Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz

a bongott at édes magyar szó, ez a dalla­mos nyes nyelv a fülekben, megtalálva az utat a szív, a lélek télé, mely megrendült a dalnok édes szavára, reményének, csa­lódásának, várakozásának megnyilatkozá­sára. Mély eró rejlik Yáradi Antal elóadói művészetében és mikor magával ragadja a lelkesedés szent heve, 6 maga is megnő hallgatói előtt, akik csak akkor térnek vissza a való életbe, mikor elnémulnak beszédes ajkai és ismét üres lesz a do­bogó. A közönségnek föl kellett ocsúdnia a mély benyomás alól, akkor zúgott csak föl a lelkes, orkánszerü taps és boldog volt, aki hozzáférkőzhetett a dalnokhoz, hogy vele kezet szoríthasson, vagy miaént a rendező bizottság elnöke, Jobazt László dr. és Tiszay Dezső színigazgató arczon csókolhatták a mi poétánkat. Méltó befejezése az volt ünnepség­nek Petőfi, Tarka madár“ népdala, mely­nek Hoffer Károly szerezte dallamát, egy­úttal ő is énekelte annak magas dallamát. Ifjú lett ma ismét Hoffer. Tisztán, minden folt nélkül csengett összehasonlithatlan tenorja és daios testvérei, akik kisérték, szintén a legjobbat nyújtották, hogy elő­mozdítsák a szerző és énekes diadalát. Sürü taps jutalmazta ezen utolsó ének­számot is, melynek sikerült előadásáért elismerés illeti meg a dalárda derék kar­mesterét, Ecbardt Antalt is. Déli harang­szóra mór véget ért az egész ünnepély, mely feledhetetlen lesz mindazokra, akiln annak^tanui voltak. / Petöfi-ünnepély Segesváron. — Saját tudósítónk táviratán — Segssvár, julius 80. A Petőfi-ünnep gyönyörű időben, za­vartalanul, leírhatatlan lelkesedés és or­szágos részvét mellett folyt le. Hü képet adni a jelenlevőkről lehetetlen, mert szám­talan olyan ünnep’ő is volt jelen, aki semmiféle bizottságnál nem jelentkezve érkezett ide. A vendégek zömét ma hét külön vonat hozta. Reggel az első vonattal érkezett a Petöfi-társaság Bartók Lajos vezetésével, az országgyűlés képviselőházi küldöttsége Tallián képviselőházi alelnök vezetésével. A képviselők között volt az öreg Madarász is, akit az egész ünneplő közönség lelkes óvácziával fogadott. Nagy lelkesedéssel fogadták Zsilinszky Mihály államtitkárt is, aki Goposa miniszteri tit­kár kíséretében érkezett és aki a kormányt hivatalosan képviselte. Egyidejűleg meg­érkezett Vőrösmathy igazságügyi állam­titkár Az érkezőket Sándor főispán üdvö­zölte. Azután bevonultak a városba, ahol a notabilitások részére a vármegyeházban voltak szobák berendezve. A többi vona­tokon ezrével érkeztek vendégek, főleg a székely földről. A székely nép csoportostul vonult be a városba; minden asszonynál virágcsokor vagy koszorú volt, amelyet Petőfi szobrára szántak. Tiz órára külön vonatokon és kocsikon vonult ki az ün­neplő közönség a fehéregyházai osatasikra az emlékoszlophoz. Ugrón Gábor vezeté­sével nagy szárru székelység várakozott. Bandériummal, zenekarral, igy vonultak nagy lelkesedés mellett az emlékoszlop elé, ahol tribün volt felállítva. Az emelvényen Zsilinszky és Yörösmarthy államtitkárok, a Petőfi társaság tagjai és az ünnep szó­nokai foglaltak helyet. Zsilinszkyt, Talliánt, Bartha Miklóst, E. Kovács Gyulát és Bar­tók Lajost lelkes ovácziókban részesítették megjelenésükkor. A Petőfi társaság tagjai között ott volt Ferenczy