Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

így kezdődött Petrovics élete Szabadszál­láson. Munkás, szorgalmas ember lévén, a szék- állás mellett más bérletekkel is foglalkozott, mi­által a kunkerületben neve és egyénisége ismertté lett s mindenfelé közkedveltségnek örvendett s ráadásul tekintélyes pénzes ember hírében is állott. Ily vagyoni viszonyok között nősölt meg. Házassága után már földbérlettel is foglalkozik. Kiskőrösre költözésével nem szakította meg szabadszállási összeköttetéseit; annyira nem, hogy ő maga mint kereskedő szellemű ember sok felé jön, megy és bérel, Szabadszállására mindig vissza­visszatér. Sőt mikor nagyapám halála után nagy­anyám másodszor ment férjhez, Csapiár Sándorhoz, ennek a város alatti tanyáját is kibérelte, amelyet mindaddig bérben is tartott, míg a Salkóczki (Salkovios)-órt fizetett nagy összegek miatt tönkre nem ment. Ezen perekben már nagybátyám, Ko­vács Zsigmond, a későbbi utolsó (jász) kunkarü- leti főjegyző is ellene dolgozott így érthető tehát meg az, hogy 1827-ben bár az öreg Petrovics nem lakik Szabadszálláson' felesége ott szülte második gyermekét, Petőfi Istvánt, azon tanyai épületben, melyről jelzőm, hogy a hozzátartozó földeket nagyanyáméból bírták bérben. Es ez lett magyarázata annak is, hogy igen soká még a múlt század 70 es éveiben is Szabadszállást tartották a költő szülőhelyének. Petrovics István tehát hozzá volt nőve Sza­badszállásához. Ismert élete (1813—1848 ) 36 esztendeje alatt többet lakott Szabadszállásán, mint bárhol. Egészen 1841-ig, mig Salkóczki miatt tönkre nem ment, mindig állandóan jómódú em­ber volt, aki a baráti társaságot — amiként azt mostoha nagyapám fia, C^aplár Sándor bátyám beszélé — igen kedvelte. Különös tehát az, hogy a költő életirói arról, hogy Petőfi Szabadszállásán gyakrabban megfordult volna: nem említik, csak­nem mindegyik úgy tünteti fel, mint aki csak ,Betöre Debrecenbe Bolond Istók gyanánt*. Pedig . . . egyik nagybátyám, Kovács Antal, aki itt halt meg Nagybecskereken 1903 évben, 88-ik évében s akit itt ,az öreg Kovács* vagy .Tóni bácsi* néven ismertek és aki dacára nemes, de a betű iránt ellenszenvvel viseltető ifjú lété­nek, az öreg Petrovics székében szintén volt szék­álló inas, Petőfivel sokat játszadozott együtt és sok apró élményeket tudott elmondani gyermek­ségükből. Bankós Károly bácsi, akihez szintén atyafi­ság fűzött, még gyermekéveiben Szabadszálláson (lóvén a Bankós-család szabadszállási eredet) Ö3merkedett össze Petőfivel.

Next

/
Thumbnails
Contents