Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
20 BAKSAY SÁNDOR BESZÉDE. mérveket ölt mint az, a melyet Szmirna folytatott a többi hattal Homerusért. Nem elégszünk meg a kérdéssel: kié volt életében ? Feljebb megyünk s azt is vitatjuk: kié volt. mielőtt született volna ? «Az én csontomból való csont» szól egy tisztes és kiváló nemzetiség, egészben véve ős időktől fogva a leghívebb hozzánk mindannyi között, a kik velünk Szent István hajlékában egy són, egy kenyéren élnek. «De az én telkemből való lélek» dicsekedik a magyar géniusz, ragyogó szemekkel tekintvén a lélekre, melynél mélyebb érzelemmel s bűvösebb hangon soha a hazának senki nem vallott szerelmet; szerelmet, mely nemcsak mosolyogni és hízelegni, de metszeni, sebezni és kivérzeni is tudott, s melynek nemcsak sugarait, de villámait és mennyköveit is haragos lelkének láttuk, tudjuk mind. Jön a szép Kiskunság — ő nevezte szépnek, nem én, és azóta szép is bizonynyal — kevélyen emelvén fel délibábban fürdött kalászkoszorús fejét: «Enyém volt ö; — az én rónáimnak, — melyek a pacsirtáén kívül más dalt nem hallottak soha, — némaságát az ő éneke bűvölte át zengő ligetté az én sivatagaimat az ő keze öltöztette égő szivárványba százezer virágból; az ő szíve lelke mindig énhozzám vágyott vissza». «De az ö lelkének kincsei az én alázatos hajlékaimban tisztultak szinarangnyá» mondják egymás után Aszód, Sel- mecz, Pápa: oltárok, melyeket a vallásos buzgalom szegény kézzel, de gazdag hűséggel a tudománynak emelt. «De itt kelt föl nyugoton, s innen áramlottak ki kelet síkságaira ennek a napnak fényes sugárai» mondják Sopron és Pozsony... «De én szépítettem meg ifjú életének kora alkonyát» feleselnek Szathmár bérczei, «én tettem babérkoszorút fejére, a szerelem koszorúját» ... «Mi e két koszorúra harmadikat tűztünk véres rózsákból fűzve» zúgganak Erdély havasai...
