Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz

Teljesen igazat adunk Jókainak, ki ajánlatában ekként nyilatkozik : »Neugebauer fordítása a mellett, hogy az eredeti formához szigorúan ragaszkodik, valóságos átültetése az eredetinek, sehol meg nem csorbít egy gondolatot s ritka érzékkel ad vissza minden finom árnyalást.« S mi hozzátehetjük még, hogy Neugebauer ritka szerencsével találja meg a kellő szót mindenütt, úgy, hogy e költemények azt a hatást teszik ránk, mintha eredetiek volnának. Egy némelyek a műfordítás valóságos cabinet-darabjai »A kutyakaparó«, »September végén«, »Igyunk«, »Valahogy« czimü költemények például oly mintaszerű fordítások, hogy jobban visszaadni azokat képtelenség.

Az egész gyűjtemény 116 költeményt tartalmaz, melyeket a forditó másként osztályozott ugyan, mint az eredetiben látható, de ez önkényes berendezés is egy szeretettel gondozó és mttértő kézről tanúskodik.

A gyűjtemény változatos sorát Petőfinek »Dalai m« czimü gyönyörű költeménye nyitja meg, mely- lyel mintegy megvilágítani kivánja Neugebauer a sorrendet, melyet gyűjteménye beosztásánál követni jónak látott. Petőfi áll itt előttünk, a mint legelőször kap a húrba és dalba önti szerelmes szivének első sóhaját, azt a sóhajt, mely később »Juliskája« iránt bűbájos orgona-akkordokba olvad. Ekközben kidomborodik előttünk a költő önérzetes alakja, midőn már nyíltan az ország első költőjének hiszi és vallja magát, és földi sorsának szegényes oldalán szeretetreméltó iróniával mosolyog.

Föltárulnak előttünk a hazaszeretet verőfényében csillogó, hangulatos alföldi képek; bordalainak aranyos kedvtől sziporkázó gyöngyein fölpezsdül ereinkben a vér, a szüleihez való gyöngéd szeretet könyekre indít s magával ragad, midőn lángoló hazaszeretetének magas röptű szárnyain utolérhetlen régiókba emelkedve, örökéletü dalokat nyújt, mig e gyűjtemény utolsó, »Egy gondolat bánt engemet« czimü költeményében izgó szenvedélylyel fohászkodik istenhez, hogy elszórt csontjait azon bősök közös sírjába temessék, »kik érted haltak, szent világszabadság!«

Mint látjuk, e gyűjtemény tehát nemcsak a fordított darabok gondos megválasztása, hanem azoknak ügyes és kerek egésszé domborodó összeállítása által is dicséretet érdemel. A költemények úgy sorakoznak itt egymás mellé, hogy azok elévülhetlen keretéből Petőfi életképe ragyog reánk s mintegy megerősítik Boden- stedt szép mondását, ki az említett előszóban azt Írja Petőfiről, hogy az ő egész, fájdalom oly rövidre szabott élete egy költői kisugárzás vala.« s. a.