Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

(

I I

Kikeletkor a virágok szirmán Illatként repülj fel, költő lelke!

Majd az ifjú, virágot szakítván,

Illatával szerelmet lehel be.

Szállj sugárként lányaink szemére.

Szítván hűség szelíded hevére,

Mint tanítják édes, édes dalaid.

Ihletképen szállj le a homlokra,

A mely izzik szent őrület lázán ;

Jöjj, mint tűznyelv az apostolokra, Honszerelmet égve magyarázván.

Jöjj galambként, s mert te nem felejtéd: Olajággal annyi vér s verejték Gyöngyét jöjj törülni néped arczain !

Vagy, költőnek nyughatatlan lelke, Látogass meg szörnyű zivatarban,

Mikor az ég fulánkot lövelve Sziszeg és öl irgalmatlan harczban, Poklon rést üt villámmal a mennyég, Bele söpri a föld felgyűlt szennyét,

S a tisztult világra kék szeme mosolyg.

V