Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
AU I 1 ‘-OJ *^uvu , tünteti fel. Pénzmanipulátiói nagy zavart idézhetnének elő, s nagy kárt magára az egyházra nézve. A mi tehetségeit ileti, kikiáltatott de el nem ismert tudós, a ki sokat hirdetett tudományának semmi jelét nem adta eddig; különben elégmüvelt erélylyel is bir, de nem önnálló. Miróunak az a szerencséje volt, hogy vélet- lenségből kormánypárti elveket ncceptált, ennek köszönheti ő a püspöki széket s ennek annyira kürtőit tudományát. Knnek fogja megköszönni azt az érseki széket is, ha már megválasztják. í< /7V. v;! TARCZA. Egy szemtanú Petőfi haláláról.*) Székely-Kcrcsztur 1874. sept. 15 én. A „Kelet“ 206. számának 4 ik újdonsága bizonysága anuak, hogy mi magyarok nemcsak a közönséges életben, hanem az ir odalomban is arra helyezzük a súlypontot, hogy ki mondott valamit; nem pedig, hogy mit mondott? Nem kis feladat tehát nekem plebejusnak — a tekintélyek ezen virágzó korszakában a születés, és irodalom patriciusaival sorompóba szál- lanou Azonban bármily nehéz lenne is ez, ennek meg kell lenni, mert kényszerit rá azon önbecsér- zet, melylycl minden embernek bírnia kell, ha a tiszteséges névre igényt tart. Feladatomnak könnyebb része az, hol a születési tekintéllyel van dolgom, mert azon korban mikor szerencsés valék én is az erdélyi aristoc- ratia körét közelebbről megfigyelhetni, a többek között három kiváló jellemvonás ragadta meg bámulatomat. — Azon kor aristocratái nem féltek, nem hazudtak, és nem csaltak, — Az újabb nemzedéket nincs szerencsém életnézeteiben ismerni, de hiszem, hogy ezekről sem kellene ellenkező véleménynyel lennem. Gr. Lázár Albert urat, a jelzettem korszak egyik férfiának ismertem. — Lovagias jellemes ember, mint ilyen becsülettel végig küzdötte a fo- radalmi csatákat. — Személyes bátorságának és vitézségének egyik szép tanúsága a V.-Gálfalvi csatánál felmerült eset, hol egyenesen csak Bemre törő dragonyos tisztet nem csak súlyosan megsebzett, hanem el is fogott, s mint foglyot Maros- Vásárhelyen gyógyíttatása alatt kényelemben úri módon Begélyzet. Ki tudja nem volt-é akkor a haza sorsa az ő kardja hegyén 1 *) Ez igen érdekes czikket a „Történeti Lapokéból ywszftk át. a választó congressus tagja keményen dolgozik kizárólag Metián mellett; mert ez az ő táborából való 8 reményű, hogy megválasztása esetében — az erdélyi románság feléje fogjhajolni. Mi pedig, azt hisszük, hogy Babesiu nr Metiánt megbuktatja pártfogásával. Egyébiránt nem sokára mindent megtudunk kételyeinket eloszlatja s kíváncsiságunkat majd kielégitendi az octoberi congressus. Moldovan Gergely. Ilyen jellemű férfival, hogy könnyen végezhetek, az világos. — Ez csak az igazat fogja mondani, s ha állítani fogja, hogy Petőfit a „Keletben“ közlötts általa igy beszéltnek mondott körillmény- között látta elesni, s állitáni fogja, hogy a személyben bizonyosan nem tévedett, és az kit elesni látott csakugyan Petőfi és nem más valaki lehetett; akkor én bocsánatot kérek tőle épen épen úgy, mint a Kaiét szerkesztőségétől, hogy Petőfit én láttam volna utoljára. E felől megnyugtatván a gróf urat, azon esetre, ha ellenem ütue ki nyilatkozata, engedjen nekem is egy szerény kérdést. A gróf ur nem emigrált, s igy mint a nemzet ügyeiről különben is mindig érdeklődő s abban tényező, látnia és hallania kellett a nemzet érdeklődését a Petőfi sorsa iránt, mi lehet tehát annak az oka, hogy 25 év alatt csak most hozza nyilvánosságra azt, miért oly sokat kutattunk és aggódtunk ? Feladatomnak nehezebb része az irodalom patriciussainak legyőzése, — mert ezek egy részének hiúsága azt követeli, hogy Petőfinek okvetet- len kezében fegyverrel kellett elesni. — Alább módomban lesz ezen feltevésem valősziDÜségét a tények által támogatni.— Mintha bizony Petőfi csak ezen esetben lehetne oly nagy ember, kit az utókornak mintául lehetne ajánlani. — Hiúság vására ! ! A „Kelet“ t. szérkesztője a jelzettem helyre beküldött nyilatkozatában merészségnek tartja azon állításomat, hogy Petőfit taláu én láttam volna utoljára. E szó ezen helyen, ilyen alkalmazásban úgy hangzik, mintha azzal a hazug szót árnyalná, — azért ismétlem azt, s most is állítom, hogy: „azon egyes nyilatkozatokat, melyeket ez érdemben a lapokban megjolenni láttam, s szóval is beszélni hallottam, még ma is azon meggyőződésben vagyok, hogy Petőfit élve csakugyan én láttam utoljára.“ — És ezen meggyőződésem élni log mind addig, mig állításom ellenkezője be nem bizonyosodott. 