Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
1899. augusztus 1. FEJERMEíxYEI NAPLÓ. 3 pozáns módon rótta le kegyeletét a nemzet nagy lyrikusa iránt, itt —- fájdalom — egy kissé distingválnunk kell. Azt tapasztaltuk, hogy nálunk csak az egyszerű munkás emberek méltók a hazafi névre, mert az úgynevezett intel- ligenczia távollétével tündöklőit. így is szép volt az ünnep s legalább tettetés nélkül való. Fő kezdeményezője a déli vasut-társaság hazafias vezetősége volt, mely fáradságot nem kiméivé, méltón akarta megülni az évfordulót. Reggel 8 órakor a zireziek templomában Wolf Ágoston tanár szent misét tartott, melyen nagyszámú közönség volt jelen. A mise végeztével a Nádor-utczán sorakozott a menet. Elől a tüzoito zenekar, utána a déli vasúti mühelyi tisztviselők és munkások hosszú sorban zászlókkal, azután a városi tűzoltóság és végül a Feltrayer-gyári tűzoltóság, tisztikar és munkások. Ä Nádor- utczából elindulva, a tűzoltó zenekar indulói mellett a Kaszárnya-utcza, Megyeház-tér és Budai utón keresztül a lövölde kerthelyiségébe ment az útközben még inkább felszaporodott menet, hol a bejáratnál nemzeti szinü lobogókból és virágokból készült diszkapu volt felállítva. A kertben emelvény volt Petőfi nagy arczképével és a magyar czimerrel. A közönség a „Hunyadi induló“ hangjai mellett vonult be az ünnepi helyiségbe. Notabilitásaink közül ott láttuk: Gánóczy Flóris, Fittler Béla, Tóth Áladé”, Fanta Adolf dr., Édrr József dr., Saára Ly ul a dr., Juraszeh József, Rauscher Béla, Kovács Alajos, Szüts Alajos, Kenessey Gyula és Pethe Józsefet, kik közül többen, — minthogy „az idő rövidsége“ miatt a „Vörösma>ty kör“ külön ünnepélyt nem tartott — ezt képviselték. A város képviseletében Polczer Péter helyettes főkapitány volt jelen. A tulajdonképeni ünnepély a .Hymnus“-sal kezdődött, melyet a déli vasúti műhely remekül szervezett dalárdája énekelt el. Az ének elhangzása után Koffer József tartotta meg nagyhatású ünnepi beszédét a nagy költőről és szabadsághősről. Ezután ismét énekszám következett: a „Honfidal“. Itt ragyogtatta az egyesület dalárdája legszebben a tudását. A nehéz construálásu darabot oly szép össz- hangzattal és precisitással énekelte el, hogy valóban dicséretére vált. Orbán Ferencz szavalta el ezután Petőfi „Egy gondolat bánt engemet“ czimü versét, mély érzéssel adva Ebből az úgynevezett betyárvirtusból itt ott egy szikra humor is csillámlott elő. Mikor például a halálra ítélt betyárt visszakisérik a tömlöczbe, s rabtársai tudakozódnak az Ítélet felől, az fogbegyről igy válaszol. — Megházasit a tekintetes törvényszék, holnapután virradóra feleségül veszem a köteles leányát. Egy halálra Ítélt czigány, ki szintén a betyárokkal való czimboráskodás folytán jutott bitóra, igy sóhajtott fel: — Hej. megmondta édesapám, a dádé, hogy a varjuk fognak koketirozsni a szememmel. A következő esetet pedig egy törvény- széki bírótól hallottam, ki fültanuja volt az esetnek. A szolnoki törvényszék halálra Ítélt egy fiatal suhanczot; a siralomházban meglátogatták a szülei és kövér könycseppeket hullajtottak az elvetemült fiú szomorú vége fölött. Á fiatal kapczabetyár maga is elérzékenyült, de azért vigasztalni igyekezett övéit. — Soh se búsuljanak, — mondá, emberen esik meg az ilyesmi, nem pedig oktalan állaton. Mindezeket egybe foglalva, bátran tagadhatjuk az akasztófa humor létezését s azok a tréfák, melyek a bitóval összefüggésben kerülnek forgalomba, nem alkalmasak arra, hogy felinditsanak bennünket. Bizarrak és semmi egyebek. Luczián. vissza a költő jóslatait. A