Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
VIU. évfolyam. Kedd, 1899. augusztus I. 173. (2320.) szám. PÉCSI NAPLÓ SorkMurtősig: Nepomuk-utcza 23. ss. (Szakváry-téle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza Kiadóhivatal: Boltiv-köz-2. Telefon 87. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 12 frt. Fél évre 6 írt. Negyed évre 3 frt. Egy héra ltrt. — Egyes ssám ára 8 krafesár. — Nyilt-térben 1 sor 30 kr. A pécsi Petöfi-ünnepély. — Saját tudósítónktól. — Pécs, julius 31. Messze kellene visszamannünk, elsárgult. foliánsokban kellene lapozgatnunk, hogy a lelkesedés és hazaszeretet szülte hasonló ünnepségnek akadnánk nyomára, mint a mely a mai napon zajlott le. Mikor szívből fakad valamely ünneplés, mikor az nélkülöz minden hivatalos színezetet, mikor azért lelkesedünk, mert lelkesednünk kell, akkor nem kell sem hosszú előkészület, sem kürtszó és dobpergés, akkor fölösleges, hogy frázisokkal buzdítsunk a lelkesedésre, ünneplésre, akkor megy az magától, akkor spontán és őszinte az ünneplés. Ilyen volt Petőfi Sándor emlékezetének pécsi ünnepelése, melynek kétszeres fényt kölcsönzött, hogy ezen ünnepünket Varadi Antal drnak jelenléte és hathatós közreműködése emelte ki a sablonos ünneplés keretéből, mert a mikor Váradi Antal drnak őrök-ifjú, daliás alakját látjuk föltűnni Pécs ut- czáin mindig Ántheus szellemét látjua föléledni, aki fölkeresi az anyaföldet, hogy ott uj erőt gyűjtsön a további küzdelemre. És képzelhettünk volna Petőfi- ünnepet Pécsett Váradi Antal nélkül, aki az epigonok sorából messze fölülemelkedik, és ifjú Magyarország költő erdejének egyik leghatalmasabb, legtöbb és legbecsesebb gyümölcsöt hajtott tölgye. „Petőfi visszatér“ czimü kőkeménye a költőnek egyik legszebb, legbecsesebb alkotása, mely az ő hatalmas előadásában ma könyeket csalt az egybegyűltek szempilláira ... A pécsi ünnepély rendezésének érdeme Jobazt László dr., társadalmunk ezen kiváló rokonszenvet élvező tagjáé. De a pécsi közönség érdeme, hogy át- érezte ezen ünnepség magasztos voltát, és seregestől vándorolt a nemzeti kaszinó helyiségeibe, he gy a Pelőfi-ünneplésbői kivegye részét. Lehetetlen lenne fölsorolnunk az összes jelenlévők sorozatát, de kezdve Fejérxáry Imre báró főispánnál ott volt mindenki, akinek érzéke van az irodalom iránt, és ilyenekben gazdag máskülőmben szegény városunk, de a nsgy teremben fölállított széksorokat hölgyvilágunk foglalta el di szes utczai öltözetben, és ebből a közönségből bőven kitelt volna néhány nagy téli bálra. A terem túlzsúfoltsága daczára sem volt fullasztó a hőség, és a rendezőség érdeme, hogy oly rövidre, oly tö- mörre, de mindvégig anDál érdekesebben állította egybe az érdekes műsort. A nemzeti kaszinó, színház épület és városház tornyáról a nemzeti és városi lobogó csüngött alá. A nemzeti kaszinó bejáratát pálmákkal díszítették, hasonlókép pálmákkal környezték a diszterem dobogójának hátterében elhelyezett Petőfi szobrocskát. A bejáratnál a jogakadómiai ifjúsággal kiegészített rendező bizottság élén Jobszt László drral fogadta az érkezőket, kiknek sorában ott láttuk az egyház képviseletében Troli Ferencz vál. püspököt és Szeredy József dr. kanonokot, mig Hetyey Sámuel pécsi püspök Igaz Béla dr. titkárával személyesen mentette ki távolmaradását, mert S<.ent- Lászlón időző vendégei akadályozzák abban, hogy személyesen is részt vegyen a lánglelkü költő ünneplésében. Tán még szerencsének mondható, hogy a pécsi társaság egy része fürdőzik, másik része a szöllőkben üdül, mert több résztvevőt a tágas termek be nem fogadhattak volna. Néhány perczczel 11 óra után a rendező bizottság elnöke, Jobszt László dr. a következő nagy tetszéssel fogadott beszéddel nyitotta meg az ünnepséget: Mélyen tisztelt ünneplő közönség 1 Ma 50 éve, hogy a jóslat beteljesedett; ott esett el a harcz mezején. Dicső halála volt, fenséges kezdető a halhatatlanságnak. Dicsőség-teljesebb pályafutást, mint Petőfié, képzelni sem lehet. Mint fényes meteor tűnt fel s midőn pályájának zenitjét érte el, állva maradt, tündöklő fénye most is ott ragyog fejünk felett s ragyogni fog az idők végtelenségéig. Mint ember alá volt vetve ő is a halandóság őrök törvényeinek; de szelleme él, lelkesít, gyújt, elragad, mig csak egy magyar él a földön. E szellemet átültetni a nemzet