Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
ÍOi/V. JUXIUS OX. lenézne reánk, lenézne féltett nemzetére: bizonynyal örömmel látná, milyen sok valósult meg abból, amiül o ióiszazad előtt megálmodott! Látná, hogy a nemzet, melynek ő ébresztője volt, nem halt meg, hanem él és egy uj évezred küszöbén remónytelve néz a jövőbe. Látná, hogy a haza, melyért ő vértanuságot szenvedett, nincs darabokra szaggatva, hogy népei nem emelnek egymás ellen gyilkos fegyvert, hanem a közös szabadságnak örvendezve, versenyeznek egymással nem karddal és tűzzel, hanem iskolával, gyárral, kalapácscsal és ekével. És bizonynyal örvendő szemmel látná azt is, hogy a szellem bajnokainak száma nem kicsiny többé, hanem hatalmas tábor. A »tizek« helyett ezerek szövetkeznek a magyar iroda.om művelésére és versenyre kelnek az ő ifjúkori barátjával, Jókaival (Zajos éljenzés); ezzel a másik sze.lem- óriással, akit az isteni Gondviselés a tizek közül megvilágító tüzoszlopként hagyott közöttünk, hogy ötven éven túl is verejtékkel küzdjön a hazáért és az uj nemzedéknek követendő például szolgáljon a munkás honszeretetben és önfeláldozó tevékenységben. (Zajos felkiáltások: Éljen Jókai!) Petőfi Sándor nem hiába áldozta fel életét a hazáért; az ő nemzete, melyet ő íöldetrázó viharnak nevezett, Európa homlokán nem fegyverrel tombolni, hanem a kultúra szelíd, hóditó hatalmával, a művészettel és tudománynyal akar magának barátokat és babérokat szerezni. Állandó szerete- tének és kegyeletének jeleiként érczszobrokat és palotákat emel azoknak, akik gazdag szellemük alkotásaival gyarapitották lelki kincseinknek tárházát! Idegen, ha jő, meglátja életrevalóságunkat ez emlékekben; meglátja utczáinkon, hogy minden emelkedik az ég feié: házak, népek, szellemek. 0, te halhatatlan dicső szellem, kinek emléke körül rang és rend, vallás és nyelv különbsége nélkül összegyülekeztünk, hogy lánglelked füzénél ezt a napot a testvériség ünnepévé avassuk: engedd meg, hogy a hazaszeretetben egygyéforrt nemzet szivével együttérző kormányférfiainak, a trón hü tanácsosainak és az Akadémia tudósainak koszorúit emléked lábánál letegyem. A hálás kegyelet jelvényei ezek, melyeket a te szellemedben teszek le; mert a te tanításod szerint méltó: «hogy a haza Szivében hordja annak emlékét, Ki a hazát szivében hordozd!» Ez a föld itt csak csontjaidat takarja. Te magad az egész haza szivében vagy eltemetve, hogy örökké élj! (Viharos, lelkes éljenzés.) A Petöfi-szobornál. A csatatéren az emlékoszlopnál tartott ünnep alán a közönség felvonult a segesvári várba, ahol a zenekar a Himnuszt és a Kossnth-nótát játszotta, melyeket a nagyközönség fedetlen fővel énekelt. Bartók Lajos gyönyörű bevezető beszéd után Jókainak <?etőfi halála» czimü költeményét adta elő, miközben Jókait a közönség újra a legárado- zóbb óvácziókban részesítette. Illyés Bálint a negyvennyolczas kör nevében tett koszorút a szoborra. Bársony István az < Otthon* koszorúját e szavak kíséretében telte le: «Petőfi Sándor, vértanúja a magyar szabad. Ságnak,Magyarország szentje, aki meghaltál a hazáért, de feltámadtál mindnyájunk szivében: fogadd e nagy ünnepeden az Otthon koszorúját! Te immár glóriás halhatatlan, aki a magyar utókor számára jelszóvá, eszmévé,fogalommá váltál: lásd meg dicső és fájdalmas sírodnál azok küldöttségét, akik a szabad szónak s a szárnyára eresztett gondolatnak hü harczosai. Aki félszázad óta üdvezülsz már a vértanuk jelében: vedd észre itt a magyar irók és hírlapírók körét, amelynek Otthonából hozsanna zeng most a e emlékednek ! Eljöttünk hozzád, bálványunk, eszményünk, hogy érted viselt nagy gyászunkban is ujjongva harsogjuk az égig: ime győztél! Világraszóló diadalt arattál azzal a fegyverrel, a mely a mienk is! A nép, amelyhez csudás