Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

Mi ismét egy keserű tapasztalattal, szomorú tanúsággal vagyunk gazdagabbak.

A hivatalos Magyarország a nemzet közérzületével nem érez ma se egyet, nem akarja, nem tudja felfogni, hogy a nemzet szive dobbanása viszhangra kell, j hogy találjon minden magyar ember lelkében.

A képviselőház küldöttségében a 318 kormánypárti közül 5-en, mond öten vettek részt. Ezek közül is nehányan hiúságból mentek el Segesvárra.

Önmagukat ünnepeltetik, még pedig azért, hogy ezzel a világnak port hintsenek szemébe. Nem ünnepük ők a szabadság dalnokát, ehhez érzékük nincs, hanem lobogtatják hazafiságukat s für- denek a dicsfény sugaraiban. A mágnás- világ ? Ez mit keresne a demokrata Petőfi halála napján ? Nem is mentek el, talán jobb is, mert jelenlétük profanizálta volna a nemzet szent érzelmeit.

Petőfi emlékezetének hódolt a magyar nép, az iró-világ, a demokrata és független polgárság, az igazi nép, mely nem érez akkor, mikor parancsolják, nem lelkesedik akkor, mikor azt mesterségesen scenirozzák, hanem érez, ha lelkét megragadja a nagy idők eseménye, lelkesedik, ha nagyjainak oltárára koszorút kell fonni, s végül kegyelettel gondol arra, ki az ő nyelvén beszél, az ő agyával gondolkozik, s az ő szivével érez.

Ez volt Petőfi. Ennek a letűnt meteornak áldoztunk egy szent napot, s ha a hivatalos Magyarország e napon távol is volt, jelen volt a nép, mely honszerelméről, nagyjai iránt való tiszteletéről í tett tanúságot Petőfi Sándor 50 éves halála napján. Mártonffy ímre.^Á

Afy/