Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz

arca.

éhány adat még Petőfi Sándorról, Istvánról és szülőikről.

Nagy elmék, nemes zivek, világraható, lüne- mény szerű törekvéseikkel, oly bűvös hatalmat gyakorolnak életükben és halálukban egyaránt az emberiségre, hogy mindig új, mindig friss szíriben tűnik fül a velük való szellemi foglalkozás, es azon gyönyör, melyet ezen foglalkozás nyújt.

Petőfi Sándort háromszor láttam Budapesten közvetlen közelben.

1847-ben egyszer a hatvani utcán vettem észre haladni a kigyóutca felé, utárina mentem önkénytelenül, ifjúi lelkesedéssel és rajongó bámulattal a váci és Dorottyautcákon át egész a német színházig, hol megállt s a szinlapot olvasta. Föltünövé nem akartam magamat tenni előtte, tovább haladtam s ez alatt eltűnt.

Másodszor az úriutcai „Pillvax“ kávéházban néztem és hallgattam beszédét a „Közvélemény“ asztala körül. Ekkor már a hir név és dicsőség sugárözöne fénylett utain.

Harmadszor pedig 1848. március 15-dikének reggelén láttam és hallgattam, midőn ugyancsak a „Pillvax“ kávéházból hatod magával kiindult — (én is szerényen utánnok s velők menve) —

a jogász- és orvosegyetem udvarára, hol megrendítő tűzzel szavalta el „Talpra magya r“l ját.

Később többször is, de ésak futólag láthatára, mig az óriási küzdelem mindnyájunkat oda nem hívott, hova hazafiúi kötelességből minden jó fia e hazának akkor egeírázó lelkesedéssel ment, — a harcmezöre. Honnan többen visszatérheténk, de igen sokan olt maradónak aludni az igazak s dicső hősök álmát, ezek között Petőfi Sándor is, jelzetlen hantok alatt, valahol a segesvári vérrel áztatott harcmezükön, mint hírneve s dicsőségének legméltóbb osztályos örököse zengi:

Behantozatlan áll Hamvai fölött a hely.

Hol merre nyugszik ő,

Nem mondja semmi kő,

Nem mondja semmi jel.

S hazám leányi közt Nincs egy Antigoné,

Ki sírját fölkeresve Hantot föléje nyesve Virággal hintené! . . . .

De nyugszik immár csöndes rög alatt,

Nem bántja többé az „Egy gondolat;“

Mely anynyit érze, hamvad a kebel,

Nyugalmát semmi sem zavarja fel.

♦

* *

Ez év elején K i s-K unságban járván, a szerencsés véletlen úgy hozta magával, hogy

Petőfi Sándor, testvére és szülői életéből némi adatok birtokába jutottam, s ez adatokat hiteleseknek tartom, mert mint épen mondám 1876. február i2-ikén Kis-Kun-Félegyházán egy kedélyes összejövetel alkalmával Baranyai Sándor, szanki jegyző úrtól hallottam, kinek édes anyja Hruz Anna, édes testvére volt Hruz Máriának, Petőfi Sándor éd anyjának.

Említett jegyző ur, beszé1 esünk közben észrevevén érdeklődésemet Petőfi irányában, azonnal készségesen elmondd a következő adatokat, melyek közül ián némelyik már föl is volt jegyezve a lapokban, de azért újra elmondani most sem tartom fölöslegesnek, valamint azon adatokat sem, melyeket testvéréről Petőfi Istvánról és szülőiről előadott.

Petőfi Sándor Kis-Körösön született s mint féléves fiút Félegyházára hozták (testvére István, Szabad-Szálláson született) s gyermek éveiből hármat 1823—1825-ig itt élt át szülői körében azon házban, mely a régi templom mögötti útcában van, melyet az emléktábla is jelöl, e házban csak mint haszonbérlő lakott Petőfi Sándor atyja. A ház mostani tulajdonosa Szabó Sándor földbirtokos.

Innen az öreg Petrovicsék Szabad- Szállásra költöztek mint mészárosok, s itt fekvő jószágot is szereztek, melyet ma Szabad-Szállás bir.

Szabad-Szállásról az 1838-diki árvíz követ-