Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
lliU Ul lja Oluu.— gyűlés kezdetétől március végéig eiiatezetleitül maradt ügyekről. Tudomásul vétetik és a ház irodájában helyeztetik el. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter: Törviselőház mai ütésén a aoveuezo torveuyjavatumm nyújtotta be „a budapesti lánchíd megváltásáról szóló 1870. évi 30. te. módosításáról.“ 1. §. A pénzügyminiszter félhatalmaztatik, hogy a hidvám árszabályzatot az 1870. évi 30-ik Utl OO uuu r—j műutat, maaica/sL a uaipaiu rész közti nagy forgalom, továbbá a két parton levő városrészek lehetőleg egyöntetű fejlődése, valamint a jobbparton levő állami hivatalok nagy száma kívánatossá az indokolttá teszik. e,iU/»*■ w. TAÜCA Német Petöfi-fordltások. — A PestiHürlap eredeti tárcája. — Jól mondta Heinrich Gusztáv „A műfordítás elméletéről“ szóló székfoglalójában, hogy van minden irodalomnak olyan része, melyet lefordítani szinte lehetetlen, s hogy — sajnos — ez a rész épen a magyar irodalomban aránytalanul nagy. Azt hiszem, hogy Heinrich, midőn ezt mondta, első sorban is Aranyra gondolt ; nem ama technikai nehézségeket értem, melyekkel a „Toldi“ költőjénél sokkal nagyobb számban találkozik a fordító, mint bármely más magyar írónál: hanem értem amaz özönét a szólásoknak, képeknek, fordulatoknak, melyeknek, mert specialiter a magyar nyelv és gondolkozás mód szellemében gyökereznek, idegen nyelven okvetetlenül el kell veszniök. Ott van pl. a „Szilágyi Örzsébet“ e két sora: „Adassák e levél Hunyadi Mátyásnak, Tulajdon kezébe, senkinek se másnak.“ A régi magyar levélcímek e bájos naiv- sága idegen nyelven legfőlebb komikusnak tetsz- hetik : mi e két sorban művészi jellemzést találunk. S igy akad tömérdek hely Aranyban, a melynek hatása bármiféle fordításban is teljesen semmivé lesz. Petőfivel már nem igy vagyunk. Legfőlebb népdalaival van megakadva az ember, mig többi versei a technikát illetőleg is csak kevés akadályt görditnek a fordító elé. Ránk nézve az idegennyelvü Petőfi-fordítások közül legfontosabbak a németek, mert kivéve az egyetlen Cassonét, csupán csak a németek fordították Petőfit eredetiből. A müveit külföldnek iránta való érdeklődését ama német irók keltették föl, akik lefordítására legelőször vállalkoztak : köztük kivált a szegény boldogult Kertheny, aki azonban, ha a túlvilágon találkozik az ő Sándor pajtásával, aligha fog ettől sok bókot hallani. Eleget gúnyolták idelenn is az öreg urat, amiért hogy azt, hogy „egy harmatcsepnyi belőled“ — „ein Dritteltropfen“-nel (harmad csepnyi) fordította, meg a „gyolcs gatyát“ „acht Gattien“-nel adta vissza; ráfogták azt is, hogy „Toldi estéjét“ ily címmel bocsátotta közzé német nyelven: „Eine Soirée bei Herrn Franz Schedel.“ De hát későbbi fordításaiban már mindinkább megritkultak az efféle „lapsus calami“-k, és annyi más translator lépett a nyomába, hogy az ember már várta, várta: mikor kap végül a német közönség egy igazán költői, élvezhető Petőfi- forditást. Az utóbbi időben két kötet „Gedichte von Alexander Petőfi“ jelent meg. Az egyiket Aigner adta ki, több más fordító közreműködésével, a másikat Neugebauer.. megszaporitva és megjobbitva eddigi forditásait. Amaz már hónapokkal ezelőtt került könyvpiacra, ez éppen az imént. Hadd szólok előbb emerről, s hadd mondom meg, hogy Neugebauer ez uj kötetével megint jókora lépést tett a tökély felé. Ő most a legjobb német Petőfi-forditó; relativ szempontból valóban kiváló. Persze ha abszolút szempontból ítéljük meg, teljesen nem elégedhetünk meg az ő fordításaival sem. Technikája még némi kívánni valót hagy hátra, pedig a műfordításban ez egyike a legfontosabb dolgoknak. Rime- lése néha bántja fülünket, kivált mert gyakran szem elől téveszti a rhythmus ama főtörvényét, hogy lehetőleg jelentősb szavakat rimeltes- sünk. Nála a rímelő szó sokszor csak úgynevezett „Schusterflek“, vagy még gyakrabban holmi mir-dir, sehr-her, ein-sein, dort-fort, melyeken a legcsekélyebb mondat-hangsúly sem nyugszik, íme, egy pár délda: Zum Schmiede führ’, zum Schmied ich dich im Nu, Dann aber bring’ zur Liebsten hin mich d u! Vagy: Reich mir also Deinen kleinen rothen Mund Deine Mutter weilt im Hünerhof j e t z u n d. Az ilyesmi nagyon hátrányára van a fordításnak. Kifogásolni kell Neugebauerben azt is, hogy némelykor — igaz, hogy ritkán — rabja a magyar eredetinek és ezért a magyarizmus hibájába esik. Azt pdl. hogy a ruhát „mintha vas villával hányták volna rája“: nem lehet németül igy mondani: „Wie mit Rechen hingestreut.“ De hát, istennek hála, az ilyen vétségek aránylag gyéren fordulnak elő Neugebauer kötetében, mig viszont találunk benne akárhány olyan fordítást is, mely mind folyékony verselésénél, mind a tartalom és hangulat hű visszaadásánál fogva egyaránt igényt tarthat a legőszintébb elismerésre. „A magyar nemes“ „Ki a szabadba“, „Szerelem“, „Szülőföldemen“, s még több más vers is valóban beválnak mi műfordításnak, és azt hiszem, ha a szorgalmas szerző még folytatja simító és csiszoló munkáját, kötete harmadik kiadásában még sokkal több ilyennel fogunk találkozni. Röviden végeztem az egyik könyvvel, mert hiába, a kritikusoknak mindig több szavok van a gáncsra, mint a dicséretre. Már pedig gán- csoskodni való elég akad abban a másik munkában, melyről e helyütt szólni akarok. Aigner „Buch des Lebens“ címmel ad egy uj Petőfi-kötetet, melyhez a legtöbb német Pe- tőfi-fordító hozzájárult. A kötet gyöngye az az