leikébe, törekedni, hogy megértsék s kövessék azt, minden igaz magyar feladata. S ha van valaki, akiről gróf Széchenyi Istvánon kívül elmondhatjuk, hogy: „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl, Hanem lezárván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul“. bizonyára Petőfi az. Ép azért ünnepeljük emlékét, mert amely nemzet halottait meg tudja ünnepelni, az a nemzet tudja az élőket is felmagasztalni, az osztja a halhatatlanságot és a dicsőséget. Hódoljunk tehát a nagy költő magasztos szellemének, tegyünk mindannyian egy szent fogadást, hogy követni fogjuk a jellem-alkotó műveiben kifejezésre jutott fenséges eszméket, törekedni fogunk őt megközelíteni az emberi jogok tiszteletben tartásában, a szabadság és a haza szeretőiében. Zendüljöa meg tehát emlékére a dali A szónok mögött már előzőleg a Pécsi Dalárda foglalt helyet, mely a sürü tapssal jutalmazott beszéd után a „Talpra magyar* énekelésébe jfogott, melyet Huber Károly zenésitett meg, és mely a miskolczi országos dalárünnepólynél, ahol ez volt a versenydarab, a mi dalárdánknak a mintadalárda diplomát hozta meg. Daczára annak, hogy a dalárda ’öbb tagjának távollóte következtében több erős és értékes hang hiányzott, gyönyör volt ezt az éneket hallani. A crescendók és pianok oly tűzzel és erővel, majd leheilet- szerü finom árnyalással törtek utat dalosainknál, hogy magukkal ragadták a hallgatóságot és -- ha oly nehezen interpretálható műdal nem lenne a „Talpra magyar“, a közönség bizonynyal a dalosokkal énekelte volna a lelkesítő dalt, melynek elhangzása után éljenzéssel, tapssal ismerte el a mi közönségünk, hogy bizony minden oka meg van arra, hogy ma is büszkeséggel tekintsen ezen énekelő testületre, melynek az ének művészete adatott meg. Rihmer Oszkár fiatal joghallgató Petőfi „Csillagos az ég“ czimü költeményét szavalta szép orgánummal, szívhez szóló, meleg, értelmes előadással, melynek értékéből mitsem vontak le a szögletes gesztusok, melyek elárulták, hogy nem rég rázta le macáról a középiskola porát. A tapsra, mely előadása után fölhangzott, bőven reá szolgált. A Pécsi Polgári Daloskör is kivette részét az ünnepélyből Petőfinek szintén Huber Károly által megzenésített Honü dalát énekelte, mely nehéz kompoziozió a legnagyobb igényekkel lép föl az énekesekkel szemben, mely igényeknek bis* tásos énekesek sem felelhetnek meg könnyű szerrel, alapos Studium rélkü’. És mikor elismerjük, hogy a pécsi polgári daloskör tisztességgel oldotta meg a nehéz föladatot, akkor oly bő elismerésben részesítettük ezen túlnyomó részben iparosokból alakult énekkart, melyre az karmesterével, Vész Alberttel egyetemben büszke lehet. Ennek megállapítása után azonban hozzá kell tennünk, hogy sok helyen ingadozott a kar, hamis accentusok zavarták meg itt ott a harmóniát, a dallam egyes kimagasló részletei elmosódtak és nem érvényesülhettek és Petőfi néhány népszerű és egyszerű népdalának elének- lésével mélyebb benyomást gyakoroltak volna. Szuly Aladár Petőfinek szenvedéllyel telt filozofáló szerelmi költeményét: „Költői ábránd volt . ..“ szavalta el mély hatással. Ez a beszédes, orgonaszerü orgánum, mely a szenvedélyek és érzelmek megmérhetetlen skáláján rezeg végig, értelmes előadása, páthosa, lehetetlen hogy meg ne rázza a szivet, lelket és Petőfinek sok szavalatra alkalmas költeményeinek sorából kevés kíván oly sokoldalúságot, mint épen ez. És ez a derék, széptehet- ségü fiatal ember az első szótol az utolsóig lebilincselte a hallgatóságot. A magyar színművészet végtelen kárára nem gondol Szuly Aladár arra, hogy a jogi tudományokat a színpaddal cserélje föl, ahol rövid idő alatt az elsők közé küzd- hetné föl magát, mert ő egyike azon keveseknek, kiket homlokon csókolt Tháiia. A zugó tapsvihar természetes következménye volt gyönyörű szavalatának. Csakis Váradi Antal dr. volt még képes a hatás fokozására. Eltekintve „Petőfi visszatér* czimü hatalmas költői alkotásának belbecsétől, a költemény az ő páratlan előadásával csakis nyerhetett. Ihletett tollal irta ezen szép költeményt, melyben szerencsés eszme-c oportositással használta föl Petőfi legszebb dallamait. Mint valódi troubadour zengte a dalnok a legnagyobb költő dicsősőgót és ujjainak érintésére mintha csak hát fából csalta volna elé a dicsőítő hangokat, zsongott,
