Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz

1899. augusztus 1. FEJERMEíxYEI NAPLÓ. 3 pozáns módon rótta le kegyeletét a nemzet nagy lyrikusa iránt, itt —- fájdalom — egy kissé distingválnunk kell. Azt tapasztaltuk, hogy nálunk csak az egyszerű munkás emberek mél­tók a hazafi névre, mert az úgynevezett intel- ligenczia távollétével tündöklőit. így is szép volt az ünnep s legalább tettetés nélkül való. Fő kezdeményezője a déli vasut-társaság hazafias vezetősége volt, mely fáradságot nem kiméivé, méltón akarta megülni az évfordulót. Reggel 8 órakor a zireziek templomában Wolf Ágoston tanár szent misét tartott, melyen nagyszámú közönség volt jelen. A mise végeztével a Nádor-utczán sorakozott a me­net. Elől a tüzoito zenekar, utána a déli vasúti mühelyi tisztviselők és munkások hosszú sorban zászlókkal, azután a városi tűzoltóság és végül a Feltrayer-gyári tűz­oltóság, tisztikar és munkások. Ä Nádor- utczából elindulva, a tűzoltó zenekar indulói mellett a Kaszárnya-utcza, Megyeház-tér és Budai utón keresztül a lövölde kerthelyiségébe ment az útközben még inkább felszaporodott menet, hol a bejáratnál nemzeti szinü lobogók­ból és virágokból készült diszkapu volt felál­lítva. A kertben emelvény volt Petőfi nagy arczképével és a magyar czimerrel. A közönség a „Hunyadi induló“ hangjai mellett vonult be az ünnepi helyiségbe. Notabilitásaink közül ott láttuk: Gánóczy Flóris, Fittler Béla, Tóth Ála­dé”, Fanta Adolf dr., Édrr József dr., Saára Ly ul a dr., Juraszeh József, Rauscher Béla, Kovács Alajos, Szüts Alajos, Kenessey Gyula és Pethe Józsefet, kik közül többen, — minthogy „az idő rövidsége“ miatt a „Vörösma>ty kör“ külön ünnepélyt nem tartott — ezt képviselték. A város képviseletében Polczer Péter helyettes főkapitány volt jelen. A tulajdonképeni ünnepély a .Hymnus“-sal kezdődött, melyet a déli vasúti műhely remekül szervezett dalárdája énekelt el. Az ének el­hangzása után Koffer József tartotta meg nagyhatású ünnepi beszédét a nagy költőről és szabadsághősről. Ezután ismét énekszám követ­kezett: a „Honfidal“. Itt ragyogtatta az egyesület dalárdája legszebben a tudását. A nehéz construálásu darabot oly szép össz- hangzattal és precisitással énekelte el, hogy valóban dicséretére vált. Orbán Ferencz sza­valta el ezután Petőfi „Egy gondolat bánt engemet“ czimü versét, mély érzéssel adva Ebből az úgynevezett betyárvirtusból itt ott egy szikra humor is csillámlott elő. Mikor például a halálra ítélt betyárt visszakisérik a tömlöczbe, s rabtársai tudakozódnak az Ítélet felől, az fogbegyről igy válaszol. — Megházasit a tekintetes törvényszék, holnapután virradóra feleségül veszem a köte­les leányát. Egy halálra Ítélt czigány, ki szintén a betyárokkal való czimboráskodás folytán jutott bitóra, igy sóhajtott fel: — Hej. megmondta édesapám, a dádé, hogy a varjuk fognak koketirozsni a szemem­mel. A következő esetet pedig egy törvény- széki bírótól hallottam, ki fültanuja volt az esetnek. A szolnoki törvényszék halálra Ítélt egy fiatal suhanczot; a siralomházban megláto­gatták a szülei és kövér könycseppeket hullaj­tottak az elvetemült fiú szomorú vége fölött. Á fiatal kapczabetyár maga is elérzékenyült, de azért vigasztalni igyekezett övéit. — Soh se búsuljanak, — mondá, emberen esik meg az ilyesmi, nem pedig oktalan állaton. Mindezeket egybe foglalva, bátran tagad­hatjuk az akasztófa humor létezését s azok a tréfák, melyek a bitóval összefüggésben kerül­nek forgalomba, nem alkalmasak arra, hogy felinditsanak bennünket. Bizarrak és semmi egyebek. Luczián. vissza a költő jóslatait. A zenekar