Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
Hang ezt — éreztük ezivdobogva —= Hiába magyarázza, Alázattal hát rámutattunk A földalatti házra. Szivünkbe láttak, meghatotta Őket a magyarázat S szem ügyre vették, nézegették Az új PetőS-házat. Csak nézegették, méregé tték A módos úri munkát, S szólt egy fáradt, erős öreg csont: „Megint hurcolkodunk hát!“ 5 ki mellésimult, az másik, Kinek nyakába vetve Egy Mária-képecske függött, Társát csak integette: „Ugyan apjuk, hisz mo3t leszünk a Magunk házában együtt! Ezt is csak a mi Sándorunknak Csak neki köszönhetjük . . „Jól van no. Da hát az a Sándor Hol jár a világ végén! \ Hogy még az ilyen nagy napon Bem lúd hazajönni békén!“ i,'A Sándor, néki lelkem apjuk, !Má» utat mért az Isten. De im a Pistánk, ugy-e megjött! ö lesz a fiunk itten.“ 6 szülök fo gyermek egy koporsoa Egymás keblére hulltak, A *Srg6 csontok eaófeolÓBv» Összébb-bsssSbb simultak. S mint hajdanában a családban, Most o PetM-házban Összekerültek vérszűrőén Egy érczszobában hárman ... Uj valaki jött fe! a főidből, Szépséges hófehér csont, —» Magdolna-hajjal mely fejébe* Sőtétlő koszorút font.
