Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

in.

BAKSAY SÁNDOR BESZÉDE

A KISFALUDY-TÁRSASÁG NEVÉBEN 8ÁR-SZENTLŐRINCZEN 1884. AUGUSZTUS 10-DXKKN A PETŐFI-ÜNNEPÉLY ALKALMÁVAL.

I

Azoknak, kik az emberiségben legnagyobbak voltak, a kik a népek életének különféle nyilatkozataiban legfontosabb té- nyezőkül magaslottak ki, dicsőségök abban áll, hogy hatásuk nincs kötve az ő rövid életökhöz. Sőt nagyobbak, sőt folyvást növekednek haláluk után; abban az arányban, melyben távolodik tőlök a jövő, növekszik hatásuk, nevök, emlékezetök, örökkévalóságuk.

Eletök, tevékenységük nem esztendőkben, hanem századokban nyer kifejezést. Nincsenek időhöz kötve.

De térhez sem.

A közemberek — a mik vagyunk millió és millió számra — útját két czölöp jelzi; egyikhez bölcsője, másikhoz koporsója kötve. De a sekély barázdát, melyet e két czölöp között csolnoka hasított, ottan befolyjak a habok.

Nem így a nagyoknál. Mint a nap útját csillagképletek szegélyezik, úgy jegyzi ki a kegyeletes utókor a nagy és szép lelkek zodiakusát. Minden hely részt kér a dicsőségből, melyen keresztül ment; minden bokor, mely neki árnyékot adott, megtartogatja lombjait; minden porszem, mely saruira tapadt, fürdik a fényben, mely nevéről sugárzik. Verseny támad birtoka fölött.

És itt, a mi költőnkre nézve a verseny majdnem nagyobb

2*