a „Szeretet hymnusá“-val szintén nagy hatást keltett. IgeD szépen szavalta Verbay Albert a „Talpra ma­gyar“!. Programmon kívül felolvasta még Pálinkás József Jókai „Apotheosis“-át s ezután a Rákóczy induló hangjai mellett szétoszlott az ünneplő közönség. ü J D 0 N S A G 0 K, — Primicia. Keszthelyről írják: Schmall úyörgy fejéregy házmegyei áldozópap f. hó 23-án 9 órakor mutatta be első szt. miséjét a keszthelyi plébánia templomban, igen nagy kö­zönség részvétele mellett. A manuduktori tisztet dr. Dunst Ferencz apátplebános teljesítette; az alkalmi szent beszédet Kétszery László fővárosi hitoktató tartotta. Beszédében meginditóan ecse­telte az apostoli szellemet a pap életében. A misézésnél segédkező papok voltak Dontz Jó­zsef, Szántó László s. lelkészek, Márffy István, Szabó Jenő, Szabó Ernő növendékpapok. Ko­szorús lányok voltak : Horváth Aranka, Ferenczy Lujza és Margit, JJjlahy Ilona, Vöröss Anna, Schwanner Mariska, Schmall Janka és Erzsi. Délben a primitians édesatyjánál fényes ebéd volt, melyen vagy 80 vendég vett részt. Ebéd alatt felköszöntőt mondtak dr. Dunst Ferencz apátplebános a primiciansra és atyjára; a primicians a manuduktorra. Trstyánszhi Károly az ujmisés édesatyjára. Legyen tartós az öröm, mit a jó atya e szép napon fiának boldogsága fölött érzett. — Kinevezések. A néhai Geiger Kálmán halálával megüresedett járási irnoki állásra ifj. Zalka János dijnokot nevezte ki a főispán, ennek helyébe pedig az alispán Kirisits Józsefet nevezte ki. — Tanitóválasztás. A Koffer Lajos távo­zásával megüresedett tanítói állásra az iskolaszék mai ülésén Medgyesi József börgöndi tanítót nagy szótöbbséggel megválasztotta. Beadatott összesen 18 szavazat s ebből Medgyesi 15-öt kapott. — A veszprémi főispán balesete. Dr. Feny- vessy Ferenczet Veszprém megye főispánját majdnem végzetes baleset érte. A főispán Sió­fokról Székesfejérvárra akart berándulni, s Lep­sényben leszállóit a vonatról, hogy a perronra menjen. Amint a kupéból kilépett, megcsúszott s éppen a szomszédos sínpárra esett, melyen akkor robogott be Székesfejérvár felől a gyors­vonat. A gyorsvonat gépészének volt annyi lélekjelenete, hogy hatalmas ellengözzel és fékezéssel megbirta vagy öt-hat ölnyire a sí­neken fekvő főispántól állítani a vonatot. A főispánnak ez már a második balesete. Instal- lácziója előtt pápai kastélya márvány lépcsőin esett el s kificzamitotta a lábát. — Honvédeink Veszprémben. Veszprémből írják: a székesfej érvári 17. honvédgyalogezred julius hó 8-ika óta itt tartózkodik, úgy a soproni 18. honvédezred is. Ez a sok katona egészen benépesítette á várost, ezt meg is érzi a város kasszája, mert még annyit sohasem fizetett a város tiszti szállásbér megváltása czimén, de másrészt előnyös a katonaság huzamos itt tar­tózkodása, mert ez a forgalmat tetemesen nö­veli. Az össpontositás óta itt tartózkodik Görgey tábornok, Zurna Károly tábornok pedig julius hó 23-tól 26-ig időzött varosunkban. Csáford Jobbaházi Bolla Kálmán honvédségi adlátus julius hó 25-én szintén ideérkezett és az összesített 17. honvédezredet meglátogatta, az itt tartózkodó soproni gyalogezred felett pedig hivatalos szemlét tartott s másnap julius hó 26-án tovább utazott városunkból. Hétfőn a pápai huszár-hadosztály érkezett hozzánk. Fehérmegyében a lovas-hadtest gyakorlatáról voltak hazatérőben, de másnap julius 25-én pihenő napjuk lévén, az egész napot Veszprém­ben töltötték s csak szerdán, julius hó 26-án mentek tovább. — A rejtélyes medallion. A napokban egy fátyolos hölgy jelent meg a városház kapuja alatt és nem kevésbbé fátyolos