szavaddal szóltál, beszitta magába nagy lelked minden megnyilatkozását. S nevedhez fűződik mindenkorra, hogy a magyar szabadságharcz elvérzett hőseit nyilvánosan dicsőíteni és elsiratni becsületbeli kötelessége ennek a nemzetnek! Itt látsz ma mindnyájunkat! A te dicsőséged kellett ahhoz, hogy nagyok és kicsinyek egyazon hódolattal koszoruzzák meg a nemzet szine előtt azt a síremléket, amely a szabadságharcznak is emléke egyszersmind. Ötven évvel azután, hogy legendává váltál, I még halljuk hangodat 1 Te ragadsz magaddal ehhez : a szent sirhoz, amely szimbólum is! A szabadságharcz halottaiért ma fennhangon i sir az egész nemzet! A nagy gyászban nagy vigasz- | talás, hogy e jogunkhoz végre eljutottunk ! Petőfi Sándor, ez a te érdemed! A többihez j hasonló halhatatlan müved! Elmúlásod napja ezentúl már a gyász jogának 1 történelmi bizonyítéka is! Ez a nap a te igazi nevednapja, dicső Petőfi Sándor, akinek az emlékezete szenteltessék meg mindörökké. Perczekig zúgott az éljenzés e lelkes szavak nyomán. Még Veszel György a budapesti ifjúság, Szekeres István a kolozsvári egyetemi ifjúság, Zseni József az «Országos Nemzeti Szövetség» nevében rövid beszédek kiséietében tették le a szebbnél szebb koszorúkat. Végül Ugrón Gábor vezetésével ötezer székely megjelent ének és zeneszó mellett és megkoszorúzta a szobrot. Ezután az állami iskolában a székelyek részére külön ünnep volt, amelyen Bartók, valamint a jelenlevő költők szónokoltak. A bankett. Az ünnepély után 450 teritókü bankethez ültek az összes küldöttségek tagjai. Az első tósztot Zsilinszky Mihály államtitkár mondta, mély hódo. lattal szólva a királyról, kinek már akkor fényes jövőt jósoltak, midőn István főherczeg beiktatásán mint ifjú trónörökös megjelent. (Hosszas perczekig tartó éljenzés.) BaWófc Lajos a következőket mondta: »Kél. szer voltunk már itt, de vissza jövünk mindaddig, mig meg nem hódítjuk ' segesvári.« Lelkesedéssel szól Zichy Jenő gróf és Károlyi István grófról. (Perczekig tapsolják Zichyt majd Károlyit.) lallián Béla élteti Jókait és BartókotKárolyi István gróf Ugrón Gáborra emeli poharát. Petőfi mondja: «Ha a föld Isten kalapja, hazánk bokréta rajta.» E bokrétához nyúlni senkinek sem szabad, ebből levelet, virágot venni nem szabad. Ki ezt teszi, áruló. így gondolkozott Széli Kálmán, midőn Ischlből a már elígért nefelejtset visszahozta. (Tetszés és taps.) Ha Széli programmja törvény, jog, igazság, — és Szóil betartja programm- ját, — akkor a korrupcziót elpusztítja és a nemzet azokat, kik őt akadályozzák, mint kutárokat, kiveri korbácscsal. Károlyi után Ugrón Gábor beszélt óriási hatással. Igaza van Petőfinek s Károlyinak, hogy ak1 Isten kalapjának virágbokrétájához nyúl, az áruló és az első villámcsapás amely sújtaná, a székelyektől jönne reá; a második a Királyhágón túlról s a harmadik az egekből a megdicsőült hősök szellemétől. A nemzet erős és független csak szabadságában lehet. A magyar szabadság, a magyar alkotmányra üriti poharát. Somogyi alispán a vendégekre és küldöttségekre üriti poharát. Vörösmarty államtitkár a költészet hatásáról s Petőfi nagy hivatotíságáról szólva a haza jövőjére és felvirágzására emel szót. Zichy Jenő nagy érdeklődés közt szól s fölemlíti, hogy midőn Berlinben járt Kirchow a refe- rádája utáu igy szólt: Hazádban jártam a szászok iöldjén, ott nagy ünnepély volt (Honterus ünnepély) és ott azt mondtam nekik: «Szászok, testvéreim vagytok, de mondom nektek, ti karöltve vagytok hivatva a magyar nemzettel haladni. Poharát emeli Segesvár városára és polgárságára, mely a múltkori ünnepe'lyen ablakait bezárta, ma azonban megnyíltak az ablakok és ajtók s reméli, hogy a szivek is megnyíltak. Azután Wallbaum segesvári polgármester nagy tetszés és érdeklődés közt magyarul