Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
Ma hatvan éve! ^ Ä szív, melyben a nap minden tüze Benn lángolt, melyben minden kis virág, Mely csak tarkázza a rétek füvét, Nem hervadható szirmokkal nyitott, S a visszhangnál hivebben verte vissza A nagy természet minden sóhaját, Melynél forróbb szerelmet szív nem érze Elnyomottat jobban nem siratott, S nem gyűlölt zsarnokot. Névtelen sir mélyére vettetett Ma hatvan éve! Es ma azok hordozzák fenn nevét, - Kiket gyűlölt, Azok házalnak harsányan vele. Akik nem érzik*, hogy az életét A népnek élte, ■ • ' • Es verseit a népnek irta. A népnek, mely ma is még elnyomott Zsarnok törvények láncait nyögi, Szülötte földjén megtűrt idegen, Koldus a dús uraknak asztalán, Vagy jogtalan, csavargó csőcselék, — Mint hatvan éve! Halott költő, óh megbocsátod-e, Hogy csörgősapkám félretéve mára Leírtam szent neved?. (p. á.)
