Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

— Mondhatom, hogy igazi komédiás vagy.

Sándor büszkén lépkedett Orlay társaságában a vecsei utakon, a leányok mind utána néztek, ő meg csak a bajuszát pedergette.

— Kár, igazán kár ezért a gyerekért — vallotta be magának az öreg Petrovics. — Micsoda derék mészáros lett volna belőle. Sohasem hittem volna, hogy színész fiam legyen !

De lassankint mégis megenyhült az öreg apa fájdalma. Nincsen olyan fájdalom, a mely örökké tartson. A legnagyobb fájdalom is megszokottá, egyformává válik. Meg aztán a korcsma sem ment úgy, hogy mellette egyéb gondja is lehetett volna a bérlőnek, össze kellett szedni Petrovics uramnak minden tudományát, hogy kimódozhassa azt, hogy a kis ' szobácska, a melyben laktak, megmaradhasson számukra és meg legyen mindennapi kenyerük. Ilyen körülmények között a legjobb apa sem gondolkodhatik mindvégig egyazon kérdésen, hogy micsoda mestersége is legyen hát a fiának. Szinész-e, költő-e ? Ha nagyon rossz kedve van az öregnek, akkor abban állapodik meg, hogy a fia semmi más, mint garaboncziás diák. Meg aztán mire való volt az, hogy régi nevét, a nemes Petrovics nevet odahagyta és helyette felvette a sohasem hallott Petőfi nevet ? Pedig ki tudja, milyen idők járnak, nem lesz-e valamikor szüksége a gyereknek a nemességére ? Futkoshat Poncziustól Pilátusig, mert ugyan ki hallott valaha nemes emberen ilyen nevet: Petőfi. Habár az is igaz, hogy a Petőfi nevet kezdik emlegetni hébekorba. Utasok, vásárosok, midőn az ivóban mindenféléről beszélgetnek, említik ezt a nevet. Petrovics uram ijedten fülel a szó irányában. Uram Istenem, csak nem csinált megint valami világraszóló skandalumot az a fiú ?

A felesége megnyugtatja, mosolyogva fülébe súgja:

— Azt mondják, hogy szép költeményeket ir.

A minap is erre járt Szentgyörgyi Abra- hám, a megye második alispánja. A mig a csárdában a révészlegényeket várta, az öreg Petrovics vállára tette a kezét:

— Hallom, hogy az ön fia az a Petőfi, igaz-e ?

Petrovics uram himezett-hámozott.

— Az én fiam volna, szegény .. . Méltóz- tassék elhinni, megszenvedte ő már azt, hogy nem hallgatott soha az apjára. Nehéz volt a katona-élet...