Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
1899. XXII. évfolyam. Kolozsvár, szombat, július 29. 171. szám. Előfizetési árak : Szerkesztőség : belkirály-utcza 6. sz. Egész évre 14 frt, fél évre 7 frt, negyed évre 3 frt 50 kr., F«l«lő» axerkeaxtö éa kiadótulajdonos .■ A iap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő, egy hónapra 1 frt 20 kr. — Egyes szám ára 5 kr. AJTAI K. ALBERT. Kiadóhivatal: belközép-utcza 4. sz. Erősen divatba jött korunk rágalmazása. Anyagiasak, önzők, fásultak vagyunk a szigorú erkölcs-prédikátorok szemében. Annál jobban esik, valahányszor a kérges fölszin alatt csörgedező nemesebb érzelmekre mutathatunk s a kétségtelenül sok kavics között az arany szórványos csil- lámlásában gyönyörködhetünk. Két év óta ez örvendetes helyzetben van nemzetünk. A nagy idők viharainak és dicsőségének szivárványa áthidalja a félszázados múltat a jelennel, s a hazafias és hálás nemzedék kegyelettel ünnepel meg minden nevezetesebb eseményt, a mi a nemzeti újjászületés s az önvédelmi harca éveiből kiemelkedik. Az ötven éves határpontnál megállítottuk hétköznapi életünk zakatolását, s megnyitottuk a hazafias és hálás emlékünnepek sorozatát azokért, a kik alkotmányosságunk kivívásában verejtéküket s megvédelmezésében vérüket ontották. Az utóbbi hónapok és hetek alatt, a főbb események színhelye szerint, majd itt, majd ott sereglett össze egyes vidékeink magyarsága, hogy a hazafias kötelességnek oltárt emeljen, s azon a kegyelet érzelmeinek szövétnékét meg- gyujtsa. E részleges ünnepeket mintegy összeforrasztja, az érzelmek szétszórt forrásait egyesíti, az önérzet és lelkesedés hangulatának szakgatott hullámveréseit egetverő országos áramlattá tömöríti a Petőfi-ün- nep, mely kiemelkedik a sorozatból, mint Petőfi kiemelkedett mindnyájunk közül. Ötven év előtt az ő ajkán harsant föl a riadó: „Talpra magyar, hí a haza“ ! s minden ép kéz-láb hazafi halálmegvetéssel árasztotta el a szabadság vérmezőit. Ma a nemzet leikéből fakad a kegyeletes szózat: „Talpra magyar, hí Petőfi“! S a hálás nemzedék özönével siet a segesvári síkra, a hol Petőfi vágya: „Ott essem el én, a harcz mezején“ ! beteljesült s legragyogóbb meteorunk, a rövid, de' tündöklő pálya után, — szétpattant. Ott leszünk mind törvényhozás, kormány, hatóságok, Hirdetések □ cmként B kr,, nyilttér egy petit sor területenként 20 kr. tudományos és irodalmi egyesületek, társadalmi körök és egyletek, a nép ezrei. Egy nemzet élő koszorúja borul a halhatatlan költőnek s a szabadság és ha- zafiság vértanújának hantjára s a kik a nemzet hű fiai közül testileg kiszorulunk onnan, azok fiók-ünnepekkel árasztjuk el az ország minden pontját, jeléül annak, hogy Petőfi intenzív fénye félszázad múltán is képes egy központból ezer felé lövellni sugarait. Az országos ünnepben részt vesznek a nemzetiségek hazafias elemei is, különösen a higgadtabb szász és román 'testvérek, a kik meg tudják érteni, hogy Petőfi nem tett különbséget e haza polgárai között: lantjával egyaránt árasztotta mindnyájunkra a fényt és dicsőséget, lángszavával válogatás nélkül hirdette mindnyájunk számára egy jobb kor politikai evangéliumát, kardjával védte mindnyájunk szabadságát, vérével megpecsételte e hon minden % itt-a testvériséget: Előtte a' haza es sí dság volt az eszmény, melyet verseiben elsőnek állított a születendő gyermek — s utolsónak a meghaló férfi elé. S a kik vele ebben találkoztak, azokat ő honfitársainak, testvéreinek tekintette. Illő és helyes tehát, hogy minden jó hazafi és testvér meghozza e napon kegyelete adóját az emlékezet oltárára. A haza részvétét méltóan egésziti ki a