zenekar a „Szeretet hymnusá“-val szintén nagy hatást keltett. IgeD szépen szavalta Verbay Albert a „Talpra magyar“!. Programmon kívül felolvasta még Pálinkás József Jókai „Apotheosis“-át s ezután a Rákóczy induló hangjai mellett szétoszlott az ünneplő közönség. ü J D 0 N S A G 0 K, — Primicia. Keszthelyről írják: Schmall úyörgy fejéregy házmegyei áldozópap f. hó 23-án 9 órakor mutatta be első szt. miséjét a keszthelyi plébánia templomban, igen nagy közönség részvétele mellett. A manuduktori tisztet dr. Dunst Ferencz apátplebános teljesítette; az alkalmi szent beszédet Kétszery László fővárosi hitoktató tartotta. Beszédében meginditóan ecsetelte az apostoli szellemet a pap életében. A misézésnél segédkező papok voltak Dontz József, Szántó László s. lelkészek, Márffy István, Szabó Jenő, Szabó Ernő növendékpapok. Koszorús lányok voltak : Horváth Aranka, Ferenczy Lujza és Margit, JJjlahy Ilona, Vöröss Anna, Schwanner Mariska, Schmall Janka és Erzsi. Délben a primitians édesatyjánál fényes ebéd volt, melyen vagy 80 vendég vett részt. Ebéd alatt felköszöntőt mondtak dr. Dunst Ferencz apátplebános a primiciansra és atyjára; a primicians a manuduktorra. Trstyánszhi Károly az ujmisés édesatyjára. Legyen tartós az öröm, mit a jó atya e szép napon fiának boldogsága fölött érzett. — Kinevezések. A néhai Geiger Kálmán halálával megüresedett járási irnoki állásra ifj. Zalka János dijnokot nevezte ki a főispán, ennek helyébe pedig az alispán Kirisits Józsefet nevezte ki. — Tanitóválasztás. A Koffer Lajos távozásával megüresedett tanítói állásra az iskolaszék mai ülésén Medgyesi József börgöndi tanítót nagy szótöbbséggel megválasztotta. Beadatott összesen 18 szavazat s ebből Medgyesi 15-öt kapott. — A veszprémi főispán balesete. Dr. Feny- vessy Ferenczet Veszprém megye főispánját majdnem végzetes baleset érte. A főispán Siófokról Székesfejérvárra akart berándulni, s Lepsényben leszállóit a vonatról, hogy a perronra menjen. Amint a kupéból kilépett, megcsúszott s éppen a szomszédos sínpárra esett, melyen akkor robogott be Székesfejérvár felől a gyorsvonat. A gyorsvonat gépészének volt annyi lélekjelenete, hogy hatalmas ellengözzel és fékezéssel megbirta vagy öt-hat ölnyire a síneken fekvő főispántól állítani a vonatot. A főispánnak ez már a második balesete. Instal- lácziója előtt pápai kastélya márvány lépcsőin esett el s kificzamitotta a lábát. — Honvédeink Veszprémben. Veszprémből írják: a székesfej érvári 17. honvédgyalogezred julius hó 8-ika óta itt tartózkodik, úgy a soproni 18. honvédezred is. Ez a sok katona egészen benépesítette á várost, ezt meg is érzi a város kasszája, mert még annyit sohasem fizetett a város tiszti szállásbér megváltása czimén, de másrészt előnyös a katonaság huzamos itt tartózkodása, mert ez a forgalmat tetemesen növeli. Az össpontositás óta itt tartózkodik Görgey tábornok, Zurna Károly tábornok pedig julius hó 23-tól 26-ig időzött varosunkban. Csáford Jobbaházi Bolla Kálmán honvédségi adlátus julius hó 25-én szintén ideérkezett és az összesített 17. honvédezredet meglátogatta, az itt tartózkodó soproni gyalogezred felett pedig hivatalos szemlét tartott s másnap julius hó 26-án tovább utazott városunkból. Hétfőn a pápai huszár-hadosztály érkezett hozzánk. Fehérmegyében a lovas-hadtest gyakorlatáról voltak hazatérőben, de másnap julius 25-én pihenő napjuk lévén, az egész napot Veszprémben töltötték s csak szerdán, julius hó 26-án mentek tovább. — A rejtélyes medallion. A napokban egy fátyolos hölgy jelent meg a városház kapuja alatt és