Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

A „BUDAPESTI HÍRLAP tárcája.

«Hw.............mmmmmmm—mmmmmmmmiwmn

........ i i n ... mii

C

oppée Petőfi-forditásai.

— A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. —

A „Severo Torelli“ zseniális szerzője nem érte be azzal, bogy ódát intézett Petőfihez ; más módon is kiakarta fejezni e „testvére“ iránti bámulatát. O is beállott azok sorába, kik Petőfit a külföldnek iparkodnak bemutatni, s akik le- és többnyire ki is fordítják szegény költőnket. Örömmel üdvözölnők irodalmunk e tolmácsai között — annál nagyobb örömmel, mert ép a franciák azok, kik eddig legkevésbé ismerkedtek meg Petőfivel, valamint általában is ők nyitnak legke- kevésbé szívesen ajtót a nem-francia Íróknak.

„Francois Coppée, de l’académie francaise“ a „Revue des deux Mondes“ legutóbbi füzetében kilenc Petőfi-féle költeményt közöl verses fordításban. Tudjuk, bogy Coppée az eredetit nem érti, s azért az ember azt hinné, bogy tán alőbb valamely magyar Íróval lefordíthatta a költeményeket, lehetőleg híven, francia prózában, s ő esak aztán verses formába öntötte őket. De a ki elolvassa Coppée fordításait, fájdalmas csalódással fogja látni, hogy a francia költő épen nem iparkodott előbb tisztába jönni azzal, hogy szól voltaképen az eredeti. Talán egy rossz német fordítás után készíttetett egy németül sem értő honfitársával francia próza-forditást, mert különben lehetetlen megérteni azokat a nagy metamorfózisokat, melyeken nála Petőfi gondolatai általmentek. Mert vajmi hosszú és rossz ut lehet, melyen ebből a két sorból „A faluban utcahosszat — Muzsikáltatom magamat“ ez lesz: „Megittam két palack ó-bort, a faluban, a hold világánál“! Vagy ha ez talán „szabad“ fordítás akar lenni, megvalljuk, hogy nézetünk szerint ekkora szabadságot egv Pető-®"“! szemben senkinek sem szabad merészelnie, még ha francia akadémikus is.

De menjünk végig a kilenc fordításon. Az első: „Qui me comprend ?“ (Nem ért engem a világ . ..“), melynek ime az első strófája :

Qui me comprend ? On les erőit fous,

Mes vers faits de lumióre et d’ombre.

J’aime et l’on m’aime, et c’est bien doux;

Je suis Magyar et c’est bien sombre.

(Ki ért meg engem? Bolondoknak hiszik az én fényből és homályból készült verseimet. Szeretik és engem is-, szeretnek s az nagyon édes; magyar vagyok s ez nagyon fájdalmas.) S most ime az eredeti:

Nem ért engem a világ; nem fér a fejébe Egy embernek éneke bogy’ lehet kétféle,

Hogy dalolhat az jelenleg szivrepesztő bánatot,

Ki elébb egy pillanattal úgy örült, úgy vigadott. Ember és polgár vagyok. Mint ember, mi boldog — És mint polgár lelkemen mily keservet hordok 1

... És ilyen módon van elrontva majdnem mind a kilenc vers is. Mint itt Coppée azt mondatja PetőfiV« 1, hogy „magyar vagyok és ez szomorú“, holott ezt Petőfinek itt esze ágában sem volt mondani : úgy ad a többiben is olyanokat a költő ajkára, amik tisztán az édeskés Coppéera vallanak, sohase Petőfire.

A második versben („Etelkéhez“) tönkre van téve Petőfi gyönyörű képe a zöld falombról, mely a szigetről a vízbe mártja magát, a harmadik pedig annyira ki és fel van forgatva, hogy alig lehet az uj ruhában ráismerni. íme az eredetinek első strófája:

Galamb van a házon,

Csillag van az égen,

Az én ölemben van Kedves feleségem.

Ügy tartják szelíden Ringató karjaim,

Mint a harmatot a RezcrA fa bmbiai.

Coppée pedig imigy szól:

C’est la nuit. Le pigeon se tient au bord du tóit, Et, lá-liaut, dana le ciel, brille une étoile amié.

Ma charmante repose, en mes bras endormie... Dieu! si je 1’ embrassais, eomme j’en ai le droit.

(Éj van. A háztető szélén galamb ül, és ott főn az égen egy barátságos csillag ragyog. Kedvesem nyugszik, elaludva karjaimban. Istenem, ha megcsókolnám, mint ahoz jogom is van!) Ilyen ellapitáshoz nem kell kommentár! Valamint ahoz sem, midőn Petőfi kedves humorral odaszól kardjának: „Mit nézesz öreg kard, olyan mérgesen ránk?“ s Coppée ezt igy tolmácsolja; Qu’as-tu done, animal? Est-ce que tu me blámes?“ (Mi bajod, te barom? Talán ócsárolsz ?)

Ilyen dolgok után a negyedik és ötödik vers („Téli világ“ és „Mivé lesz a föld“) bár ezek is gyarlók, még nagyon Í3 elfogadhatók. De mái az a mit Coppée „A paripámnak az 5 színe fakó“ cimü verssel elkövetett, több a komikusnál.

A VII. számú vers (Falu végén kurta kocsma) elég csinos átdolgozásban adja az eredetinek cselekvényét, mig a VlII-ból már fentebb említők azt a hü fordítás mintaképét, mely igy kezdődik:

J’ai bu deux flacons de vin vieux Dans le village, au clair de lune.

(A faluban utoahosszant Muzsikáltatom magamat.)

Az utolsó vers („Ha az isten“) fordításnak is megjárja, bár jó fordításnak nem.

S midőn igy elolvasta az ember mind a kilencet s egybevetette őket az eredetivel, fájdalmasan kiált fel: „Istenem, igy bizony még Coppée sem fogja Petőfit Franciaországba bevinni.“

Radó Antal dr.