Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

— Alig mult tizenhárom esztendős — zokogta. — És az a vastag bot eltörött rajta. — Inkább az én botom törjön el a hátán, mint a sorsé — mondta méltatlankodó hangon Petrovics István. Gyereknek nem árt a verés, különösen, ha szamárságokon kezd gondolkozni. Hiába, ez a fiú még nem okozott egy csepp örömet se, mindig csak bánat, szüntelen bánat jár vele. Megvert engem az Isten ezzel a fiúval. Petrovics István lerúgta a csizmáit, az asszony csak ült csendesen, szótlanul az ablak mellett, a honnan a távoli pásztortüzek lát­szottak. Petrovics uram álmos hangon mondta a háta mögött: — Horatiust szereti, mondták a pro­fesszorok . . . Tudod-e, te, ki az a Horatius, Mari ? Az egy deák poéta volt. Emlékszem, az apám is szerette olvasgatni a könyvét. Az apám még tudott deákul. A tudomány díszíti az embert. * Szaladnak az esztendők. A ránczok mé­lyebbek lesznek a homlokon, fehéredik a haj és a váll meggömyed. Petrovics uram házá­ban örökös vendég lett a gond. A korcsma Dunavecsén alig jövedelmezett annyit, hogy belőle az öreg házaspár megélhessen. Petro- vicsné is betegeskedett, megöregedett. Egész­séges kövérsége elmúlott, az ura gondja az ő vállára is nehezedett. Gondok, bajok között hosszabb és mégis rövidebb az élet. A vecsei csárdában hiába lógott kalendá­rium az ablakszegen, a kalendáriumi ünnepek nem számítottak itt semmit. Ünnep volt az, ha Sándor néha-néha hazatért vándorló utjából. Az öreg korcsmáros lassan beletörődött, hogy a fia nem való mészáros mesterségre. Isten tudja, kitől örökölte azt a nyughatatlan vért, a mely sohasem engedett neki maradást. Az öreg korcsmáros szomszédokkal, ismerősök­kel elbeszélgetett a csárda ivójában és ha a fiára terelődött a szó, legelsőbben is büszkén azt jegyezte meg : — Kiszolgált katona fiam van nekem. Hej, múlik az idő. Később eszébe jutott, hogy Sándor, mi­dőn legutoljára itthon volt, sárgagombos kék frakkot és czilinderka lapot viselt. Az anyja, »az a bolondos asszony«, sirva-riva csókolta össze, mig Petrovics uram csak annyit dör- mögött a fogai között:

Next

/
Thumbnails
Contents