Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
Petőfinek fölötte sértő kifakadásai után azonban nem tagadhatta meg többé a fegyveres elégtételt. Az összeütközés hire a vezér füleihez is hamar eljutott. Mikor Bem tábornok az esetről tudomást szerzett, azonnal maga elé parancsolta mind a két tisztet. Röviden szólott hozzájuk. — Hallom, hogy önök párbajozni akarnak. Jegyezzék meg azonban, hogy harczi kedvüket elég módjuk lesz az ellenség előtt lehűteni! Á jó katonának kötelessége minden tehetségét ez ellen fordítani. Vegyék tudomásul, hogy ha azonnal ki nem békülnek, mindkettőjüket főbelövetem ! Elmehetnek ! Nehéz eldönteni, vájjon Bem tábornok következetes maradt volna-e e szigorú kijelentéséhez, hogy ha a párbaj mégis megtörténik, tény az, hogy a fenyegetés beváltására nem volt szükség. A párbaj abban maradt. Ez azonban nem Petőfi, hanem ellenfele békülékenységének és ama pietásnak köszönhető, melylyel az utóbbi a nagy költő iránt viseltetett. Gsobádi Nagy István újólag készséggel kijelentette, hogy barátját nem volt szándéka megsérteni. Kifejezte azt az őszinte tiszteletet, melylyel ennek neje iránt is viseltetik. Sajnálkozott a történtek fölött es baráti jobbját nyujtá Petőfinek. Szeretett tábornokuk várakozásteljes tekintetének és a bajtárs kérlelő szavainak hatása alatt végre a Petőfi haragos lelke is megenyhült kissé. Elfogadta a feléje nyújtott kezet. Aztán a jóságos öreg tábornok előtt megölelték és megcsókolták egymást. A hazafiui nemes kötelesség és a szent barátság érzetében olvadt föl a szive mindkettőnek újra. * Lezajlott a szent harcz ! A nemzet nagy dalnoka mégis párbajban vesztette életét. Párviadalban, melyet a szabadság és a zsarnokság vivott életre-halálra egymás ellen. A költő özvegye hamar levetette »Az özvegyi fátyolt« és ha nem is találta meg, legalább nagyon kereste a vigasztalást ama veszteség ellen, mely őt tüneményszerü férjének halála által érte. * Ezt az eseményt annak egyik hőse, Csobádi Nagy István, később orsovai főszolgabíró beszélte el nekem. Most már ő is csendes ember . . . (H. JV.)