Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz

Petőfi párbaja. Tudomásom szerint, Petőfi Sándor életrajz­írói közül még senki sem foglalkozott az itt el­mondandó eseménynyel. Erdélyben történt. Bem hadseregének nehány tisztje tábortűz mellett a nap eseményeiről beszélgetett. Köztük volt Petőfi Sándor is. Otthon hagyott szeretteikről is többen meg­emlékeztek. Földi boldogságának ragyogó világa, az Er­dődön hagyott ifjú hitves jutott eszébe ekkor a költőnek, a kitől még nem rég ezekkel a meg­ható szavakkal búcsúzott el: Alig virradt már, újra alkonyul, Alig jövék, megint elmegyek, el; Még csak alig hogy üdvözöltelek, És már búcsúzni, már elválni kell. Isten veled szép ifjú hitvesem, Szivem, szerelmem, lelkem, életem! . . . És a költő-férj a távoliét fájó, az édes aggó­dás gyötrő érzetével sóhajtott föl: — Mit csinál most az én Juliskám?! — Ne busulj, Sándor, Juliskád miatt! Vi­gasztalódik az nálad nélkül is ! — szólt erre Gsobádi Nagy István, Petőfinek egyik segédtiszt­társa és személyes jó barátja. E szavakat félig az incselkedő enyelgés, fé­lig a tréfás vigasztalás hangján mondotta a kü­lönben is vig kedélyű Nagy István. De a túlér- zékeuy és a lobbanó természetű Petőfit a női becsület czélzatos sértését magyarázta ki azok­ból. Sértő módon, lelkének egész hevességével támadta meg barátját. Nagy István igyekezett a költőt megnyug­tatni. Kijelentette, hogy a sértő szándék telje­sen távol állott tőle. A többi bajtárs is csilla pitólag lépett közbe, de Petőfi haragjának hullá­mait mindez nem volt képes lecsendesiteni. Sér­tést sértésre halmozott s kijelentette, hogy a nején ejtett sérelmeért fegyveres elégtételt követel. Csobádi Nagy István egy valóságos modern Herkules és a fegyverkezelést kitünően értő igaz katona volt, ki az osztrák rendes lovasságtól jött át a nemzet jogainak védelmére. Személyes tisz­telője volt Petőfinek és rajongó csodálója köl­tészetének. Nem óhajtotta tehát kardját a gyönge testalkatú és fegyverforgatáshoz igen keveset értő költővel összemérni.

Next

/
Thumbnails
Contents