Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz

Petőfi emléke.

A holnapi napon lesz ötven esztendeje annak, hogy a fehéregyházi csatasíkon eltűnt egy hős, a kit bajtársai imádásig szerettek; egy költő, a kinek neve országszerte ismert, költeményei széles e hazában kedveltek voltak.

Petőfi Sándor volt a neve az iijú- nak, a ki villámgyorsan hódította meg láng leikével a haza minden fiát, ki az édes magyar nyelv zengzetes dalait hallotta, megérteni tudta

Dicső pálya fuiása rövid volt. Úgy jelent meg, mint a napkeleti bölcsek fényes csillaga és úgy tűnt el, mint izzó üstökös, homályos sejtelmet engedve hova tűn téröl.

Gyászba borult akkor az ország, mély gyásza volt; de a sötét fájdalmon is keresztül tort ama zokogás, a me'y- lyel e nemzet a szabadságharcz nagy költőjét siratta eltűnésén, hal,dán.

Árva lett a nép, mert elvesztette dalnokát, a kit megértett és a ki által érzett, érthetően zengett.

A magyar névnek a külföldön is dicsőséget szerzett nagy költő emléke élénken van bevésve a magyar nemzet minden hazafiának szívébe és ezért van az, hogy a mai emlékünnep országos. Feldobbant a milliónyi szív és oly nagyszabásúvá leve Petőfi emlékezetének ünnepe, a mely méltó az ö nevéhez és emlegetett lesz, mig annak szemlélői élni fognak.

Hazafias kegyelettel ünnepel ma az egész ország. Az ünnepnek fénypontja ott fog lefolyni a csatatér színhelyén, a hol kiomlott a hősnek vére, mint a hogy látnoki erővel dalolta : »Ott essem én el a harcz mezején . . .«, — a hol elnémult a költőnek dalos ajaka.