Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
badon merem nyilvánítani — Petőfi minden képességét ragyogtatja. Megdalolja a nyomort, a legkeservesebbet és bevonja magasan szárnyaló költészetének sugárból szőtt fály ólával. Megdalolja a szerelmet, mely miként az övé, végtelen és mély, mint a tenger. Dalol a hazáról, melyet imádott. Beszél a rabszolgaságról, beszél úgy, ahogy senki Sem előtte, sem utána. Zeng a szabadságról, a szabadság vágyáról, mintha ihletét egy elszabadult íisktökösből merítette volna. És megírja az Apostolt úgy, — mintha magáról ima. Igen, ez ő, ő, az apostol, aki nem tudott mást, mint szeretni és szabadon gondolkodni, érezni. És az egész költemény hymnUsz, a forradalom igazi hymnusza. Aki tudni akarja, hogy ki és mi Petőfi, vésse az Apostol minden egyes szavát a leikébe. . . . . S ünnepeljük most öt, ki ötven esztendő előtt nyomtalanul elveszett egy véres csatában. Nagyságát csak öregbiti a kifürkészhetetlen eltűnés, gyönyörű romantika vonja be halhatatlan emlékét. 0 milyen szép dolog ez! Egy nagy nemzet a maga jószántából, a saját szive érzésétől indíttatva ünnepli dalnokát, akit szeret és csodál. Szerte a hazában folhangzanak fiatalok és vének ajkairól Örökké uj dalai, szobrok, koszorúk és vigalmak jelzik mindenütt a hazában, hogy itt élt ő, itt, ahol akkor is, most is sok mostoha gyermeke volt a földnek. Én hallom, értem ez ünnepi zajt és nagy a győgyörüségem. És ebben az emelkedett hangulatban éppen nem disszonáns nekem a kérdés, mely közvetlen tapasztalatom nyomán lelkemben felmerül: Vajon ki értette jobban Petőfit: a szoczialis- ták, akik az idei márczius 15 én megkoszorúzták szobrát, —■ vagy az a szegény boldogtalanul szerelmes csendőrőrmester, aki az öszszel szolgálati fegyverével szivén lőtte magát és amikor reákad- tak, a halott megmerevült kezében Petőfi költeményeinek. olcsó kiadását szorongatta ? ... . Erdősi D, h f -f £*■ iA 6c / .X.íl ^^ Ö 77T tr/yT, J/' s? .