kezdi beszédét és magyarul lelkesen méltatja Petőfit, felemlítvén, hogy Segesvár egyik szülötte, lefordította költeményeinek egy részét, majd engedelmet kér, hogy anyanyelvén szóljon és németül lelkes szavakban zajos tapsok közt kiemeli, hogy a hay : ában ennek fiai hazaszeretetben egyesülnek, élteti a hazát. Perczekig tartó taps fogadta a hazafias beszédet. Köszöntőt mondott még Bara- bás Béla a honvédekre stb. Végül Bartók felolvasott számos érkezett táviratot és levelet. Hegedűs Sándor távirata igy szól: Megtisztelő meghívásukat köszönettel fogadtam, de hivatalos Körúton leven, sajnálattal nem vehetek reszt azon a üegyeietes ünnepen, — melyet a nemzet nagyköltője halálának félszázados fordulóján emlékének szentelt. A halhatatlan költő iránti kegyelet nyilváni-; fásában osztozva, együtt érez e pillanatban is, hazán« e bérezés részének kies fekvésű fennsíkján egybegyült honfitársaival. Hegedűs Sándor. Táviratoztak ma: Kossuth Ferencz Nápolyböl; Fenyvessy főispán stb. A főváros ünnepe, Ha nem is volt olyan festői a képe a főváros Petőfi-ünnepének, amilyen a segesvári csatatéren, az érzés melegsége itt sem hiányzott. Szent kötelességének ösmerte sok-sok ember, hogy kegyeletét méltó módon lerójja s három helyen is megtehette, mert nagyobb ünnepség volt a Petőfi-szobornál, az újvárosházán és a temetőben. Az újvárosházán. Diszüléssel kezdődött az ünneplés sora. Ott^ ahol máskor a városatyák vitái folynak, ma reggel a hazafias kegyeletnek jött áldozni nagy sokaság- A nemrég alakult Hazafias-Szövetség-nek volt ez az ünnepi ülés az első szereplése. Méltó1 kezdet. Mikor az újvárosháza termében fél tiz óra felé fölzendült a Hymnusz, áhítattal állt ott a padsorokban az emlékezésre egybegyült polgárság. Kornay István nyitotta meg a beszédek sorát. A költőt és a hőst egyformán dicsőítette Petőfi-ben. Steffler Lajos joghallgató a Eab-ot szavalta, a hal. hatatlan poétának ezt a gyönyörű költeményét, aztán Brázovay Kálmán lelkes beszéde következett. A diákok nevében tette azt a szent fogadást’ hogy a magyar egyetemi ifjúság Petőfi emlékét utolsó leheletéig tiszteletben tartani legszebb kötelességének ismeri. Lampérth Géza, ez a jeles fiatal poéta, verset irt Petőfiről s azt nagy tetszés mellett szavalta el Solymossy Márton. Azt mondja egyebek közt: Petőfi ... Te isten örök lelkének Elszakadt zengő része voltál, Áldása csak s dicsősége e népnek, Hogy mezői felett daloltál . . . A dalok ősforrása óh be hőn Szerethető földünk göröngyét, Pazar kedvvel, hogy ép hozzánk vetett Téged, dús móhe leggazdagabb gyöngyét. Kacziányi Géza dr. tanulmányt olvasott föl a lángszavu dalosról, Dura Máté alkalmi költeményét szavalta, Zempléni árpád pedig Petőfi halála czimü rapszódiájával fejezte be a szónoklatoknak sorát. A dalosok álltak föl újra. A Szózat-ot énekelték s ennek a szent imának a hangja mellett vonultak át a diszülésró'l a Petőfi-szoborhoz. A JPetőfiszobornál. Reggel még pusztán állt ott a. költő ércz- alakja, de délre magasan borította a friss virág. Ezernyi ember ájtatos érzéssel sereglett köréje és födetien fővel hallgatta meg, amit az ünnepi szónokok igaz kegyelettel mondtak Róla, a legendás félistenről, A Dunasor mindennapos kópén, az ósdi házak szerény dísze vajmi keveset változtatott s ha a görög templom kapuját, meg egv-két erkélyt be nem vontak voina piros posztóval, az az egy pár lobogó árván hirdette vón, hogy micsoda szent napja van ma az emlékezésnek. De a külső pompázás helyett ott volt az ünnepi hangulat.a szivekben és akik eljöttek, urak és szép asszonyok, zászlós sora az iparosoknak és a független eszmékért lelkesedőifju- ság tömege — őszintén érezték mind, hogy a legkedvesebb hazafias kötelesség Vetőfit ünnepelni. Nemzetiszin szalaggal vontak határt a tér kő-
