Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

már akkor „véres napokról“ álmodott, mikor még senki sem sejtette a forradalmat. És ott volt mindvégig a harczban. A márcziusi nagy napon is, de akkor is a mikor „három napig dörgött az ágyú Vízakna és Déva között“. És az utolsó ágyudörgéssel elnémult ő is.

Ötven esztendő elmúltával ime ünnepeljük őt. Jól esik ünnepelnünk, mert hiszen önmagunkat, a magyar faj diadalmas géniuszát ünnepeljük benne.

Ünnepli őt az egész ország. Ennek a magyar földnek a szívbe rezdül talán meg egy bánatosan szerelmes dobbanásban, a mikor ezrek összegyűlnek a segesvári mezőn és az ő nagyságát ünnepük. A segesvári mezőre elzarándokol az országgyűlés küldöttsége ; annak a népképviseletnek a küldöttsége, a melyet ő segített megteremteni. Elzarándokol a kormány képviselője, azé a parlamentáris kormányé, a melyet ő segített megalkotni. Elzarándokol az az irodalmi társaság, a melynek az ő neve ad létjogosultságot. És minde- nekfelett elzarándokolnak ezrei a magyar népnek, a melynek o dicsőséget szerzett, a mely őt a szivébe fogadta.

Nem érdemelnők meg Petőfi Sándort, ha méltón nem ünnepelnénk őt. „Az a nemzet nagy, a mely megbecsüli nagyjait.“

Ő úgy szerette volna nemzetét nagynak és egységesnek látni. Őt ünnepelvén ime, nagy és egységes ez a nemzet. Az ő neve egyesit és kibókit mindenkit, a ki magyarnak vallja magát, az ő reá való emlékezés belopja a lelkesedés tüzét a hideg szivekbe.