Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz

Őszinte sajnálattal kénytelen vagyok tudatni, hogy egészségem nem állt annyira helyre, hogy lemehessek Segesvárra s ennélfogva Zsilinszky államtitkár fog az ünnepélyen képviseletemben megjeleni és Petőfi szobrára a kormány nevében, valamint nevemben koszorút helyezni.

De ha személyesen nem lehetek is jelen az ünnepélyen, hogy halhatatlan Petőfink szobra előtt élőszóval ismételhessem, a miket nehány hete az ország szine előtt elmondottam, dicsőítve a legnagyobb magyar lírai költőt, legalább e sorok- bau kívánok kifejezést adni azoknak az érzelmeü- nek, a melyek e napokban, a mikor Magyarország egy szívvel lélekkel készül áldozni Petőfi emlékének, lelkemet, eltöltik és fogva tartják.

A segesvári ünnep örömünnepünk édes mindnyájunknak ; e napot nem a gyásznak, hanem a lelkesedésnek kell szentelnünk, emlékezésünk nem lesújtó, hanem felemelő érzelmeket kell, hogy fakasszon lelkűnkben; nem a halottat kell siratnunk, hanem a halhatatlan költőt dicsőítenünk, kinek költői tehetsége a nemzeti érzés lobogó lángjában izzott és tisztult szinaranynyá.

Valóban, — s ez teszi ez emlékünnepélyt igazán nemzeti ünneppé : Petőfi költői nagysága,

— igazi Urai tehetségén, egyéniségének tüneményes nagyságán és korával való kapcsolatosságán kivül, s első sorban abban a megalkuvásra nem hajló, sőt mértéket is alig ismerő határtalan faj- és hazaszeretetben gyökerezik, mely őt legméltóbb képviselőjévé tette annak az eszmének, annak az igazságnak, hogy a népek haladása, boldogulása,

— irodalmi, társadalmi és politikai fejlődése csakis nemzeti alapon, a nemzeti érzés legteljesebb érvényesülése utján történhetik meg.

Mint a tengerszem kristály tükörében az egész égbolt, annak ragyogó napfénye s borogó felhője egyaránt tükröződik ; úgy élt a Petőfi lelkében a magyar nép egész érzésvilága, — s a dalok leikéből oly őszintén, oly közvetlenséggel fakadtak, — a legegyszerűbb, tehát legiga- zabb formában juttatták kifejezésre ez érzelmeket. S a nemzeti érzés az istenadta erejét ő művészi öntudatta fejlesztette, meggyőződéssel hirdetvén, hogy „ < ... az az igazi költő, a ki a nép ajkára hullatja keblének mennyei mannáját!“

így teremtette meg Petőfi hazai költészetünk legfényesebb korszakát nemzeti alapon — s mikor huszonhat esztendős korában, mely kor más embernél a kezdőévek tévedésekkel teljes ideje még, meghalt, jeltelen sírba roskadva a csatatérén, hol hazája szabadságáért küzdött : költeményeiben a faj- és hazaszeretet bibliáját hagyta örökül nem- "ntének.

/