Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

Szeged. 1899. 41. évfolyam. 185. sz. Kedd, augusztus 1. Házhoz hordva vagy pos­tán küldve ; dáfizetesi arak : £gesz evre . íélevre . . Negyedévre. Sgy hóra . ígyes szám 14 frt — kr. ara 5 kr. Szegedi Hiradú POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztői Iroda: Tisza Lajos-körut 71. sz., hova a iap szellemi részét :ile:ő s minden közlemé­nyek intézendők. Teieíon-szam S02. kiadóhivatal: Eeieiós szerkesztő : Kiav-oiuiajgonos : ’f.ndrenyi Imre könyvKeresKeoese Szegeuen. Teiefon-szam 107. PALOCZ LÁSZLÓ. ENDRÉNYI IMRE Hirdetéseket és nyílttéri közlemény eketíeivesz a kiadóim atal. Teiefon-szam 107. Segesvárról, Bartók Lajos tegnap Segesváron a következő beszedet mondta : „Isten, a te nagy es szent neveddel kezdjük el, mert imádkozni jöttünk a harcmezőre. Hálaimát zengeni neked, győ­zelmi éneket, mim Deborah prófétanő, ki > a diadal atyja vagy ! Mert a segesvári csata mind folyik ötven év óta. A hegyek meg haragosan echóznak vissza az agyudörgesre, félsza- zados morgassal... A felhőkre vetik árnyékukat a lengő zászlók, villamlanak a fegyverek és hangzik a vezénylet: „Előre magyar!... Nem mondom én, előre székely ! . . .“ Csak ma dőlt el a harc! Győzött Petőfi, győzött a haza, győzött a szabadság ! Mert az emberek megváltói először leveretnek ; megfeszítik az emberek. El­temetik, eltűnnek — csak aztán ismerik istenségüket föl, mikor feltámadnak, har­madnap vagy féiszazad múlva. És ő fel­tárnád;, halhatatlanul, diadalmasan. S Magyarország fiai és leányai vég­telen diadalmenettel hozzák a koszorút a győzelmes hős hom okara. De azok nem hajthatják oda hom­lokukat. Ok már porrá lettek, egy porra ellenségeikkel. Csak szellemök harca tar­tott itt szünet nélkül, de az leirhatlan, azé lesz, azé lett a szeilemcsatán a győ­zelem örökké! A szabadság, egyenlőség, testvériség apostola volt ő. Hát ki meri azt hirelni, hogy őt legyőztek, hogy ő meghalt ? A sir üres — feltámadott! Eitünt, mert felszállt a magasba. Most száll vissza szemünkbe egy napsugárban, keblünkbe egy szabad leheletben, szivünkbe azon megfejthetlen édes es fájdalmas érzésben, mely lángot és könyet fakaszt egy pil­lanatban s egy szédületes felmagasztalt- ság miatt egymást átölelni kényszerit. »Alexander non est mortuus, séd, vivit, super astra !* »Sándor nem halt meg, hanem él a csillagok fölötti* Ezt Írták fölé egy vértanú sírjának a katakombákban, hol föld alatt buj­dosva imádták istent a lélekszabadsag hivei s ott éltek, ahol temetkeztek, siri városukban. A gladiátorok s fenevadak elé dobott jámbor igazak csontjait lopva gyűjtötték oda, a cirkuszból a katakom­bákba. S végül a zsarnoki, önző, bál­ványimádó Róma összeomlott, a romlott Cézárok vérben vesztek el, — ámde ez­redevek múltán is büszkén kiált az égre a sirbolt jelszava, miként a mi diadal- énekünk : »Sándor nen halt meg, hanem él a csillagok fölött!< Ne hangozzék most más név Ma­gyarországon csak Petőfi. Mert a ma­gyar szellem örök harcán, ez uj korban, mely 48 márciusával kezdődik, nincs oiy parancsoló, vezéri hatalma semmi név­nek, mint Petőfi . . . Lehetne meg egy, utolsó bajnoka a költők decemvirátusának, melyet Petőfi tizeinek neveztek. Az, kinek neve élte alkonyán is megtartotta oly csillagfényes ragyogását, minő legifjabb bajtarsának, Petőfinek korán lehullott hajnalcsillaga. Ki a költészet égboltján osztozik vele s ketten együtt atragyognak az óvilagból az újba. De ő maga is, lelke lévén azon irodalmi csapatnak, mely hűseget esküdött Petőfi zászlajára és gárdája lön az igazi hős hősköltőnek miután az elvérzett; ő maga is, Jókai, ezt hangoztatja csak : Petőfi ! E névnek jöttünk dicsőségére a