Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz

) V. (). Weiss, Nüuívsuíml.

i fogja tovább is a vakoiiciiuruM ^

keztében, minthogy házok összedőlt, Ercsibe mentek, hol mészárszékük volt. Itt azonban valami Matolai nevű székállójok megbuktatta őket.

Innen végrehajtás után Petrovicsék Szalk-Szentmártonba, az. úgynevezett vadászcsárdába jutottak, Jankovics Miklós mostani országos képviselő és árvízi kormánybiztos birtokára. Azonban itt sem volt maradásuk, hanem Dana-Vecsére költöztek, hol több ideig laklak.

Később innen is eltávoztak egy Pest és Vác közti faluba, honnan 1848-ban Vácra jutottak s itt laktak csöndes elvonultságban.

*

* *

Petőfi Istvánról pedig azt mondá B. S. szanki jegyző úr, hogy néptanító soha sem volt, mint ahogy ezt némely hírlapban olvasni lehetett egy jelentés aláírásánál. A jelentés azt tartalmazta ugyan is, mintha ö mint néptanító csúzos bántalmakban szenvedett volna s ezen kinos szenvedésektől egyesegyedül csak azon csúzvászon használata állal szabadult volna meg, mely Török József budapesti gyógyszerésznél kapható. — Az üzérkedés és önzés malmára vizethajtó reclam aláírása: Petőfi István, néptanító.

Erről Petőfi István aligha tudott valamit, mert szó nélkül nem hagyta volna, mert

olyan beteg nem volt, néptanító sem volt, és a kuruzsolások semmiféle módját sem tűrte. 0, a függetlenségi harcok után amint a várfogságból megszabadult s Brünnböl Magyarországba visszaérkezett, Budapesten egy ügyvédnél — kinek neve nem jutott eszébe ez adatok elbeszélőjének — mint napi díjas működött.

Innen eltávozván, egy Dabas környékén fekvő urasági birtokon lett gazdatiszt, mely birtok urának fiával honvédeskedett ó is a forradalom alatt. Ittléte alatt a birtokos lányát akará nőül venni, de célja meghiúsult: kosarat kapott. Csalódása következtében Puszta Csákóra a Geuszt- féle jószágra ment gazdatisztnek, a hol jelenleg is él mint tiszttartó.

*

* *

Az öreg P e t r o v i c s István Vácon halt meg 1848-ban, hol Sándor fia temeltelé el. Ugyan ez évben ment édes anyja Pestre lakni, ki ott 1849-ben szintén meghalt, ezt pedig István fia temetteté el Pesten Budavár bevétele után mint álruhába öltözött honvéd.

*

* *

így mondá, a föntebb említett szanki jegyző ez adatokat, tán ezek is megérdemlik a följegyzést.

Borongó.

ez a vngyonbiztossag egyik t'öeszköze, s a nemzetgazdaságnak szilárd alapköve lenne.

Vagy várnunk kell talán még egy évszázadig, melyben születni fog az a nagy lélek, aki a nép érdekéi e tekintetben is fölkarolja.

Midőn ez eszmél megpendítették, a hazának majd minden táján helyesléssel találkozott, s mikor azt hittük, hogy az illetők a törvény terére is viszik, az örömmámorból egyszerre csak arra ébredtünk, hogy a nyugágyra vánkost csináltak belőle, hogy róla még egy nagyot álmodjanak. Szegény nép! be sok paragrafust csináltak már számodra; ezen üdvös intézmény egybe is elfért volna, de azt a fonnál, amiből az kikerül, nagyon sokáig fogják kiesztergályozni.

Kelcz József.

Pozsony-Szentgyörgy. jún. 28.

T. Szerkesztő Úr!

Ha a városokra is alkalmazhatnék azt a közmondást, mely szerint a legerényesebb asszonyok azok szoktak lenni, akikről legkevesebbet beszélnek nyilvánosan, akkor Pozsony-Szentgyörgy volna az erényesség egyik, kiváló mintaképe, mert bizony mi bevárunk legalább anynyi időt, míg a tüzesszekerü csillagkirály egyik térítőtől a másikig halad s akkor adunk néhány szóval életjelt magunkról, de a csacska fáma még ekkor sem vesz bennünket ajkaira s megmaradunk előbbi néma csöndünkben.

Ezen szerény levélke sem igen született volna meg, ha a „Pozsonyvidéki Lapok“ jún. 22-diki számának vezércikkében pár sor nem fordult volna elő, melyek miránk is nagyon illenek. „Egyik, másik községben elég lakos van, kik megértik a magyar szót, a papnak tehát volna alkalma ezt a körülményt arra használni, hogy nagyobb ünnepek alkalmával magyar