Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz

A temetőből hazaérve, elmentünk Petőfivel együtt igazgatónénk, Szabó Józsefné látogatására, ki született bárónő és magas műveltséggel biró nő volt s a fiatal Petőfiben azonnal felismerte a lángészt, a hétköznapi tömegen felül- álló müveit szellemet s örömmel társalgóit vele.

1843. január 9-én tartottuk az utolsó előadást Székesfejérvárott, innen Kecskemétre indultunk.

Eddig Szuper naplója Petőfi fejérvári idézéséről. A mi a napló végén említett czivó- dást illeti, előidézője Almási Pista, a társulat rendezője volt, ki nem tudta szenvedni a költő orrhangját s bár értelmesen szavalt, majdnem elbocsátották. Az nap történt azonban, hogy a I súgó megbetegedett s & főpróbán Petőfi helyettesítette, helyét oly derekasan állotta meg, ■ hogy az igazgató nagyobb fizetést Ígért neki, | ha súgó lesz. Erre az ajánlatra felháborodottan t ment haza, vacsoráját meg sem ízlelte; haragosan járt fel-alá szobájában, ébren töltötte az egész éjszakát, reggelre pedig egy 16 versszakos költeményt irt, melynek czime „A súgó11 volt. Elmondotta benne, hogy a súgónak a színpadon mekkora hatalma van, hogy mindenki fölött uralkodhatik, valamennyi szerepet elronthat. De neki nem kell, ő dicsőségre vágyik a deszkákon. Ez elhatározásáról értesítette az igazgatót is, ki csak addig kérte, hogy helyettesítse a > ugót, mig az uj megérkezik; erre kiengesztelödvén, eltépte költeményét.

Általánosságban véve, az a két hónap, melyet Petőfi Fejérvárott töltött, tele volt nyomorúsággal. Nemcsak a fütetlen szoba miatt szenvedett, hanem pénze sem volt. Szerződés szerint 28 váltó forintja lett volna havonkint, mégis alig kapott többet 3-4 váltó forintnál. Ekkor irta nov. vége felé Domanovszkynak Pápára, hogy ne hagyják elveszni; gyűjtsenek számára lü pengő forintot, melylyel kisegíthetné magát. Erre Domanovszky, Kozma, Lantay, Kerkápolyi összegyűjtötték és elküldték neki az összeget.

Sorsa csak akkor vált jobbra, mikor Fiáth báró alispán ügyüket felkarolta.

L r m -A

vz . ^