külföld érdeklődése. Müveit, nagy nemzetek, mint az angol; hatalmas és prózainak hirdetett világrész, mint Amerika, jó idején gondoskodtak, hogy a kicsiny magyar nemzet nagy gemejének emlékünnepéről képben és írásban részletesen értesüljenek. Mi pedig áldjuk a Teremtőt, hogy nekünk adta Petőfit, a kinek hírneve a czivilizált népek előtt tiszteletet és tekintélyt biztosított keleti fajunk számára. Ez emlékünnep nemzeti, politikai és irodalmi jelentőségét fényesen igazolja az a nagyszerű keret, a melyben lefoly. Petőfinek egy fél élet is elég volt, hogy örök halhatatlanságot biztosítson magának. 0, ki minden izében demokrata létére, megvetette a kiváltságokat, lángeszének e kiváltságát nem háríthatta el magától. Kezében a lant ellenállhatlanabb volt mások minden fegyverénél. Mert először az idegen szellemet és alakot verte le sablonos költészetünkről, másodszor az önkényuralom bilincseit törte szét s nemzeti hadseregünket segítette vele diadalról- diadalra. Nemzeti újjászületésünk előtt megteremti költészetével a rég kiveszett magyar szellemet. Alföldünk rónáin, Kárpátunk ormain mindenütt Petőfit szavalták és énekelték. Mindenekelőtt megtermékenyítette a népet s a kunyhók révén utat tört a kastélyokhoz. A 48-iki alkotmányos vívmányok, a későbbi dicsőséges hadjáratok mind nincsenek, ha Petőfi már előzőleg a nép talajába nem veti költemé- ményeit, melyek alaposan kiirtják a korábbi nyápicz, nyálkás közszellemet, s alapot raknak a tagbaszakadt, magyar nemzeti érzésnek, mely később csodákat miveit s a világ bámulatát keltette föl. Petőfi költészetének virágai borították az uj korszakba átmenő nemzet útját: ő volt 3 nemzeti hajnal pacsirtája, Petőfi tűz lelkének lángja edzette meg a névtelen hősök fegyvereit: ő volt zivataros küzdelmünk viharmadara. Lehetett volna az ég kiderülése után olajágat hozó galamb is, ha hirtelen el nem tűnik, mint a a hulló csillag, melyről senki se tudja, hova lett. Pedig kerestük, évtizedekig kerestük, ..még a valós**-- itlenség'Ar A rege-világába» ' is kerestük, mert nem tudtuk, nem akartuk elhinni, hogy mindenünk összeomlása Petőfit is maga alá temette. Egyéniségében és költészetében annyira egyesítette nemzetünk eredeti, hamisítatlan és romlatlan tulajdonait és érzelmeit, hogy még ma se tudunk hozzászokni korai, gyors elvesztésének gondolatához. Általános, mély hatásának titka ős eredeti nemzeti jellemében s a magyar szellem és érzelmi világ hü kifejezésében áll. Dalainak hangját, érzelmeit, ábrándjait, költeményeinek erejét és tüzet, hon- szerelmét és lelkesedését mindnyájunk szive fenekéről vette. Képei: a puszta, a csárda, a délibáb, a kolompos nyájak s a juhászok, a rónák és hegyek — s kedvencz folyója: a Tisza, mind ehhez a földhöz vonzanak és lánczolnak, „a melyen él- nünk-halnunk kell“. Talán még a sárga cserebogár is csak a magyarnak tud nyarat hirdetni, talán a réten nyíló őszi virágok is csak a magyar melancholiát tudják visszaadni. Mindnyájan megtaláljuk benne szivünk és lelkünk szebb, nemesebb részeit, de mindnyájunkon túltett szellemének szinaranyával. Ha tovább él és korunkban szerepelhet, bizonyosan a társadalmi forradalom befejezésére fekteti a súlyt s a mai szakadozottság helyén egységes, erős, nemzeti, demokrata társadalom állana. Az ország egységéről ábrándozott „Erdélyben“ czimü költeményében, mely az Unió előhirnöke volt; társadalmunk összekeveredését és megizmosodását a demokrácziában hirdette a márcz. 15-diki programmbaD, mely a jogegyenlőségre és a szabadságra volt alapítva Ezért ne keressük a Petőfit fehéregyházi csatatér halmai alatt, még kevésbé a Lapunk mai gaáma 12 oldal.
