Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

A „BUDAPESTI HÍRLAP tárcája. «Hw.............mmmmmmm—mmmmmmmmiwmn ........ i i n ... mii C oppée Petőfi-forditásai. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A „Severo Torelli“ zseniális szerzője nem érte be azzal, bogy ódát intézett Petőfihez ; más módon is kiakarta fejezni e „testvére“ iránti bá­mulatát. O is beállott azok sorába, kik Petőfit a külföldnek iparkodnak bemutatni, s akik le- és többnyire ki is fordítják szegény költőnket. Örömmel üdvözölnők irodalmunk e tolmácsai kö­zött — annál nagyobb örömmel, mert ép a franciák azok, kik eddig legkevésbé ismerkedtek meg Pe­tőfivel, valamint általában is ők nyitnak legke- kevésbé szívesen ajtót a nem-francia Íróknak. „Francois Coppée, de l’académie francaise“ a „Revue des deux Mondes“ legutóbbi füzeté­ben kilenc Petőfi-féle költeményt közöl verses fordításban. Tudjuk, bogy Coppée az eredetit nem érti, s azért az ember azt hinné, bogy tán alőbb valamely magyar Íróval lefordíthatta a köl­teményeket, lehetőleg híven, francia prózában, s ő esak aztán verses formába öntötte őket. De a ki elolvassa Coppée fordításait, fájdalmas csaló­dással fogja látni, hogy a francia költő épen nem iparkodott előbb tisztába jönni azzal, hogy szól voltaképen az eredeti. Talán egy rossz né­met fordítás után készíttetett egy németül sem értő honfitársával francia próza-forditást, mert különben lehetetlen megérteni azokat a nagy metamorfózisokat, melyeken nála Petőfi gondo­latai általmentek. Mert vajmi hosszú és rossz ut lehet, melyen ebből a két sorból „A faluban utcahosszat — Muzsikáltatom magamat“ ez lesz: „Megittam két palack ó-bort, a faluban, a hold világánál“! Vagy ha ez talán „szabad“ fordítás akar lenni, megvalljuk, hogy nézetünk szerint ekkora szabadságot egv Pető-®"“! szemben senki­nek sem szabad merészelnie, még ha francia akadémikus is. De menjünk végig a kilenc fordításon. Az első: „Qui me comprend ?“ (Nem ért engem a világ . ..“), melynek ime az első strófája : Qui me comprend ? On les erőit fous, Mes vers faits de lumióre et d’ombre. J’aime et l’on m’aime, et c’est bien doux; Je suis Magyar et c’est bien sombre. (Ki ért meg engem? Bolondoknak hiszik az én fényből és homályból készült verseimet. Szeretik és engem is-, szeretnek s az nagyon édes; magyar vagyok s ez nagyon fáj­dalmas.) S most ime az eredeti: Nem ért engem a világ; nem fér a fejébe Egy embernek éneke bogy’ lehet kétféle, Hogy dalolhat az jelenleg szivrepesztő bánatot, Ki elébb egy pillanattal úgy örült, úgy vigadott. Ember és polgár vagyok. Mint ember, mi boldog — És mint polgár lelkemen mily keservet hordok 1 ... És ilyen módon van elrontva majdnem mind a kilenc vers is. Mint itt Coppée azt mon­datja PetőfiV« 1, hogy „magyar vagyok és ez szo­morú“, holott ezt Petőfinek itt esze ágában sem volt mondani : úgy ad a többiben is olyanokat a költő ajkára, amik tisztán az édeskés Coppéera vallanak, sohase Petőfire. A második versben („Etelkéhez“) tönkre van téve Petőfi gyönyörű képe a zöld falombról, mely a szigetről a vízbe mártja magát, a har­madik pedig annyira ki és fel van forgatva, hogy alig lehet az uj ruhában ráismerni. íme az ere­detinek első strófája: Galamb van a házon, Csillag van az égen, Az én ölemben van Kedves feleségem. Ügy tartják szelíden Ringató karjaim, Mint a harmatot a RezcrA fa bmbiai. Coppée pedig imigy szól: C’est la nuit. Le pigeon se tient au bord du tóit, Et, lá-liaut, dana le ciel, brille une étoile amié. Ma charmante repose, en mes bras endormie... Dieu! si je 1’ embrassais, eomme j’en ai le droit. (Éj van. A háztető szélén galamb ül, és ott főn az égen egy barátságos csillag ragyog. Kedvesem nyugszik, elaludva karjaimban. Iste­nem, ha megcsókolnám, mint ahoz jogom is van!) Ilyen ellapitáshoz nem kell kommen­tár! Valamint ahoz sem, midőn Petőfi kedves humorral odaszól kardjának: „Mit nézesz öreg kard, olyan mérgesen ránk?“ s Coppée ezt igy tolmácsolja; Qu’as-tu done, animal? Est-ce que tu me blámes?“ (Mi bajod, te barom? Talán ócsárolsz ?) Ilyen dolgok után a negyedik és ötödik vers („Téli világ“ és „Mivé lesz a föld“) bár ezek is gyarlók, még nagyon Í3 elfogadhatók. De mái az a mit Coppée „A paripámnak az 5 színe fakó“ cimü verssel elkövetett, több a komi­kusnál. A VII. számú vers (Falu végén kurta kocsma) elég csinos átdolgozásban adja az eredetinek cselekvényét, mig a VlII-ból már fentebb említők azt a hü fordítás mintaképét, mely igy kezdődik: J’ai bu deux flacons de vin vieux Dans le village, au clair de lune. (A faluban utoahosszant Muzsikáltatom magamat.) Az utolsó vers („Ha az isten“) fordításnak is megjárja, bár jó fordításnak nem. S midőn igy elolvasta az ember mind a kilencet s egybevetette őket az eredetivel, fáj­dalmasan kiált fel: „Istenem, igy bizony még Coppée sem fogja Petőfit Franciaországba be­vinni.“ Radó Antal dr.

Next

/
Thumbnails
Contents