Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
ki „Uj Budapest" tárezaja. Petőfi Költőn Irta Gr. Teleki Sándor (Felolyastatott a Petőfi társaság jan. 6-án tartott . nagygyűlésén.) Megközelithetem-e nagyságát ? Méltó letetek-e némileg hozzá ? . . - . A prücsök énekli meg a fülemilét de mind a kettő a természet hangján dalol ; az ökörszem a sas szárnyai alá búvik, fölviteti magát az ég magasságába s az égbolt tetejéről a sas fölnéz a vakitó napba, az ökörszem lenéz az árnyékos földre ; de mindketten a természetet látják. Az isten a természet fölött Tan ; azt mondj ált : ő teremté : azért mégis mindenkinek imádsága egyenlő előtte. Ez az egyenlőség isten előtt. Eljöttem én is, hogy imádkozzam emlékedre, melyet hűn őriz a nép ; elmondom egyszerűen a mit rólad tudok. És ez az egyenlőség az elismerésben. A carrarai márványt, melybe ajlángész életet farag, a massai paraszt csákányozza ki a bányából; én is hozok egy darabot élted történetéhez, s erre feljogosít hazám történelme, melyet ezután imák meg. És most elmondom ama társaság előtt, mely nagy nevedet viseli. 1847. szeptember 8-kán Nagy Károly- ban voltam az akkoriban úgy nevezett qu&rtialis generalis megyei gyűlésen. Az időben deákosan beszéltünk, de magyarosan éreztünk s nem tudtuk még, mi az a Gleichberechtigung. A városban hire kelt, hogy Petőfi Sándor látogatóba jött barátjához Riskó Ignáczhoz s nála van szállva. Nem sokat törődtem vele s némileg még bosszantott, hogy olyan nagy dolgot csinálnak belőle. Yacsorálni mentünk a Szarvas vendéglőbe: Darvay Ferencz, Haray Viktor és többen, kikre már nem emlékszem. Leültünk egy asztalhoz ; átéli enben velünk, a legtávolabbi asztalnál ültek Riskó Náczi. Papp Endre, egy ismeretlen és még többen. Haray vacsorálás közben felém hajlik s azt mondja ; — Az Petőfi Sándor, — Bánom is én ! — felelém közönyösen. Vacsora végeztével feláll Haray s ahhoz az asztalhoz megy, melynél Petőfi vacsoráit, és Papp Endre által bemutattatj a magát. Petőfi feláll, kezet nyújt Haraynak és élénkenbeszélgetni kezdenek. Később véletlenül arra tekintek s látom, hogy felállanak és felénk közelednek. Haray tekintetéből kivettem, hogy hozzám hozza Petőfit, felálltam és eleibe mentem. Haray végezte a bemutatást. Első szava, melyet hozzám intézett ez volt : — Őn az első eleven gróf, a kivel beszélek — Hát döglöttel beszéltél-e ? — kérdőm némi savanyúsággal. —r Az magam is voltam komédiás koromban. — Na czimborám, velem ugyan nem sokat nyertél, mert magam is csak olyan vad gróf vagyok. Rám nézett; szemeiből láttam, hogy ezt a feleletet nem várta ; kezet nyújtott s a jég meg volt törve. Asztalunkhoz ült s hosszasan quater- káztunk együtt. A mint e sorokat irom, fölelevenül emlékemben — harminezhárom év múltával — Petőfi alakja s látom őt magam élőit, úgy, a mint először láttam. Középtermetnél valamivel magasabb alak, sugár növéssel arányos testtagokkal, fesztelen mozdulattal, sürü, tömött, felálló, kurta, fekete hajjal, melyet jobb kezének ujjaival beszédközben gyakran hátra felé simított; közép homlok, a két szemöldök közt egynéhány ráncz, a mély gondolkodás jele, szép rendes, barna szemöldökök, csillámló bogár szemek, melyek beszédközben csillogtak s midőn lelkesült vagy költeményeiből szavalt, fényesen ragyoktak; ez volt arczának legszebb része, ablakai költői lelkének ; egy kevéssé a homloknál meggörbült orr, szép, kicsi száj, rendes fehér fogakkal; arczának bőre sárgás-barna volt, egynéhány szeplő formájú )még barnább foltocskákkal; ajkai a szokottnál valamivel vastagabbak, jól állt rajtok a mosoly de a harag, a méltatlankodás, a gúny, a megvetés, a gyűlölet, s a csalódás érzelmeinek nyilvánításai által sajátszerü, majdnem kellemetlen kifejezést vettek fel; gyér vékony bajusz s állszakál, szine a sötétbarnából egy-egy ritka téglaszin által a gesztenyeszinbe ment át, s hosszú nyak. Öltözete: vékony zsinoros fekete attila históriai ing-gallérja ráhajtva, sötét •— majdnem fekete — szürke pantalon nadrág. Szerintem, — pedig de jól emlékszem rá ! — legjobb arczképe: az összes költeményei 1848-dik évi kiadásában megjelent s Barabás rajza után készült aczélmetszet. * ^ jj; Én Darvaynál voltam szállva. Terjedelmes szállása volt, nála szokott a liberális párt — mint akkor nevezték — egybe- gyülni s tanácskozni. Korán reggel, Riskó Náczi és Papp Endre társaságában folyt: hogyan s miképen kellene cselekedni; pártunk e gyűlés alkalmával kisebbségben volt. Petőfi a tanácskozás alatt egy szögletbe vonult, hallgatott és gondolkozott, s irónnal jegyezgetett egy darabka papírra. Az előleges tanácskozás végeztével Darvay — egy eredeti, sajátságos, a maga nemében egyedüli egyéniség — Petőfihez megy, s kétcolossális kezét vállára tévé, jóindulatú mosolylyal mondja: — Kedves poéta öcsém! hallom, beadtad nekik a kulcsot, — mondják, prüsz- kölnektőle.Okosan, nagyon jól tetted, hogy ki- poétikáltad őket; a rigmust könnyebb tanulni, mint az oratiót; azt meghallgatják, igen, de amazt meg könyv nélkül megtanulják; add ide kérlek, hadd olvassam el. — Mit ? — kérdé Petőfi habozva. — Azt, a mit tegnap a pecsovicsok- ra írtál. — Nincsen nálam. — Hisz tudod te azt könyv nélkül is — közbeszól Papp Endre, — mond ell — Szivesen. Homlokát összeránezositá, szemei csillogni kezdtek, egyet kőhintett, fölegyene- sült s érczes hangon rákezdé: „Hát e falak közt hangozának Nagy szavaid, oh Kölcsey?!“ 8 midőn az utolsó három vershez ért: „Hadd kapjongérdeme dijába Kezére bilincset, nyakába Jármot, hátára kancsukát !“ ezt annyi erővel, olyan igazán, annyi ben- lőséggel és meggyőződéssel szavalá, hogy mindnyájunkat mélyen meghatott. Én e pereztől fogva bámulója lettem b iparkodtam barátságát kiérdemelni. (Folyt, köv.)
