Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

Midőn a szentmiklósiak Bankos vezetése mellett megmaradtak a költő pártján, fenyegetésre fogták a dolgot, hogy fólreverik a harangot, ha be mernek menni, s mindnyájukat agyonverik. Sőt a követül bement Bankost, ki Petőfi érdekében szólt, szintén fenyegették. Ekkor a szentmiklósiak hazaindultak, s habár a következményektől megijedt választóbizottság két követet is küldött értük, hogy csak bátran menjenek be a választásra, ezek elkeseredetten távoztak. A költő pedig még aznapról részletes levélben megírta bukása történetét a »Márczius Tizenötödikéibe, hol 19-ikén meg is jelent. Onnan, némi szelidités- sel, egész terjedelmében átvették a, többi lapok és általában a legnagyobb indignáczióval Írtak az ellene elkövetett gyalázatos eljárásról. (Fe- renczy, Petőfi életrajza. III. k. 253—4.)

Mindegy, megtörtént, nem első és nem utolsó eset Magyarországon, hogy érdemes fiai provincziális butaság következtében ignorál- tattak. Ilyenkor száz hasonló eset jut eszembe, nem bukott-e meg számos nagy emberünk a választásoknak nevezett középkori hadjáratok alatt, s nem ejtették-e el Jókait Budapesten, Tóth Kálmánt Baján, sőt volt olyan is, a k szülővárosa addig mindig molesztált ezer kó*

réssel ós kívánsággal, a mig egyszer föl akart lépni. Akkor egyszerűen ignorálták.

Mindegy. Akárkivel meg lehetett ennek történni, eb Petőfivel szemben örökös szégyenfolt marad ez. Hát még a mi aztán következett.

Jókai a legnagyobb megbotránkozással beszéli el a következőket :

— Magyarok istene! Ha ma . ohm egy Petőfi, ötven helyen választanák meg képviselőnek, akkor pedig megbukott a saját szülőföldén, Szabadszálláson ; megbukott oly borzasztóan, hogy menekülnie kellett a városból, mellékutakon, nehogy agyonverje az ellen- jelcltje mellett lelkesedő nép, őt, a nép apostolát ! Ugyanakkor egy hajdúböszörményi poéta kegyetlen verssel tromfolta vissza a »betyár Petőfit«, a kinek költeményeit a piacz közepén égette meg a nép.

A nép ? Petőfi verseit ?

Még csak arra sem érdemesítették, hogy az országgyűlés padjai végében valahol helyet adjanak neki ; mindenki ellensége volt. Még az édes, jó publikum is. Az »Életképekének még márcziusbaii ezerötszáz előfizetője volt, 5 márcziuson túl, mikor Petőfi is szerkesztő- társnak lett megnevezve, mikor azokat a leg-