113. mely magát szabadelvűnek is nevezi, oly kevéssé harczol az általános népszabadság és testvériségért, a mily elkeseredett vad dühvei nem szűnik meg mami az idegen nemzetiségeket. A közelebb történt határvilloagásért is neki támad Magyarországnak s vezérczikkez a „rablásból élő, banquerottirozott magyar népről“, mely a románok zsírján hizlalja rngát, s beszél oly hangon nemzetünkről, melytől tisztességes ember undorral fordul el. Elfelejti azt, hogy tulajdonképen román részről történt ama közelebbi erőszakoskoAzt, hogy Petőfit elesni láttam volna, sem most e lapokban, sem régebben soha nem állítottam.— E felől a t. 8zerk. ur, ha fáradságot vesz magának, s a „Magyar PolgárM, újra s régebb Írott értesítéseimet, ismételve elolvasni, meggyőződést szerezhet. Nem állanak rendelkezésemre azon lapok, melyek annak idejében s később is a Petőfi lehető halála körülményeivel foglalkoztak, ezért csak emlékezetemre leszek szorulva. Visszaidézem tehát emlékezetembe ezen végzetteljes nap eseményeit, leirom azt még egyszer talán utoljára. — Egyszerű igyekszem lenni, mintha a miatyánkat mondanám. — Hivatkozni fogok még élő, hiteles tanukra. — ezek mint illetékesek igazítsanak helyre, vagy hazudtoljanak meg, s ekkor o Bzerént ítélje meg merészségemet a részlehajlat- lan közönség. 1849. Junius 31-én Minorich Károly — akkor a Mátyás huszárok honvéd hadbirája, jelenleg Kolozsvár város íőkapitánya — és néhai Pajna Ferencz, — akkor hoavédtiszt a feauirt bíróságnál, Maros-Vásárhely volt főjegyzőjének társaságában szekereztünk le a csata színhelyére. — Szekeremet a fejéregyházi határ felső részében a volt szükökutnál az országúton a többi élelmezési és podgyászszekereküez állítván, Gölner élelmezési tiszt lován bementem a falu közé. A fogadó előtt találtam gr. Lázár Albert és báró Gamera Gusztáv urakat ; — akkor szederjesi, most a sófalvi ref. pap és egyházköri jegyző Dáné Mózest mindeniket lóháton. — Később a csatavonalból hátrajött Dáné Károly — akkor 17 éves fiú — tüzér tiszt, most Hátszegen országos ügyvéd, — ő beszélte, hogy parancsnoksága alatti iövegci részben leszereltettek, részben megrepedtek, s lovát is egy ágyúgolyó megölvén, miután ezen csatában bátyja János gyalogsági főhadnagy is elesett, hátravonult, hogy tétlenül ott helyet ne foglaljon. — A fogadó udvara zsúfolva volt szekerekkel, azok között a Bém kocsija, melyen Kurcz őrnagy a táborkar egyik tisztje falatozott. ujaDD adatok Bazaine szökéséről. A Bazaine pör tárgyalás, melyre az extbnagy szökése szt. Margit szigetéről szolgáltatót okot, szept. 14-én vette kezdetét Brasseban. Az elővizsgálat eredményről az „Indep. beige“ tudósítása nyomán közöljük a következőket. A vizsgálat uem volt képes kideríteni, ha vajjoD létezik-é egyetértés a vádlottak között Bazaine szökésére nézvé, de az kiderült, hogy Bazaine kötélbágcson menekült el s szökése éjjelén visszavonult ugyan Viliette ezredessel szobájába, de aztán elősegítve a sötét mamim'»riiinii inV’maMa—— ■■■■■■■■■I A csatavesztés éjjelén a Bem körében láttam még Pap Lajos honvéd alezredes, most orsz. képv. nrat. — Ila részt vett é e napon a csatában — megmondani Dem tudom. Ezen urak ismerik a helyi viszonyokat, a csata térhelyét s nagyobb része épen szakértő, tehát e kérdésnél illetékes. — Ezektől várhatok az ismertek közül helyreigazítást. Délután 3—4 óra között robogott le mellettünk az országnton egy hat fontos ágyú, mely sérelmeit Kereözturon javíttatván ekkor érkezett le. — Szemben ezzel jött Petőfi, s miután szemével darabig kísérte, maga is a fogadó udvarába, az írtam urak mellett szekere felé tartott. — Én a hat fontos után lovagoltam, s láttam, hogy az alsó falu végétől nem messze felállott, s lőni kezdette az oroszokat. Alig fél óraraultva nem mesze tőlem, láttam Petőfit a régebben leégett falu házai egyikének sütőkemenezéjén ülni, honnan a csata változatait látszott ügyelni. — Onnan hogy mikor jutott közelembe nem tudom, de igen azt, hogy egy orosz ágyúgolyó kőzelünkbe lecsapván, a homokos földet reánk szórta, s láttam, hogy ennek maradványit zubbonya szárnyával arczárói törölte. Később hol a v e t é s k a p u félfához dőlve, hol másfelé láttam állongálni mindig elmerengve, azon ideig, mikor a csatavonal jobbszárnyán felállított zászlóalj gyalogságot az orosz lovasság megtámadta. A zászlóalj tele tüzet követő iszonyú zsivaj és ordítás azon hely iránya felé vont, honnan azt hallottam. — Oly ponthoz értem, honnan a még lábán lévő törökbuzából láthattam a felbontott zászlóalj kaszaboltatását, s a huszárok eszeveszett futását. — Megfordultam, de még a török- búza közül sem érkeztem ki, már láttam a bal- szányról teljes futásban lévő táborkart, élén Bemmel, s kisérve nehány huszár által. Az országidhoz érve Petőfit ismét láttam, figyelni látszott a lovas támadás helye felé. Rákiáltottam, b mutattam a balszárnyra, hol lankás hegyoldalon a futó táborkar már a mi állásunk irányát meghaladta volt, a
