Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
Talpra, csatára népem! így riasztád Életre, ébredésre nemzeted. ,,Oroszlánokkal vittál hajdanában És most a tetvék egyenek-e meg?“ . .. S hogy megriadt a harczi kürt szava Letette lantját s kardot vett kezébe. Ifjú szerelme ringató öléből Hidegen ment a véres hares terére. És lángra lobbant minden cseppnyi vér És lángban égett minden büszke ebne. Egy érzés táplált millió kebelt: A szabadság és a haza szerelme. Csodálatos kor! Nagy tettek kora! Hősök halála! Nemzetünk bukása! He ragyogó lett a magyar becsület, Örökre fénylik tiszta ragyogása. Hallgassatok rám! Tudok egy regét. Elmondhatom, mi lett a költő vége Oly szomorú, oly bus, hogy most se hisszük, Hogy a halál lett hősi pályabére. Még most se hisszük! Ötven év titán Hisz most is zug lantján a harczi ének! Magyarhon lelkes, hű leányai Ne sírjatok, nincs vége a regének! S nem is lesz vége, mig él a magyar! Míg költő él s dalt áldoz széliemének. Ha az utolsó dalnok sírba tér: Akkor, ákkor lesz vége a regének.