Zoltán, Petőfi életrajzírója is. A közönség között ott volt a rengeteg számú küldöttség, a melyeket egyenkint felsorolni lehetetlen. Feltűnést keltettek Pécsi Napié a brassó-vidéki szászok festői ruhájuk­ban. A megjelent szászokat ovácziókban is részesítették. Mind a szász nép, mind a szász intelligenczia szép számban volt je­len, a vezetők azonban távol maradtak. A szónokok szintén távol maradtak, mind­össze néhány kiváncsi néző volt jelen, köztük Serbán képviselő is. A törvényha­tóságok, a küldöttségek lobogókkal, jel­vényekkel vonultak fel. Az emlék-oszlop és az emelvény körül a sok ezerre menő néptömeg a sok féle viseletben szingaz- dag, pompás képet mutatott. — A ko­lozsvári dalegylet éneke után Bartók La­jos mondott hosszabb gyújtó hátásu be­szédet. Megragadóan jellemezte Petőfi költészetét és szereplését. Hosszas éljenzés és taps keletkezett akkor, a midőn Jókai­ról és Wlassicsról megemlékezett. — E. Kovács Gyula hatalmas erővel, nagy ha­tás mellett szavalta Jókai apotheozisát. Igen kínos inczidens volt azonban, hogy a művész a nagy lelkesedéssel előadott sza­valat után a nagy melegtől elszédült és rosszul lett. Orvosi ápolás alá vették és elvezették. Ezután Bartha Miklós beszéde következett, a melyet folytonos éljenzés­sel fogadtak. Midőn elismeréssel szólt a szász népről, a közönség tüntetőten él­tette a szászokat, a kik meghajlással kö­szönték meg az ovácziót. Midőn a romá­nok távollétéről szólva, azt kérdezte hol vannak a románok, többen közbekiáltottak: sajnos, nincsenek itt. Bársony István Petőfi szerelme czimű hatásos felolvasás­ban szólt Petőfiről és nejéről. Utána Endrődi alkalmi köitemétnyét szavalta Somló Sándor nagy hatás mellett. Szász Gerő saját gyújtó költeményét adta elő folytonos tetszés és eljenzés kö­zepette. Végül a kolozsvári dalkör Ábrányi Kornél alkalmi Petőfi dalait adta elő. Az ünnep végeztével nagy figyelem és ké­sőbb zajos tetszés melleti felszólalt Tallián Béla, a képviselőház nevében. Miután a képviselőház koszorúját elhe­lyezték, Zeyk József báró néhány lelkes szó kíséretében a főrendiház koszorúját tette le. Ezután óriási lelkesedés, folyto­nos tetszésnyilatkozatok és ováczió köze­pette Zsilinszky Mihály tett koszorút a szoborra a magyar kormány és az aka­démia nevében. Segesvár, julius 30. Képviselve voltak az ünnepen, a mennyire feljegyezni egyáltalában lehet­séges volt, a fővárosi törvényhatóságon és irodalmi társulatokon kívül a vidéki törvényhatóságok, testületek és egyesü­letek nagyszámban. Segesvár, julius 30. A csatatéren az emlék oszlopnál tar­tott ünnep után a közönség felvonult a segesvári várba, ahol a zenekar a Hym- nu8t és a Kossuth-nótát játszotta, melye­ket a nagy közönség fedetlen fővel éne­kelt. Bartók Lajos gyönyörű bevezető beszéd után Jókainak „Petőfi halála“ ez. költeményét adta elő. Illyés Bálint a 48 as kör nevében, Bársony István az „Otthon“ nevében, Veszel György a budapesti ifjú- ság, Slekeres István a kolozsvári egye- térni ifjúság, Zseni József az „Országos Nemzeti Szövetség“ nevében rövid beszé­dek kíséretében letették a szebbnél szebb koszorúkat. Végül Ugrón Gábor vezeté­sével ötezer székely megjelent ének és zeneszó mellett és megkoszorúzta a szob­rot. Ezután az állami iskolában a szé­kelyek részére külön