nem kevésbbé fátyolos hangon adta tudtára az ott álló meglepett rendőrnek, hogy őt Kenderessy Szidóniának hívják és a fóka- pitánynyal óhajt szólani. Mivel akkortájt éppen semmiféle kapitány nem volt a hivatalban, a titokszerü hölgy a rendőrnek egy kisded skatulyát adott át azzal a meghagyással, hogy azt a kapitánynak kézbesítse. A rendőr bizalmatlanul fogadta a gyanús dobozt és egész éjjel nem hunyta be a szemét, annyira aggasztotta a dolog. Nem-e bomba? vagy még annál is rosszabb . . . Másnap testben lélekben megtörve állított be Polczer Péter helyettes főkapitányhoz és átadta neki a dobozt, aztán meg- könnyebülten távozott. Polczer elszánt ember lévén, óvatosan felbontotta a dobozt, melyben egy értékes arany' medallion volt elhelyezve, de minden felvilágosító irás nélkül. Nyomban kei estetni kezdte a fátyolos hölgyet, de hiába. Tegnap egy illatos levélke érkezett a rendőrségre, melynek névtelen írója elárulta, hogy a rejtélyes ékszer özv. Laki Mihályné tulajdona. Az özvegyet megidézték, ki miután a medail- lonhoz formált jogát kétségtelenül beigazolta, meg is kapta elveszettnek, helyesebben ello- potnak hitt portékáját, a rendőrség pedig tovább kutatott a fátyolos hölgy és a névtelen levél írója után, s mint értesülünk már a ravasz tolvaj nyakán tartja a kezét. — A regále-tárgyalások már végleg befejeztettek és pedig, mint örömmel konstatálhatjuk, az érdekeltek teljes megelégedésére, a mi főképpen Krossák Lajos pénzügyőri főbiztos érdeme, ki elismerésre méltó tapintattal vezette a tárgyalásokat. A két napig tartó tárgyaláson a városi hatóságot Polczer Péter főkapitány- helyettes képviselte, az érdekeltek részéről pedig Trimmer Sárdor, Destek Adolf és Langmár Ferencz voltak jelen. — Mindössze három föl- lebbezés adatott be. — Elcsapott hegyőr. Pinczés István hegyőr a saját hivatala mellett a nyulászást is derék ambiczióval űzte, mig nem a napokban a hegybíró rajtakapta, éppen akkor, midőn egy vesztére ott ólálkodó tapsifülest biztos kézzel lete- ritett. Szegény Pinczésnek állásába került a tiltott passzió, mert a hegyközség választmánya ma minden teketória nélkül túladott rajta. — Papiros és hazafiság. Gelléri Mór az általa szerkesztett „Magyar Ipar“-ban a fölött panaszkodik és statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy a Budapesten megjelenő húsz napilap közül, az öt németnyelvű napilap a papirost hazai gyárokból vásárolja, elL-nben a tizenöt magyar napilap közül csakis az „Alkotmány“, „Budapest“, „Kis-Ujság“, „Nemzet“, „Magyar Újság“ veszik a papirt magyar gyárakból, a többiek pedig külföldről hozatják. É kimutatás szerint tehát a különféle hírlapok, melyek szabadalmat űznek a hazafiságból s folyton lecz- kéztetik az embereket, ha valamit külföldön vásárolnak, önmaguknak nem prédikálnak a hazafiságról. úgy látszik a hazafiság is csak üzlet. — Egy hirdetés története- Kolozsvár szab. kir. város tanácsa a napokban egy átiratot intézett a városi tanácshoz, valamint a többi törvényhatóságokhoz, melyben egy érdekes körülményre hívja fel azok figyelmét. A kolozsvári tanács ugyanis a városi fogyasztási adón és illetékek bérbeadására vonatkozó árverési hirdetményét annak idején közlés végett beküldte a Budapesten megjelent Italmérés czimü adóügyi szaklaphoz. A lap kétszer közölte a hirdetményt, aztán megküldte a számlát, mely csekély 90 frt 60 krról szólott. A tanács el- hülve fogadta a pikáns kontót, mert még élénken emlékeztek, hogy a Vállalkozók Lapja ugyanezen hirdetésért csak 14 irtot számított. Alkudozni kezdtek. Az Italmérés szerkesztője a