Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
ál „Uj Budapest" tárczaja. Petőfi Költőn. , (Folytatás,) Febráár elején kapom újból a következő levelet. „Pest, február 5-én. 1857. Szeretetremeltó barátom ! Nem hiszem, hogy meg ne kaptad volna levelemet, melyet uj esztendő után Írtam, Nagyon nehezemre esik. hogy a füledet sem mozgatod:--------------e vagy k alaposinas f Ha már kérésemet nem akarod teljesíteni legalább megirhatnáo, hogy hogy ne támaszkodjam rád, s akkor másfelé forditnám a rudat- mert nagy szükségben lóvén, rgy bizonytalanban nem maiadatok sokáig, Remélőm, másedik levelemet nem hagyod válasz nélkül, még pedig rögtöni, azonnal tüstónti válasz nélkül. Lakásoni: Hasvani-utcza, Jankovies- ház, második emelet ! Isten megáldjon. őszinte barátod Petőfi Sándor.“ Azon levelet melyről ez utóbbbiban szól, én nem kaptam meg. Külföldön töltöttem nehány hetet; a levél Koltpra volt czimezve, s eltévedt. Második lsvelére válaszoltam és teljesítettem kívánságát. 1849-ben a hadjárat alatt Marosvásárhelyt hozzám jön egyszer: egyedül voltam lakásomon, — és azt mondja : — En neked adósod vagyok, — Es aztán ? — Eljöttem, hogy kifizesem tartozásomat. — Tán ternót csináltál vagy arany bányákat fedeztél föl, hogy annyi pénzed van ? Nem szép kérkedni a gazdagsággal. — Nem : az öreg urtool — Bem — gratificatiót kaptam. — Használd te azt okosabb dologra : neknm, druszám, annyi most a Dénzem hogy nem mit tudok csinálni vele. — Köszönöm ! de ajándékot nem fogadok el, még tőled sem ! — Azzal letette az összeget az asztalra, s elment. Üt # * 1847. nyarán többször meglátogatott Költőn. Egész pajtássággal jött hozzám, ■ s fesztelen háztartásomban egészen otthon találta magát Sokat lovagoltunk, kirándulásokat tettünk, kocsin, lóháton, Nagy-Bánya gyönyörű vidékre. Meglátogattuk szomszédaimat. bement a Kereszthegy bányába megnézte a femezelyi kohókat s egész költői elragadtatással nézte a Feketevizvöl- gyet s fellovagoltunk az Izvorára. Petőfi nagyon szerette Nagy'Bányát. üti leveleiben ezt írja róla : „Fél óra alatt benn voltam az őrhegyről N,- Bányán. Oh mennyire szeretem e várost ! Ezek a vén házak olyan barátságosan köszöntik az érkezőt, mit valami kedélyes öreg urak. Azt óhajtom, hegy ott haljak meg, a hol születtem, az asföld rónán, a Tisza és Duna között . . . ------De ha nem az alfóldön halok meg, (ha hegyek közt kell meg! alnom, úgy leginkább óhajtom, hogy itt temessenek el, Nagy- Bánya regényes völgyében." Nagy-Bánya igen intelligens város. A müveht bányatisztek századok óta terjesztik a viágosságot, s élénk társadalmi élete volt már akkor is. Szatmármegye intelligen- tiája az időben gyakran megfordult e ven- eégszerető városban, mindenkinek meg volt a maga vendége s roimiudenkinek szívesen látott vendégei voltunk. Engem szerettek, Petőfit bámulták. Haray mulattatta őket. Sehonnan sem akartak eleresztoui mindenünnen szöknünk kellett. Legyen szabad itt egy gyermekies csínyt elbeszélnem, mely Petőfit rendkívül málattatta. fin rendesen Csausz Bogdán kereskedőhöz szálltam kinek öcscse Csausz István, a város polgármesterre és országgyűlési követte egy igen derék, müveit ember, színién ott étkezett, Bogdán ur nagyon nyalánk volt, a különösen a kövér főtt marhahúst, szerette. — Midőn az asztalnál felszolgálták a főtt marhahúst, mindig irigy szemekkel nézte ha valaki a kövér falatokat kiszedte előle. Történt, hogy egy kirándulás alkalmával, leszálltunk Csausz Bogdán háza előtt lovainkról; a szives háziasszony ebédre marasztott, de nem volt időnk; végre sok marasztalgatás után abbaD egyeztünk meg* hogy megesszük a konyhán, a tálalóasztalon, a marhahúst, friss zöld hagymával. Úgy lön. Bogdáu ur az ebédnél várta kedvenoz ételét; kirakta maga elő a zöld hagymát, felhasogatta és sót hintett tányérjára. A várt étel azonban kimaradt; a levesről átugrottak a vastagótelre: Lön nagy bámulás, és invesztigáczió, végre kisült, hogy a gróf, a poéta és a komédiás megettók. Nagy haicz, csetepaté és házi jelenet következett! a pelgármester fölkelt, ott hagyta az asztalt s az asszon}' sirt. Yisszajövet újra fölnéztünk Csauszék- hoz; a szegény jó asszony könyes szemek- kal panaszolta el a nagy stragest. Petőfi, szokásos indulatosságával, meg akarta támadni a gyÖDgédtelen, veszekedő férjet; én ünnepélyesen ki akartam nyilvá- nitani, hogy házuk küszöbét többé át nem lépem s a zsidó átok szerint: „nőjjön azon fül* Haraynak több esze volt, és azt monda : — Nem kell bántani, észre sem kell venni a dolgot. Ed, a hányszor idejövünk, mindig kilopom a marhahúst a fazékból. Beleegyeztünk. Naponta bementünk Bányára, megvesztegettük a szakácsnőt, mindenféle taktikát, stratégiát és praktikát elkövettünk, s napokon át nem volt Gsausz Bogdán asztalán kedvencz étele; a marhahús. Végre megszántuk, bocsánatot kérettünk vele nejétől, öcscsétől és helyre álli- totukt a ház nyugalmát. E gyermekies osiny végtelenül mulattatta Petőfit. Órákig elbeszéltünk róla. Az időben nagy divatban volt Sue Eugen regénye, a Párisi titkok; mi voltunk Csausz ur Cabrion-ja. a ő volt a mi Pipelet-ünk. köv)
