Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
10-ik szám. ÜJ BUDAPEST. MULATTATÓ. Dal. Napkeletről száll a felhő, Zivatar lesz, hogyha feljő ; Sióié lányka jöjj le tehát, 2Ve áztasd meg piros szoknyád, Piros orczád. Sokkal nagy oil lett a szélvész, Ropog is már a mennydörgés; Itthon van az én jó anyám S ott lesz velünk a vacsorán, Jöj le hozzám ! Lél felől is sötét felleg, Belorult az ég feletted; Jól esik majd egy kis álom Lágyan vetett, dunyhás ágyon, Jősz-te lányom. Hull az eső, hull a zápor ; Elmégy hajnal hasadáskor. Addig karom körül ölel Százszor szív es szerelemmel: Körül ölel. Dura Máté. Petőfi Koltón. (Folytatás.) Sebes ügetve, szótlanul haladtunk, ő Erdőd felé gondolt, nekem is volt kova. A . Messzelátó csárda fehérlett a távolban, a kőfallal kerített akasztófát elhagytuk balra, a domahidai határszélen megálltunk. Ferenc leszállt, a két első ló elébe ment s meg- húzogatta azok üstökét és kitörölte szemeiket. — Látod azt a kis domborulatot a rét végén, mindjárt ott a fris ugar-szántás mellett ? — Igen. — Tudod mi az ? —1 Nem. — 1711-ben azon a helyen pacifikáit Károlyi Sándor. — Tudom ! Elindultunk; némán, csendesen gondolkodánk, volt miről! * . & * Az időben a nemzet önérzetének teljes tudatában volt. Megunta már sérelmeinek örökös hiábavaló panaszlását, Nagy Pál, Borsiczky sérelmi feliratai elavultak, az örökös jeremiádok nem tetszettek; Széchenyi lölébreszté a nemzetet álmából, melyben csakis gravamenjeiról álmodott; Wesselényi menydörgő szavai felvillanyozták az országot, Deák Ferencz logikája hatalmas okadatolás volt, Beöthy Ödön hangját országszerte hallották, Bathyány Lajos, Teleky László,’Pálffy József. Károlyi György, Mesznil Viktor s e fajtából többen, mertek „magyar“ lenni, ott fenn, a mágnások tábláján, s ott hol ezelőtt culinariter hebegtek diákul, kezdtek beszélni — töredezve ugyan — de magyarul. A nádor kezdte számba- venni őket s a zérus számmá nőtte ki magát. Volt szónok köztük, (a ki igy kezdé beszédét: „Fannak empereg, a ki hotyha absolutismus kiáltonok: mintyár megijed.“ Kossuth LajoB, a nagy gondolatok, a varázsszó és a hatalmas toll emberei nem préselhette a sajtót: pennájához nyúlt, a lelkesült fiatalság másolt utána, a gondolat felszállt és terjedt: Banquo szelleme felüté fejét; ki nyomhatja azt alá? Az eszme terjedt, mint az amerikai prairiek égése. Egy hiányzott, az uj hitnek nem volt még martyrja. A hatalom segített a dolgon, befogatta Lovassyt, Tormásyt, Lapsinczkit, Wesselényit. Kossuthot, még akkor nem voltunk az akasztófához szokva, nem ismertük Haynaut, — s Pest messze volt Aradtól. Sok vajúdások közt megszületett a „Pesti Hírlap“ s ez lön a fiatal nemzedéknek bibliája. Kossuthnak egy-egy vezér- czikke szent Pál levele volt a chorintu- siakhos. E lap eszméinek — mint akkor nevezők — conmis voyageur-jei voltak, Somogyi Antal. Német Albert et compagnie. A megye állt, 52 fejű hydra az idegen hatalom ellen, mindegyik külön-külön gazdálkodott otthon s együttesen, közösen a hazáért. Nem tudtuk, nem láttuk, de éreztük a jövőt, s mint« monda: „a század vi- selős“ volt. Iskoláimat végezve, szülőim — az akkori szokás szerint — német egyetemekre küldtek ki, a hol tanulnom kellett volna, de megunván Hegelt, Schellinget és Wer- dert, a philosophiát szegre akasztottam és elmentem Spanyolországba, Liehnovszky Felix herczeggel, ki a Don Csrlos seregé, ben tábornok volt — kalandornak. Ügyünk hála istennek megbukott, minket elfogtak, a barcellonai nép lambertirozni akart. Es- partero becsukatott, Lesseps — ki akkor barcellonai főkonsul volt — megmentett, kiszabadultam,ósszebarangoltam Európa nagy Szombat, január 01. 