Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

Sötét óra.

— Ezt a költeményt Petöfinc Szendrey Julia 1861-ben irta. —

Naponként árvább egy reménnyel, S egy csalódással gazdagabb, Szivünkből ekként fogy az élet, Cseppenként igy fogy, igy apad.

S igy lesz kietlen pusztaság, hol Előbb virágos kert vala,

Hol úgy megdalolt, fütyürészett Az életkedvnek madara.

S lesz temető a szív, hol nyugszik Annyi szép és ifjú halott,

Kiket az élet csak gyilkolni,

De feledtetni nem tudott

Holttesteinken ott élődnek — S gyötrelmeket ez növeli —

Az emlékezet telhetlen,

Szüntelen éhes férgei.

És e keservtől, gyötrelemtől,

Mit mi életnek nevezünk,

Nincs szabadulás, nincs menekvés, Mig a földben nem pihenünk.

Óh, örök álom, miért késel,

Mért nem fogod be szemeim ? Nem róttam még le tartozásom, Vannak még sírni könnyeim.