Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

,—

i—■ í ... '

__________Li__

P

etőfi Sándor.

Ötven évvel ezelőtt a lángész csillag- rendszerében kihunyt egy nap. Petőfi Sándor meghalt.

Meghalt ? . . . Eltűnt a segesvári esata- sikon, nem látta azután senki, de meghalt-e ? . . . Hitt-e valaha ez a nemzet az ő halálában ? Nem várta-e törhetetlen hittel, örök bizakodással, hogy visszajő? Legendás ködbe burkolt alakja nem tünt-e fel majd itt, majd ott, és a székely havasok között nem látják-e most is bolyon- gani őt? s mesevirágokkal átszőtt története szájról-szájra száll. S alakja mindegyre tisztábban tündököl a mythikus fényes ködben s átragyog ezredévek homályán is.

Ötven éve annak, hogy utoljára látták őt. A mikor a magyar szabadság egét elfedte, gyászba borította az északi felleg, akkor eltűnt ő is. És azóta folyton növekvő szeretettel veszi körül őt ez a nemzet. Mert hiszen vannak poétáink, nagyok és nagyobbak. De Petőfi Sándor a mi lelkűnknek, a mi szivünknek az igazi egyetlen költője. O benne szinte testet öltött a magyarság géniusza és az ő költészete igazán onnan való „az alföld ten- gersik vidékéről“.

És az ő élete, az ő pályafutása oly egész, oly hatalmasan tökéletes volt, hogy sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem lehet. Petőfi Sándornak úgy kellett élnie, a mint élt és úgy kellett eltűnnie, a mint eltűnt.

Zengő csatadala végig kisérte szabadságharczunk egész fenséges tusáját. Ő