Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
“ ” cL meiytin cjjou unuu^ matosak, hogy egy háborúnak végre is elkerülhetetlen kitöréséig, teljesen kimerítsék az országok erejét. Egy európai béke, melyet a szuronyok milliói őriznek, valósággal uj harminc éves háborúja e világrésznek. Ma könnyebbnek látszik még Magyarországnak is egy kis háborút viselni Magyarországért, mint ezt a közös hadseregbeli budgettel megterhelt békét ennyi évekig hordozni — Európa békéjéért. És mórt van ez ? Mert Európa viszonyait diplomatáink, vagy nem akarják, vagy nem tudják, vagy nem merik úgy rendezni, hogy a béke biztosítéka a viszonyokban, ne pedig az országok és birodalmak állandó készenlétben tartott hadseregeiben legyenek. A viszonyok folyton érlelik és készítik a kitöréseket, a diplomácia pedig hadseregekre támaszkodva azon mesterkedik, hogy e kitöréseket lokalizálja és elodázza. Mesterségével azonban a kitörés okait nemhogy apasztaná, de még szaporítja, :s ezzel arányban szaporodnak katonai terheink és gyarapszik szegénységünk. Világos, akár ha nem akar, akár ha nem tud, akár ha nem mer e kérdések gyökeres• megoldásához fogni a diplomácia:, az ítélet, a mely sújtja, mindig az. .Olvasóink tudják, hogy e bevezetéssel az égő Balkánra kívánunk áttérni, melynek szele mind forróbban ér bennünket-déli határaink felől. Mondhatni, senkit, még a balkánbeli népeket is ez a Európa második — Balkánjává, tejtül az oroszszal, lábtul is az oroszszal. Es ennek oka kizárólag az, hogy az orosz az egyetlen fél, a mely akar is valamit és tudja is, hogy mit akar. Az európai többi hatalmasság itt lenn nem akar semmit, mink pedig nem tudjuk, hogy mit akarunk, hanem csatlakozunk a többihez, ha lehet valamennyihez, ha nem lehet némelyikhez közülök. Az pedig a miről nem tudjuk, hogy mit akarunk, a Balkán dolgaira vonatkozik. Azt azonban, hogy mit akarunk itthon, mégis kellene tudnunk. Belátni pedig könnyű, hogy azt, a mit itthon aka- ruhk, nem érhetjük el függetlenül attól, a mi a Balkánon történik. Egész történetünk fejlődése mutatja, hogy hazánk hatalmi kérdései ott, déli határok síkjain döntettek el. Ez a viszony pihent addig, a míg a megtört hatalmú török volt a szomszédunk. Ma, midőn az oszmán örökségéért folyik a pör, további fenmaradá- sunk kérdése a szerint dűl el, a hogy az osztozkodás lesz e megnyílt örökségben. Hogy ez örökség meg fog nyílni, az világos volt, s csak idő kérdése attól fogva, hogy a törököt Budáról elűzték, s Andrássy gróf statusferfiui szemét illeti a dicsőség, hogy ezt az időt előre látta. Erdemes-e azonban egy magyar államférfinak, hogy az idevágó mozgalmat ő indítsa meg: az kérdés marad. Mindenesetre joggal vitathatja valaki, hogy nem volt szükséges, ’hogy Andrássy Gyula gróf .un i n im i i i. ii ■ n—i~— .. t - i- ----- , - - it M ai számunk 12 oldalt tartalmaz. ritve a mit e stádium a lelkeknek nyújtott. A ketté vágott bolgár egyet rándul és egyesül a a többi kis királyok: görög és szerb első helyen kardot rántanak, mert a beállt változást veszedelmesnek látják magokra nézve, s a Balkán uj háborúja kitörő félben van. Mi lesz a megoldás második stádiuma, melynek küszöbéhez értünk? A diplomácia vértelen hősei — értvén, hogy az ereiben vér helyett kopir-tinta folyik — hajlandók a bolgár egyesülést elismerni (török fönhatóság mellett) és iparkodnak a többi apró hatalmat visszatartani a békebontástól. Ez-e Andrássy Gyula gróf nézete is? Megmerem rá a választ adni, hogy nem. A kinek politikája az, hogy a Balkánt részben fizikailag kell okkupálni, részben pedig befolyás által erkölcsileg, a2 nem tarthatja feladatának egy oly helyzet teremtését, a melynek világos és meg nem cáfolható tanulsága csak egy van, s ez az, hogy bolond az a balkánbeli nép, a mely mással tart, másnak ad befolyást mint az orosznak. Mert a kit az orosz segít, mint a bolgárt, az eltéphet érvényesen európai szerződéseket is, a ki ellenben az osztrák-magyarnak enged befolyást mint a szerb, annak semmi sem jut, azt Európa hatalma megköti. Mert az orosznak Európa hatalma nem parancsol, hanem parancsol a saját érdeke; Ausztria-Magyarországnak pedig a saját
