Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

Fénylő eherub-sereg várt már reám A menny ivén, diadal hangja közt Fogadva be! De sorsodon, hazáin:

Megittasult lelkem még most se birt Kibékülést s nyugtot találni.

Majdan, ha eljövend örömnapod S feltámadásodnak látom jelét:

Gyászszal fedett lantom neked És csak veled fog szent győzelmeden Felhangzani s üdvhimnuszod Szaván lelkem fellegködén a bú Öröm-paesirtadallá olvadand!

Költő:

Mily édes hang vegyül a füszerlégbe itt, Szeráf-ajkról jővén egy bűvös csattanás.

Petőfi: hát te vagy ? pacsirták dalnoka :

Hallom megint lantod fölzengő szózatát?

Öli jer! folytasd dalod és mi fölébredünk,

Uj vér buzog megint, uj lángra gyulladunk S a sok ború után szivárványszárnyakon Reményünk visszaszáll . .. ismét feltámadunk !

(A költő Petőfi árnyához közeleg, de az hirtelen eltűnik fénylő üstökös képében.)

S Petőíi lelke jár a harc villámiban,

Riadó trombiták zúgják csatadalát.

Az is elhangozott... ki bolyg a téreken,

S szemléli a holtak rémes ravatalát ?

Petőfi lelke az ! s belőle fény árad,

Dalt zengve fölöttük mond bucsuimákat. Koszorúkat rak a hősök sirhalmára —

S a névtelen hősök feltámadnak rája . . .

Lipóczy György.*)

*) Szerzőnek „Apotheozisz“ cimü drámai költeményéből.