Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz
A jelentés a Petőfi szellemének való hódolattal végződött, s igy szólt: Ez a végtelenül igazságt szerető, minden társadalmi gőggel és igazsággal szemben kíméletlenül őszinte, de az emberiség minden nemesebb vonásával szemben kimondhatatlanul gyöngéd költői lélek, a lángész önérzetével és bátorságával merte hirdetni a jövendők evangéliumát. Mást nem tisztelt, csak az egyéni érdemet, mást nem szeretett, csak az egyéni szabadságot ; hazaszeretete ezért nem volt speczifikus és konzervatív, hanem radikális és az emberiség szere- tetébe olvadó, épen mint a Schilleré. Ezért kell Petőfit Schillerrel együtt örök időkre oda rubrikázni a «fiatalság» poétái közé, más szóval kimondani azt, hogy «érett férfiak»-nak e költészethez semmi közük. Legyen. Az ifjúság magas röptű idealizmusa megérdemli, hogy két ilyen költőt kapjon ajándékba. De sajnálok minden érett férfiút, a ki nem szereti a szabadságot úgy, mint Petőfi és Schiller szerették; a ki nem gyűlöli a rosszat és nemtelent úgy, mint Petőfi és Schiller gyűlölték ; a ki nem imádja a szabadságban, erényben, jóságban, műveltségben, munkában egy testvériségbe olvadó emberiséget úgy, mint Petőfi és Schiller imádták.» A titkári jelentést is megéljenezték. Tolnay Lajos emlékbeszéde következett ezután a társaság elhunyt tiszteleti tagja, Fischer Sándor fölött, ki Petőfiről oly nagy terjedelmű német munkát irt. Először az Íróról rajzolt képet, ki oly szeretettel gyűjtött mindent, a mi Petőfire vonatkozott, s aztán bámulatos kitartással fogott a munka megírásához. Könyvében - mondá Tolnai —- elkíséri Petőfit a bölcsőtől a sírig és el lehet mondani frázis nélkül: a sírtól az örökkévalóságig. Méltatta a 61 fejezetből álló nagy munkát, a melyen Fischer oly lázas sietséggel dolgozott, mintha érezte volna, hogy napjai megszám- lálvák. Nem kereste a regényest, életet irt és valót; nem torzít, de nem is idealizál, nyugodt, mert igaz, hű, mert csak a hűség teremthet igaz alakokat. Nem félistennek, de egész embernek tünteti fel Petőfit. A munka utolsó részét nagy szenvedések közepett irta Fischer; anyja és testvérei nem egyszer találták őt félájultan, irataira borulva. A hatásos emlékbeszédet hosszas tapssal fogadta a közönség. A k öltemények és elbeszélések felolvasására kerül ezek után a sor. Reviczky Gyula költeménye : «Pán halála», mely egv görög mondát dolgozott föl, azt, mikor Thamus nevű hajós Palodesz magaslatról elkiáltotta: «Meghalt a nagy Pán», s erre mindenünnen sirás és jaj- veszéklés hangzott. Később a kereszténység ezt a mondát összeköttetésbe hozta a Megváltó halálával s Pán halálában a pogányság vesztének halálát látta. A hatással szavalt költemény után T "árctdy Antal olvasta föl a személyesen is jelen volt Vertesei Arnold «Hűség» czimü elbeszélését. Efelolvasást is tetszészaj kisérte.
