Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

IHgeM a cscntoS.’)

Ott küníi a fehér temetőben«

Nem mese, amit mondok,

Mikor egész magukra varrnak! Beszélgetnek a csontok,

Magam hallottam, most, mikor * Birkert oly diezben állott,

Mikor ott künn meglátogattuk A Petőfi-esaládot.

Fagyos virágok lányaorára Lobogtak égő fáklyák,

Didergő pintyőkék a fákat Csodálva körülállták.

Püspökök is jöttek «üvegben S fekete úri rendek,

És akik meg szoktak jelenni, Azok is megjelentek.

S jöttek legvégül kézemelt« Megszentelt disz-szekéren:

Ahogy az Isten megteremtő,

A csontok, ősíehéren.

A ezépetmondók hangja holt lett, Áhitatosan tompa.

Magába ezá’lt megsemmisülve Ott minden földi pompa.

Eltűntünk a többi göröngy közt, Mi szürke semmiségek,

Csak a kék mermybolt és a csontok Ök uralkodtak, éltek,

Ceak néztek-néztek ránk merően, Kérdő, mély Bzürkeüreggel:

Hogy mit jelent a szó, a tömjén, Hogy mit jelent e reggeli

*) A Petőfi Társáéiig felásatía és egy helyre, díszsír alá telepítette a Petőfi hamva Icát. A díszes ünnepen egy érctartéba kerültek a szülék Istvánnal és külön Szendroy Julia Petőfi Zoltánnal. (1008, okt, 24.),