Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
Petőfi Sándor. Költő: S te fénylő üstökös : Petőfi Sándorunk, Világszabadságnak sasszárnyu dalnoka: Emlitsem-e csatád Segesvár mezején ? Hol drága életed világa összedőlt, Zúgó riadóknak itélet-hangja közt! „Ott essem el én A harc mezején! Ott folyjon az ifjúi vér ki szivemből; S ha ajkam örömteli végszava zendül: Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej. S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva“ . . . Hiszen te daliád ezt, mint nagy s merész látnok S a jóslat teljesült. Mely áldás ! mely átok! • Felszállt a füstgomoly, a máglya meg kigyult, Te összeroskadál! a menny meg elpirult! A hazaszeretet oltára gyűlt lángra — A gyilkos kard tövig piros vérbe mártva. . . Az öldöklő angyal maga elborzadott S a végtelenségben sikoltást hallatott! Pető ti: Hah ! most is hallom a zúgó dörejt, A harci mének tombolásait És a riadók örömszózatát. Ily ünnepi zaj közt dicső halált Óhajtó szellemem megidyezült.
