Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
r mmcr.—jllbb"" -----■ ■ - ...... ■ e gy vers, mely Wickenburg-Almásy grófnő tollából került ki, s mely valóságos kis remekmű. Ideiktatom egész terjedelmében : Wie gem verliess’ ich diese lichte Welt Von dunklen Flecken allerwaerts entstellt! Nach einem dunklen Walde sehn’ ich mich, Darinnen Niemand, Niemand waer’ als ich! Dort würd’ ich dann den Blattgeilüster lauschen, Der stillen Quelle silberhellen Rauschen, Dem Sang der Vögel unterm Laubesdach; Dem Wanderzug der Wolken blickt’ ich nach, Die Sonne wollt’ ich steigen, sinken sehn, Bis dass ich selber dürfte untergehn. (Szeretném itt hagyni a fényes világot, Amelyben oly sok sötét foltot látok. Szeretnék rengetegbe menni, A hol nem lenne senki, senki! Ott hallgatnám a patakok zúgását És a madárnak énekét, S nézném a felhők vándorseregét, Nézném a nap jöttét s lementét .. . Mig végre magam is lemennék.) Nagyon elkoptatott frázis ugyan, mikor azt mondják egy fordításra : „ügy hangzik, mintha eredeti volna!“ de mégis ezt kell alkalmaznom Wickenburg-Almásy grófnő ekis müvére, mert szerintem majdnem a legnagyobb dicséret, amivel versfordítást illethetni. Az Aigner kiadta gyűjteményben, könnyen össze lehet számlálni azokat a költeményeket, melyekre e dicséret kisebb-nagyobb mérvben ráillik. Ép annál akad a legkevesebb, ki a kötetnek több mint háromnegyed részét egymaga fordította: Farkas Miksánál. Majd mindegyik fordításában akad valami, a mi megakasztja az embert az olvasásban : itt egy eltorzított gondolat, amott a legmerészebb eltérés az eredetitől; itt egy verse- lési hiba, amott egy grammatikai nonsens; itt az eredeti szinét törölte le a fordítás, amott magyarizmusok sértik a fület. Valamelyike e hiháknak — ismétlem — majd minden fordításában előkerül, és összesen csak hat-hét van, melyek teljesen szűkölködnek nélkülük. Nehogy alaptalannak tessenek kifogásaim, példákkal igazolom minden egyes vádamat. Lehet-e képzelni nagyobb gondolat-torzítást annál, midőn ezt, hogy: Sötét árnyat vetnek a fák, A házak; Unalmukban egyebet sem Csinálnak! ekkép fordítja németre: Die weissen Haeuserreihen, Die grünenden Alleen, Sie werfen lange Schatten, Weil sie gelangweilt stehen. Sőt megesik az is, hogy egy sor fordítása által egész költeményt tesz tönkre. Az ,,Isten csodája“ cimü vers refrainjét: „Isten csodája, hogy még áll hazánk!“ Farkas igy fordította: „Doch wunderbar, noch steht das Vaterland!“ Csakhogy a vers pointje az, hogy: „Ne csak istenben bízzunk, mint bizánk! Emberségünkből álljon fönn hazánk!“ Az az „isten csodája“ a költemény legfontosabb két szava, melyek elejtése az egészet érthetetlenné teszi, és Farkas ép ezt a két szót hagyta el. Hűtlensége annyival bántóbb, mivel ott, a hol az eredetitől kénytelen eltérni, sokszor olyat ir, a mit Petőfi nemcsak hogy nem mondott, hanem azon a helyen nem is mondhatott volna. Ilyen hely pdl.: Édes öröm, ittalak már, És hová lett az a pohár, Amelyből ittalak téged ? Összetörött, cseréppé lett! Süsse Freuden, euern Becher Leert’ ich wie ein durstger Zecher. Kaum dass ich ihn ausgetrunken, Ist er in den Staub gesunken! Vagy ez: Ki a mezőre ballagok, Hol fü között virág terem, Virágok szép virágaim, Be kedvesek vagytok nekem ! Ob ihr blüht in Wald und Fluren, Ob in Gaerten, in Gehegen : Ueberall, ihr holden Blumen, Jubelt euch mein Herz entgegen ! Vagy ez: Sötétzöld sátoros Erdőben járok, Kevély tölgyfák alatt Szerény virágok ! Dunkelgrüne Labyrinthe Laden mich zur Ruh’; Wilde Rose, Hiacynthe Nicken hold mir zu! Hogy néhol mekkora szabadságot enged meg magának Farkas, arra nagyon praegnans példa ez a kis négysoros költemény: A halál két neme áll előttem, Nem tudom, hogy melyiké leszek, Nem tudom, pedig szeretném tudni: Éhen vagy szomjan halok-e meg ? Zwei Todesarten kaempfend mich umwerben Weiss i c h’s, wie lang ich noch mein Leben friste? Auch weiss ich nicht, ob ich es gerne wüsste — Werd’ ich vor Durst, werd’ ich vor Hunger sterben! (Befejező közlemény következk.) Dr. Radó Antal.