10 ik szám. ré sztét,2később Liszt magával vitt Oroszországba, onnan vele utaztam egy pár esztendeig, s a nélkül, hogy egy árva ^hangot tudnék a zenéből —• mint a hogy mondani szokta: — vele hangversenyeztem. Haza kerültem, apám kiadta vagyonunk egy részét, édes anyám betelepített Koltóra, gazdag nagyanyám, ki nagyon szeretett, ellátott mindennel s én beálltam földesurnak. — Abban az időben könnyen ment ez a dolog, volt robot és nem Evőit — adó. Fő szenvedélyem a ló volt. Lovagolni hajtani, szóval lovat idomítani, ez vala majdnem egyedüli foglalatosságom. Apámnak hires ménese volt, s a felállított lovakat hozzám küldte Koltóra iskolába. Nőtlen ember voltam és jó czimbora. Magyar ember lévén, szerettem a vendéget; — hozzám a vendéget mindig „isten hozza,“ cnriámnak most sincsen kapuja, nem írhattam rá, hogy: „ha jöttök lesztek ha hoztok esztek.“ Fényűzést nem vittem soha, a mi kitelt a háztól, azt ettük a háznál, a legfőbb luxus-articulus Póesy Laczi volt, a híres mármaros szigeti prímás hatodmagával. Be-beállitott hozzám, s húzta Hire ment, hogy Póesy Laczi Koltón van, s a vidék java Koltóra jött. Quaterkáztunk czigány mellett, nyájaskodkmk nótára, a kellő bort temette a berkeszi Lencsés. Pócsyval még megtörtént az is, hogy monda : — Mi holnap szeretnénk elmenni. — Nehéz dolog lesz ez Laczi bácsit — Hát minek, uram? — Hát csak annak, hogy nekem most nincsen pénzem, s aztán hogy mentek pénz nélkül ? — Úgy, a hogy jöttünk, csak ellenkező marsrutával. Bemegyünk Bányára, ott összemuzsikálunk annyit, hogy elérünk vele Kapnikig, ott újból huzunk egy párt, s azzal épen Szigetre érünk. S Pocsy Laczi útra kelt, s szerencsésen megérkezett Szigetre, hatodmagával. Próbálná csak valaki ezt Pongrácz Lajival! . . . Abban az időben egyike a legfontosabb politikai kérdéseknek: a partium kérdése volt; tudniillik: az anyaországhoz visz- szacsatolni az onnan Erdélyhez kapcsolt négy vármegyét: Zarándot, Közép-Szolno- kot; Krasznát és Kővár vidékét. A kormány adminisztrátorai által mindent elkövetett, hogy az ille tő megyékben a visszacsatolás ellen többséget szerezzen, s ez által befoly- I lyon az országgyűlésre, hogy a partium | kérdése elejtéssék. Három megyében czélt is ért; mi állottunk egyedül Kővár vidékén a visszacsatolás mellett. Az országos ellenzék erejét nálunk összpontositá. Wesselényi Miklós állt a mozgalom élén, Hosszú László kővári főjegyző, követtársam és én voltunk a főszereplők. .jRende- sen Krasznából, Szolnokból — Zaránd nem vett részt a mozgalomban — nálam gyűltek össze, s Koltón tanácskoztunk a teendők fölött. A nagy-károlyi gyűlésből hazajőve, Hosszú Lászlótól pár sort kapok, melyben tudatja, hogy a napokban hozzám jön a szolnoki és krasznai urakkal értekezni; várjam őket. A napot nem tudja bizonyosan megmondani, de készüljek elfogadásukra. A nagy készülődés abból állt, hogy egy czigányt átküldtem a bányai bérczen Szigetre Póesy Laczi után, s a gazdaasszonyomnak megmondtam, hogy egy pár ártatlan állatot tartson készen holocaustra, mert több urak jönnek. Másnap Papp Zsigmond tudatja Nagy- Bányáról, hogy Petőfi Sándor odaérkezett és készül ki Koltóra. Befogattam s Haray Viktorral utána mentünk. Egyidejűleg kapom a levelet Hosszútól, hogy holnap ebédre nálam lesz a Szolnok és Kraszna-megyei urakkal, s tudatta a vidéken is pártunk embereivel; s lön nagy rebegés a baromfiak között. Petőfit megkapfam Bányán s többekkel együtt kihoztam Koltóra. (Folyt, köv.)