szent sirhoz mi, az ő hitvallói, egyszerűek, de meg van érdemünk: a hit e névben, apostoli rendithetlen hűség «. Mesterhez, kit se meg nem tagadunk, sem el nem árultunk soha. Nem vallásszerü tiszteletben része­sül, nemzeti hitvallás az. Nő és férfi, gyermek és agg, nagyur és szegényem­ber belőle imádkozik es énekel. Élete egy szenté: mint isten fia, csodákat mi­vel, gyógyítja, feltámasztja beteg népét lantjával. Oltára a nép szive. Örök Veszta- láng ég azon s nem mesterségesen óvni, táplálni kell, de mesterségesen eloltani sem lehet. Élete költészete. Meresz, mint szilárd; lángoló, mint ki nem alvó: ön­zetlen, jogkövetelő; természetes, mint rendkívüli; egyszerű, mint művészi, né­pies, mint fölséges; nemzeti, mint vi­lágirodalmi. Csak egy nincs benne : erkölcste­lenség. És legfőbb vonása : az önfeláldozás eszményképekért. Az ideálizmus rajon­gásával világot teremt s képes puszta mellével nekirontani egy világ ellenség­nek. így átélte az igazi életet; a sors keserű gunyjaitól a legmagasabb dicső­ségig. Tudja a kopott költő, hogy tolvaj­nak nézi, aki látja, mig ő az esthomály­ban a kincsekről gondolkozva jár, amit hazájára fog hagyni, — és íme félsr-éztfd múlva hangzik ei ismétlése az ő szavainak, hazája első kulturferfiának ajakáról, hogy: Petőfi mérhetetlen kincseket hagyott hazájára. S ő, akinél többet senki sem áldoz­hatott, semmit se kért hazájától. Ma is kevéssel beéri. Meghalni is azért jött ide, hogy porai magyarrá tegyenek itt minden porszemet. Ércalakja mint egy tő^ áll beékelve a rut nemzetiségi viszály közepette, de ajka ugyanakkor a testvéri­séget és a szabadságot hirdeti minden­kinek ! Mindenkinek, — mindenki jöjjön és áldozzon a nagy költőnek. Jöjjön a gyűlölet is, nem félve, hogy szeretetté fog változni. A föld legelső polgársága, Észak- Amerika, állt véres harcban a Déllel, Düh, boszu s gyűlölet mindent vérbe mártott két éven át, mert ez a szabad­hős Egyesült-Államok irtóhaboruja volt a rabszolgatartók ellen. E testvércsatán Abel tiporta Káint. Iszonyú volt a harc és szünetet nem ismert. De volt egy nap, Shakespeare születésének három­százados évnapja volt — és e napra a két tábor fegyverszünetet kötött, szüne­telt az öldöklés, testvérekké lettek az áldozásban, hogy a katonák együtt ünne­peljék, együtt olvassák nagy angol köl­tőjüket, kinek neve fel van Írva egy szomszéd csillagba Petőfié mellett . . . Maga a szabadság nemtője, midőn már minden magasztos nagy nevet a harc mélyébe dobott: utoljára az övét ragadta meg. S hogy Petőfi a segesvári csatamezőn elvérzett, csak Világos lehe­tett hátra. A szabadság lantja után le­hullt a szabadság kardja. Mily művészettel halmozta Klió a hősdráma bevégzéséül a vértanúi oltárra a legtisztább és legdrágább áldozatot. Egy hóban esik el ágyuöntő Gábor Áron, ölik meg szózatos ajkú Vasváryt s tipor­ják le a nemzeti hősköltőt, Petőfit. Oh ez a leglélekrázóbb, de legmagasztosabb végjeienet: midőn a tigrisnek eléje siet a martir, az állati erővel szembe rohan fíeserüviz forrás. Dr. Korányi Frigyes, dr. Täufer Vilmos, dr. Schwimmer Ernő, dr. Stiller Bertalan, dr. Müller Kálmán egyetemi tanárok, dr. Mann Jakab, dr. Kovács József, dr. Faragó Ödön, dr. Zápory Nándor és számos bel- és külföldi orvostudorok által van ajánlva s kitűnő sikerei alkalmaztatott étvágytalanság ellen, gyomorhuruttal járó székre­kedés, aranyér, sárgaság, vizibetegség, láz, idült tüdő- és szivbántalmak ellen s legkülön'élébb női betegségeknél. Friss töltésben kapható Szegeden : Ifj. Aigner József, DannerPéter Fia, Kardos Jakab, Schlesinger Mór, Schilfer Antal urak füszer-üzleteiben, valamint Nedelykovits Milán forrás-tulajdonosnál.

Next

/
Thumbnails
Contents