Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

\

A halott, kinek sírja nincs.

Költő ! égtél mint csillag s leestél.

Ily lángnak ha kialszik sincs hamva.

Sem fagyasztó éjszak, sem kies dél Sírja nem lesz, ha lehull rohanva, Mindazt, a mi benne elmulékony, Felcsókolja enyelgő játékon Égi szellő s a menny tiszta harmata 1

Két eged volt, egyik látta kelted,

Látta másik hunytod tüneményét;

Az első sugárt azon lövetted,

S itt ontád ki lelked végső fényét. Magyarország, hol bölcsőben fekvél Sírodat hát követelte Erdély:

Boldog a,z, birt élve, — holtan légy ezé

Eljegyzett s mint féltékeny menyasszony, Rejt a sírva kereső anyától.

De mit nincs erő, mely fogva tartson, Hol van lelked, költő! a szent láng hol Oh, ha sírod s benn’ koporsód volna, Föltépném, hogy fölkeltsen alóla,

S kebleinkbe gyújtsam ezt a szent tüzet