hangon adta tudtára az ott álló meglepett rendőrnek, hogy őt Kenderessy Szidóniának hívják és a fóka- pitánynyal óhajt szólani. Mivel akkortájt éppen semmiféle kapitány nem volt a hivatalban, a titokszerü hölgy a rendőrnek egy kisded ska­tulyát adott át azzal a meghagyással, hogy azt a kapitánynak kézbesítse. A rendőr bizal­matlanul fogadta a gyanús dobozt és egész éjjel nem hunyta be a szemét, annyira aggasz­totta a dolog. Nem-e bomba? vagy még annál is rosszabb . . . Másnap testben lélekben meg­törve állított be Polczer Péter helyettes főka­pitányhoz és átadta neki a dobozt, aztán meg- könnyebülten távozott. Polczer elszánt ember lévén, óvatosan felbontotta a dobozt, melyben egy értékes arany' medallion volt elhelyezve, de minden felvilágosító irás nélkül. Nyomban kei estetni kezdte a fátyolos hölgyet, de hiába. Tegnap egy illatos levélke érkezett a rendőr­ségre, melynek névtelen írója elárulta, hogy a rejtélyes ékszer özv. Laki Mihályné tulajdona. Az özvegyet megidézték, ki miután a medail- lonhoz formált jogát kétségtelenül beigazolta, meg is kapta elveszettnek, helyesebben ello- potnak hitt portékáját, a rendőrség pedig tovább kutatott a fátyolos hölgy és a névtelen levél írója után, s mint értesülünk már a ravasz tolvaj nyakán tartja a kezét. — A regále-tárgyalások már végleg befe­jeztettek és pedig, mint örömmel konstatálhat­juk, az érdekeltek teljes megelégedésére, a mi főképpen Krossák Lajos pénzügyőri főbiztos érdeme, ki elismerésre méltó tapintattal vezette a tárgyalásokat. A két napig tartó tárgyaláson a városi hatóságot Polczer Péter főkapitány- helyettes képviselte, az érdekeltek részéről pedig Trimmer Sárdor, Destek Adolf és Langmár Ferencz voltak jelen. — Mindössze három föl- lebbezés adatott be. — Elcsapott hegyőr. Pinczés István hegyőr a saját hivatala mellett a nyulászást is derék ambiczióval űzte, mig nem a napokban a hegy­bíró rajtakapta, éppen akkor, midőn egy vesz­tére ott ólálkodó tapsifülest biztos kézzel lete- ritett. Szegény Pinczésnek állásába került a tiltott passzió, mert a hegyközség választmánya ma minden teketória nélkül túladott rajta. — Papiros és hazafiság. Gelléri Mór az általa szerkesztett „Magyar Ipar“-ban a fölött panaszkodik és statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy a Budapesten megjelenő húsz napilap közül, az öt németnyelvű napilap a papirost hazai gyárokból vásárolja, elL-nben a tizenöt magyar napilap közül csakis az „Alkotmány“, „Budapest“, „Kis-Ujság“, „Nemzet“, „Magyar Újság“ veszik a papirt magyar gyárakból, a többiek pedig külföldről hozatják. É kimutatás szerint tehát a különféle hírlapok, melyek sza­badalmat űznek a hazafiságból s folyton lecz- kéztetik az embereket, ha valamit külföldön vásárolnak, önmaguknak nem prédikálnak a hazafiságról. úgy látszik a hazafiság is csak üzlet. — Egy hirdetés története- Kolozsvár szab. kir. város tanácsa a napokban egy átiratot in­tézett a városi tanácshoz, valamint a többi tör­vényhatóságokhoz, melyben egy érdekes körül­ményre hívja fel azok figyelmét. A kolozsvári tanács ugyanis a városi fogyasztási adón és illetékek bérbeadására vonatkozó árverési hir­detményét annak idején közlés végett beküldte a Budapesten megjelent Italmérés czimü adó­ügyi szaklaphoz. A lap kétszer közölte a hir­detményt, aztán megküldte a számlát, mely csekély 90 frt 60 krról szólott. A tanács el- hülve fogadta a pikáns kontót, mert még élén­ken emlékeztek, hogy a Vállalkozók Lapja ugyanezen hirdetésért csak 14 irtot számított. Alkudozni kezdtek. Az Italmérés szerkesztője a

Next

/
Thumbnails
Contents