Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
Petőfi. Irta: Inczédy László. •— Szavalják a nagykőrösi Petőfi-ünnepen. —■ Vem halt meg a dalnok, hiába beszéltek! Cser illeti most is, és nem cziprus-ág. Nem langy kegyelet kell árnynyá lett emléknek 8 nem pusztai sírra pár gyáva virág! Tp ünnepet ülsz ma, ha szived is ott van, Az ő ajakár ól még hallod a dalt, És vele énekled, mint ama napokban, Zúgatva viharzón a Talpra magyar-t. Nem halt meg a dalnok! Csak földi alakját Sodorta el innen a szörnyű vihar. Kard volt a kezében, száz vészen rohant át S mint harsona zengett ajakán a dal. És azután eltűnt, és senki se látta... Dörögtek az ágyúk, zörgött az aczél; Ez volt a hálálnak szörnyű aratása — Ne nem halt meg a dalnok! Petőfi él! 8 fog élni örökké. Soha meg se halhat, Volt, van és lesz mindig, mint Isten maga. Eüben, fában, Uram, él a te hatalmad, Századok lelkében a nép ddUnoka. A mi ember-szivben nagy, magasztos, dobban, A mitől szentté lesz véres harczmező, A mi életet gyújt rég bedőlt sírokban: Múltban és jövőben, mindenütt csak O. A mi Tyrtaeusnak szárnyaló dalában Spárfát harczba hívta, az ő lelke volt; És a Marseillaisenek riadó szavában Örvényes viharban mint sirály sikolt. 8 a mikor hozzánk jött, mint Istentől küldött, Kekkünkről az álmot ő kergette szét, ő vitte a zászlót, ö fújta a kürtöt, 8 keblünkben éreztük Petőfi szivét.
