Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
Petőfi. Kinn lézengek a kávéház előtt, Nézve az utca tarka életét, Az embertenger hullámzó zaját Kocsik robognak, cseng a villamos, S a pesti lárma zsivaján keresztül Harsányan hangzik a rikkancs szava. ^ Mi hir? Hadd nézzük. Hol volt újra tűz? i Mi van Lathammal? S Catalonián > ~1 Zsarnokság ellen győzött-é a nép? S amint fürkészve nézem a lapot, Sorai közt meglátok egy nevet: „Petőfi.“ És mögötte szól a hirí Ma hatvan éve . . , Ember nem látta; hol van, hova tűnt? * Névtelen sir takarja porait, _ ' S miatta szent minden csöppnyi helyéi A búzát termő félegyházi sík. 1 alán ott nyugszik a kereszt alatt, Mit most hord össze aratók keze; Talán amott a jegenyék tövén, Vagy az ér partján?... Mindegy; mindenütt.« Mert itt minden rög véle van tele S amig másnak egy réteg minden év, Mely emlékére lassan rábcrul, ö egyre nő, egyre fiatalabb, A szálló évek, a múló idő „Nem hervasztják feje koszorúját,“/ És ma is látjuk örök ifjan, Úgy, mint apáink apja látta őt, Halljuk a hangját s téli éjeken A kávéház füstfelhőjében ül, S vitáinkon fölzendül a szava, Benéz egy percre a redakciókba, Látatlanul olykor tollat ragad. Velünk van mindig... Villogó szeme, Sápadt arca egy percre megjelen; Ott van egyszerre tiz és száz helyen. Úgy, mint az égbolt, mely végetlenül Borul le ránk s közös mindenkinek. ■' , A f\ *
