Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
_lOlC tJzanaeKOznak nyomulni. 4 194 Hely van, 'Hi-gjei muu, mint. «Uli a legiueu. a falun kivUl futott a Hailerféle sírbolt irányába a falut elkerülve. Ekkor indult futni Petőfi is. De már ekkor a falu között éB a fogadó udvarán Bzekér vagy embernek nem volt nyoma, mert a lovasság a falut megkerülve, vagy annak oldalutczáin már elfutott volt. A. faluból kiérve láttam, hogy a Küküllö jobb partján nagy számú lovas vágtat egyenesen felfelé. Ezen lovasságnak czélja volt az egész serget bé- keríteni. Ez részben Bikerült is, a mennyiben a gyalogság ób tüzérség nagy részét csakugyan levágták, vagy elfogták, de Bem menekült. Mikor én az országúton Eis-Bun irányában voltam, azon lovasság akkor jött annak hidján át, s egyenes irányban zárta bő a völgyet, és a nélkül hogy a futókat üldözte volna, megfordult az egész völgy szélességében Fejéregyházának. A kis-buni ut az ország útjában szögellik, a szögellés táján az országút egy dombra emelkedik, mely emelkedés mindenkinek tudomása szerént sokkal magasabb mint a tanorok mellett elvonuló országút többi része. Ezen dombról tekintettem én vissza, s látni véltem még egyszer b utoljára Petőfit, az országút egy kanyarulata iránt. Nem hiszem, hogy csalódtam volna; mert mig én lóháton a falun át, s majd nem % mértföld hosszúságú tanorok melletti utón idáig jutottam, addig ő azon pontot, hol látni véltem, sebesen futva elérhette. A személyben pedig azért nem tévedhettem, mivel én idáig futva alig egy két gyalog futót hagytam el, azon tájra pedig hol Petőfi futott, lehetetlenség lett volna, hogy a csatatéren szétszórt gyalóg bár mily sebesen futva is, oda érhetett volna. A szemben és hátulról bekerítő ezen lovasság közé jutott hát Petőfi, hon nan élve, vagy csak nehezen sebesülve is nagyon kevesen menekültek, annál inkább, mert a menekülési ut a szomszédos hegyekre nagyon távol esett. Másnap 1030 halottat temettek el. Ez lehetett délutáni 5—6 óra között. Mikor Héjasfalva alá érkeztem, a falu közötti utat ellor- laszolva találtam azon szekerek által, melyek a I falu vetés-kapujába fennakadtak. Ezek a Bem kocsijával együtt az oroszok zsákmányául estek. Petőfiről az egész kutatás alatt más még ennyit sem tudott felvilágosítani, s hogy később valaki látta volna az sem bizonyosodott meg. Cső- da-é hát t. szerkesztő nr, hogy merészkedem még most is azon állításom mellett maradni, hogy őt én láttam utoljára ? Be is végezhetném, ha némi ide tartozót még nem tartanék érdekesnek megemlíteni. — Ez lehető röviden a kutatás története, mennyiben az emlékemben maradott. — Huszonöt év alatt figyelmemet nem kerülte el semmi, ■ hogy még az értesítők hitelessége felől is magamnak meggyőződést kívántam szerezni, be is bizonyíthatnám tényekkel. A fegyverletétel után Udvarhelyre a b. Heydte irodájába sok magyar ifjú menekült besoroztatás elől. — Többek között gr. Told&lagi Viktor, Ugrón Sándor és Dézai Sándor urak. — Mert utóvégre is nem volt Heydte ép oly magyarfaló, mint a minőnek őt igen sokan hirdették. — Ezen urakkal is többszőr beszélgetett ő a lefolyt forradalmi események, s jelesül a fejéregyházi csata felöl. A Zeyk Miklós halála körülményei is általa jöttek tudomásra. Egy alkalommal jelenlétemben is beszélt itt Kere8zturon a csata folyamáról, b említette, hogy nevezett urak valamelyike nagyon érdeklődvén e csatában jelen volt események iránt annak és nekünk is elmondotta, hogy a csata bevégződése után Lüders tábornok táborkarával kilovagolt épen azon dombra, hol a kis-buni ut az országutjába szögellik. Útközben azon hely irányában, melyben én Petőfit utoljára látni véltem, csakugyan látott egy halottat, ki talán neki fel Bem tűnt volna, ha zubbony és nadrág zsebeit kiforgatva szétszórt papirosokat nem látott volna, ő mondá hogy az elesettnek személyét, a mennyiben lovaglás közben szemügyre vehette, nem csak hasonlónak találta az érdeklődők által leirt Petőfi személy-leírásával, hanem egész bizonyossággal hiszi, hogy az nem más, hanem épen Petőfi volt. Azon télen Petőfi neje volt itt Balázs Sándorral, férjét nyomozni. — Vele személyesen nem találkoztam, de tudom, hogy mások elbeszélték neki azon körülményeket, melyeket tőlem hallottak, 8 azt mit b. Heydte mondott. — Ezen megnyugodott, tovább fürkészni feleslegesnek tartotta s hazatért. Ezután ezen ügy hallgatott 1867 második feléig, mikor Pákh Albert a Vasárnapi Újság szerkesztője, hihető épen a halál, illetőleg a csata évfordulója napján felszólítást intézett, s megnyitotta lapját a kutatásoknak. Többen irtunk e tárgyban. Első értesítésem, a harmadik vagy negyedik levél lehetett. — Legtöbben Írtak mások elbeszélése után — volt a ki mástól hallotta, hogy Petőfit a csata utáni reggelen