ünnep volt, a melyen Bartók, valamint a jelenlevő költők szó­nokoltak. Az ünnepély után 450 teritókü banket volt, amelyen az összes küldött­ségek tagjai résztvettek. Az első tósztot Zsilinszky Mihály államtitkár mondta, mély hódolattal szólva a királyról, kinek 1899. augusztus 1. már akkor fényes jövőt jósoltak, midőn István föhe rezeg beiktatásán mint ifjú trónörökös megjelent. Kiemeli a felség bölcsességét, jóságát, alkotmányos érzését, a nemzet iránti szeretetét és a hazafias érzések ápolását. Idegen nemzetek iri­gyelnek királyunkért. (Hosszas, perczekig tartó éljenzés.) Budapesten. Budapest, julius 31. A székesfőváros küldöttségét Halmos János polgármester vezette és a Petőfi szobor előtt költői formákban gazdag, hazafiui lelkesedéstől áthatott megnyitó beszédet mondott. — A székesfőváros is — mondá Halmos polgármester — a mely­nek már fejlődősét ő prófétai szemmel jósolá meg, a kegyeletnek és hálának fo­kozott érzéseivel ünnepel e napon. Az akadémia nevében Rákosi Jenő beszélt, a val.ás- és közoktatásügyi minisztérium ré­széről dr. Finánczy Ernő osztálytanácsos és dr. Makay Béla titkár vettek részt. Valóságos bucsujáró hely volt a duna- parti Petőfi-szobor. Az egyetemi ifjúság reggel nyolez órakor gyülekezett a köz­ponti egyetemen aulájában, a honnan testületileg, zászló alatt a Hazafias Szö­vetségnek az Újvárosháza dísztermében tartott ünnepére és ismét a Petőfi-térre vonult. Képviselve voltak a hazafias egy­leteken kívül az összes irodalmi, művészi körök és társas egyletek. Ünnepelt az egész főváros. Budapest, junius 81. Impozáns, mintegy tizenötezer főből álló munkósosoport gyülekezett ma dél­után fél 2 óra tájban a Muzeum háta mögött, a Nemzeti Lovarda előtt, hogy Petőfi szobra elé vonuljon és megkoszo­rúzza a szobrot. A menet háromnegyed három órakor indult és húsz perczig tartott a Muzeum- körut sarkán az elvonulása. Á Kossuth- Lajos-utcza túlsó végén lehettek már, a mikor az utolsó szervezet is elhagyta a Muzeum-kert sarkát. Különböző szinü zászlók tarkították a fekete tömeget. A legtöbb zászló fehér szinü volt vörös sze- gélyiyel (a tiszta vörös zászlók használa­tát nem engedte meg a rendőrség), de volt közöttük több rózsaszínű zászló is vörös betükkél, sőt egy zöld szinü is vö­rös szalaggal. Az utóbbit a kovácsok, a kik még nem tartoznak a szocziáldemok- rata-párthoz, vitték. Számos tábla is volt látható a menetben, ilyen tartalmú felírá­sokkal : „A hol nincs jog, ott nincs haza 1 Petőfí“ Nagy feltűnést keltett a járdákon sétáló és csoportosuló közönség között, hogy a munkások mindegyike egy fehér lapot tartott a kezében, amelyet sokan kalapjukra, esernyőjükre és botjaikra tűz­tek. A Népszava külön kiadása volt ez, amelyet az ügyészség a Petőfiről szóló vezérozikk miatt elkonfiskált. A Népsza­ván ezek a szavak voltak olvashatók: Petőfi Sándor konfiskáltatott. Éljen a sajtó-szabadság! A tömeg a marseillest énekelte az utczán, sokan gúnyosan, hangosan kia­bálták : , — Éljen a magyar sajtószabadsági Majd felhangzott: — Éljen a titkos szavazati jog, élje­nek a munkásvédő törvények I Az elindulás előtt óriási botrány ke­letkezett a Muzeum kert mögött. Egy munkás lobogtatta kezében az elkonfiskált lapot, mire az egyik rendőrtisztviselő le

Next

/
Thumbnails
Contents