Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz

(Petőfi Szibériában.) Hetek óta meg-megujul az izgalmas liir, hogy Petőfi él Szibéria ólombányái ban. Legújabban a kolozsvári »Magyar Polgár« közöl egy szenzácziós értesítést, mely szerint majdnem bizonyos, hogy Petőfi életben van. Az illető közlemény azonban szeritünk épen nem nyújt teljes bizonyítékot s jónak látnok, ha ez ügyben úgy a napi sajtó, mint egyesek kellő óvatosságai járnának el, nem csigázván föl túlságosan a várakozást. Közöljük a »M. P.« említett közleményéből a szorosabban ez ügyre vonatkozó részt, mely igy szól : »E lapok június 3-ki reggeli kiadásában ama kérdéshez: vájjon vittek-e el a muszkák 1848— 49-ben magyar foglyokat? mi is közöltünk egy adalékot, megjegyezvén, hogy a hivatalos utántudakozódás érdekében illetékes helyen a kellő lépéseket megtettük. Most azon helyzetben vagyunk, hogy a megejtett hivatalos utántudakozódás biztosabb adatai alapján szellőztethetjük a kérdést. Monosses Dán éi — kiről akkor emlékeztüuk — kihallgattatott. Kihallgattatása rendén előadta, hogy 1849. május 24-én Kolozsvárt besoroz- tatott a 67-ik honvédzászlóaljba, melynek akkor parancsnoka Tolnai Gábor őrnagy volt. Kolozsvárról Csíkszeredába vitetett, a hol egy csatában jobblába czombján kapott seb következtében kórházban kilencz hétig feküdt. Itt mintegy kétszáz más beteggel együtt a muszkák kezébe esvén, előbb Bukarestbe szállíttattak, majd Pétervárra s onnan az ólomhányákba vitték, hol 5 évig mint munkás tartatott. Öt év leteltével 1854-ben besoroztatok a 8-ik gyalogezredbe, s a törökök elleni hadjáratba vitetett. A háborúban két sebet kapott, egyet homlokán, egyet lábán. Mint sebesült Kovacz, Blangoicz, Yodié stb. helységekben feküdt. Azoroszok folyó 1877. jan. 24 én bocsátották szabadontöbbekkelegyütt; 385 frt és útlevéllel ellátva. Mégaz nap hajóra szállva, a jeges tengeren Eszak-Amerikába, onnan három hónap múlva Ve lenczébe szállították, honnan vasúton Bécsbe vitettek. Becsben három napot töltöttek, itt 5—5 frtot kaptak. Bécsből Kolozsvárra sinnen május 10-dikén Szovátra érkezett. Elbeszélése szerint Magyarországból és Erdélyből Pé- tervártt mintegy 2775-en voltak muszka fogságban, vegyesen magyarok, szászok, oláhok, zsidók, honnan többfelé szóródtak szét. Ő 482-ed magával volt egy helyen. És itt átadjuk a szót magának az elbeszélőnek : »0 tili an elindultunkkor — úgymond — m é g a következők maradtak ott: egy Petőfi nevű, kivel többször beszéltem, mintegy 60 év felé jár, ki magát nős és gyermekesnek mondotta Magyarországról. Ezen úri ember nem volt beosztva a hadseregbe, hanem az ólombányákba mint munkás, később, mint felügyelő, mint ilyent hagytam ott.«