Veresesen Csikba látták, mások egyebütt hallották, hogy később megfordult volna. | — Hamburgba indul a haza érkezők üdvözlésére Ezen értesitéseket figyelemmel kisérve, meg- győztem második közleményemben a Verebesen látni akarót, hogy az állításban időbeli lehetetlenség van, miután Verebes a csatahelytől 16__16 m értfőid távol esik a székelyföldön, hol nem lett volna szüksége Petőfinek olyan messze futnia, ha addig futni képes is lett volna. Thaly Kálmán ur is irt ez ügyben, s leírta a csatafolyamát is úgy miként azt neki gr. Haller Ferencz ur előadta. — Ezt is helyre igazítottam miután a gróf nem vett részt e csatában, s igy rosszul lévén értesülve, maga is eként értesített. Még mindig állott azon feltevésem, hogy Petőfit én láttam utolszor, mig a vége felé talán Lörincz őrnagy urnák megjelent egy levele, melyben ha jól emlékszem Petőfit kezében puBkáv&l küzdve, golyó által látta volna elesni. Ez ellenébe írtam utolsó értesítésem, melyben kétségbe vontam az azonosságát, mert nem talált az idővel, melyben az megtörténtnek állíttatott, miután Petőfi még azon idő után neveztem urak mellett ment el, s téit a fogadó udvarába, igy a személyben tévedésnek kell lenni. Ezen levelem már nem látott napvilágot, holott Ígértem volt, hogy a lap Bzámára a csatatér, és az egész táj képét levótetem. -- Pákh nr mondani valói között felelt, Ígérvén ott, hogy magánlevélben e felől értekezni fog. Ezen értekezésből nem lett semmi, hanem megjelent lapjában azon nyilatkozat, hogy a kutatás be van zárva, miután már kétségtelenné lett az, hogy Petőfi kezében fegyverrel eBet el. Ki állításomban kétkednék, megnézheti a Vasárnapi Újság 1860. második, és 1861 első félévi számait. Később talán 1867-ben a „Honban“ láttam azon feltevést, mintha Petőfi a fejéregyházi csatában nem esett volna el, hanem elfogatván fel- ösmertetett, s mint állam-veszélyes egyén a Bibe- riei ólom-bányákba hurzoltatott volna. Ezen feltevés ellenében ugyancsak azon lapban megjelent egy névtelen tárcaczikk, melyben értesítő azt állitja, hogy ő mint honvéd besoroz- tatott, s a Segesváron állomásozó Schiwkovits ezredbe osztatott. — Itt több oda menekült magyarok házánál megfordult, s jelesen özv: Sándor Jó- zseínét és Szentiványi Samunét nevezte meg, kiknél hallotta volna, hogy a segesvári postamester dicsekedett volna, hogy az elesettek eltakarításával lévén megbízva, honvédeket még élve is vettetett volna a közős sirgödörbe, s nevezetesen, hogy egyike talán magát megnevezte volna, s épen Petárgyalása Uyés Márton kárára, rr 22-én az ujtőfi nevet említett, de azért, a többi félig halt sorsát kellett osztania, mert csak azért is még élve a gödörbe hányatta. Irt még ezen névtelen tudósitő sok hallott és saját szemmel látott rémséges dolgokat, melyek mivel épen hazugságok valának, annyira ielköl- tötték kíváncsiságomat, hogy kilétét azónnal nyomozni kezdettem. A személyekre, és azokkal végzett dolgokra hivatkozás megkönnyítette feladatomat és sikerült azon egyénnek nem csak nevét, hanem akkor élte ezen szakának eseményei felől biztos tudomást szereznem. — Később a véletlen megismertetett érdekes halála körülményeivel. Ezen egyén nem volt honvéd mint állította, hanem szeretőjével, hol egyik, hol a másik csapatot kisérte, magát hol élelmezési, hol tartalékos tisztnek mondván. A forradalom vége erre felé találta. Segesvárra ment, ott szeretője a kórházban meghalt, ő pedig béállott a polákokhoz önkéntesen. Századossá ösmerösöm lővén, conduitja felől is értesültem. — Szolgálati ideje alatt különböző büntetések mellett a bot is sokszor szerepelt. Ezen ember életpályájának végéről a múlt nyáron értesültem. Pesten az országúton elegáns lakása volt, jó társaságba járt, mig nem egyszer Promontor vagy Kőbánya körül talált egy fagyos hulla törvényszéki megvizsgálása, azoualapo3 gyanúba hozta, hogy ő egy Pest vidékén garázdálkodó rabló társaság főnöke. Elfogatott, s börtönében magát nyakravalójával börtöne ablakának rostélyára felakasztotta. Ezt miként mondom csak később tudtam meg, de ismervén már emberem hitelességét, én is Írtam a Honba egy tárcza-czikket, melyből ugyan Csernatoni ur, ki Jókai távollétében a szerkesztőséget kezelte, sokat kitörölt, de elég maratt ott még íb, hogy a névtelen iró megczáfoltassék. — Nem is hallatott azután magáról, ámbár Csernatoni felhívta volt a további közlésre, — hihetően léit a leálczázáRsal járó következményektől. Mindezekből meggyőződhetik a ' „Kelet* t. szerkesztője legalább a felől, hogy igen is valánk még pedig nem kevessen, kik nemzetünk nagy költőjének sorsa iránt érdeklődtünk. — Talán ezek után azt is remélhetem, hogy nem fogja merészségemnek tar-ani, ha utoljára is azt mondom: Petőfit még is csak én' láttam utoljára. Lengyel József.
