Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
alatt szép számban volt jelen, a vesetők azonban távol maradtak. Az oláhok szintén távol maradtak, mindössze néhány kivíncsi néző volt jelen, köztük Serbán képviselő is. A törvényhatóságok és a küldöttségek lobogókkal, jelvényekkel vopultak fel. Az emlékoszlop és az emelvény körül a sok ezerre mencw néptömeg a sokféle viseletben szingazdag pompás képet mutatott. A kolozsvári-dalegyesület éneke után Bartók Lajos mondotta el következő gyújtó hatású beszédét. Isten, a Te nagy és szent neveddel kezdjük el, mert imádkozni jöttünk a harczmezőre. Hálaimát zengeni Neked, győzelmi éneket, mint Deborah prófétanő, ki a diadal atyja vagy! Mert a segesvári csata mind folyik ötven év óta. A hegyek még haragosan ekhóznak vissza az ágyudörgésre, félszázados morgással ... A felhőkre vetik árnyékukat a lengő zászlók, villámlanak a fegyverek, és hangzik a vezénylet: «Előre magyar ! . . . Nem mondom én, előre székelyek! . .» Csak ma dőlt el a harez! Győzött Petőfi, győzött a haza, győzött a szabadság! (Egetverő éljenzés.) Mert az emberek megváltói először leveretnek; megfeszítik az emberek. Eltemetik, eltűnnek, _ s csak aztán ismerik föl istenségöket, mikor fölt ámadnak, harmadnap, vagy félszázad múlva. És ő föltámadt, halhatatlanul, diadalmasan. S Magyarország fiai és leányai végtelen diadalmenettel hozzák a koszorút a győzelmes hősök homlokára. De azok nem hajthatják oda halántékukat. Ok már porrá lettek, egy porrá ellenségeikkel. Csak szellemük harcza tartott itt szünet nélkül, de az leírhatatlan, azé lesz, azé lett a szeilemcsatán a győzelem örökké! A szabadság, egyenlőség, testvériség apostola volt ő. Hát ki meri azt hirelni, hogy őt legyőzték, hogy ő meghalt? A sir üres, — fóltámadott. Eltűnt, mert fölszállt e magasba. Most száll vissza szemünkbe egy napsugárban, keblünkbe egy szabad lehelletben, szivünkbe azon megfejthetlen édes és fájdalmas érzésben, mely lángot és könyet fakaszt egy pillanatban, s egy szédületes fölmagasztaltság miatt egymást átölelni kényszerit. «Alexander non est mortuus. séd vivit super astra!» «.Sándor nem halt meg, hanm el a csillagok fölött /» Ezt írták fölé egy vértanú sírjának a katakombákban, bjól föld alatt bujdosva imádták istent a' lélekszabadság hívei, s ott éltek, ahol temetkeztek, siri városukban. A gladiátorok s fenevadak elé dobott jámbor igazak csontjait lopva gyűjtötték oda, a czirkuszból a katakombákba. S végül a zsarnoki, önző, bálványimádó Róma összeomlott, a romlott Caesarok vérben vesztek el, — ámde ezredévek múltán is büszkén kiált az égre a sírbolt jelszava, miként a mi diadal énekünk: «Sándor nem halt meg, — hanem él a csillagok fölött!» Ne hangozzék most más név Magyarországon, csak Petőfi. Mert a magyar szellem örök liarczán, ez újkorban, mely 48 Márcziusával kezdődik, nincs oly parancsoló, vezéri hatalma semmi névnek, mint Petőfi. Lehetne még egy, utolsó bajnoka a költők decemviratusának, melyet Petőfi tizeinek neveztek. Az, kinek neve élte alkonyán is megtartotta oly csillagfényes ragyogását, minő legifjabb bajtársának, Petőfink korán lehullott hajnalcsillaga. Ki a költészet égboltján osztozik vele, s ketten együtt átragyognak az ó-világből az újba. De ö maga is, lelke lévén azon irodalmi csapatnak, mely hűséget esküdt Pdöfi zászlajára, és gárdája lön az igazi hösköltö- nek, miután az elvérzett: ő maga is, Jókai, ezt hangoztatja csak: Petőfi. (Viharos éljenzés és taps.) E névnek jöttünk dicsőségére a szent sirhoz mi, az ő hitvallói, egyszerűek, de megvan érdemünk : a hit e névben, apostoli rendithetlen hűség a Mesterben, kit se meg nem tagadunk, sem el nem árulunk soha. Beszédét igy fejezte be: Mi most a nagy 48 és 49-től válunk, válunk a szabadságharcz emlékétől. Búcsúzéban hát keblünkre öleljük még egyszer a haza legszeretettebb fiát, legkedvesebb gyermekét a két nagy évnek, mely a magyar hősök, lángelmék és vértanuk korszaka volt. Te drága hamv idelenn, dicső szellem odafenn, mutasd népednek a szabadság, a halhatatlanság útját mindörökké! Menydörgő éljenzés hangzott fel Bartók beszéde végén. Ezután E. Kovásc Gyula szavalta el hatalmas erővel, ihletett lelkesedéssel Jókai apotheo- zisát. A szavalatnak elementáris hatása volt. Csaknem minden egyes strófa után perezekig zúgott az éljenzés és a taps. Nyomban azután, ho.'y E. Kovács Gyula elhagyfa a dobogót, sajnálatos esemény történt. A művész ugyanis, elszédült s le ki izgalomtól és a melegtől elájult. Orvosi segítséget alkalmaz" tak és hazaszállították. Bartha szónoklata. A programm következő száma Bartha Miklós beszéde volt, melyet folytonos éljenzéssel szakított meg a közönség. Mikor a jelenlevő szászokhoz intézte szavát viharos ováczióban részesítette a közönség ezeket. Bartha beszédeben a következőket mondotta: Ünneplő gyülekezeti Férfiak és nők és li székely atyafiak kik mindnyájan jó gyermekei vagytok a magyarok hazájának! Halljátok meg szavamat e szent sir hantjai fölött. Most ötven éve i ezon a téren esett el Petőfi Sándor. Záporként hullott a golyó, menydörgés volt az ágyuk szózata, harczi paripák patkói csattogtak meghalt vitézek homlokán. Ilyen volt a Petőfi Sándor temetése; együtt, egy napon, egymást csókolva és egymást átölelve esett el a szabadsággal. Mert ami ezután történt az nem volt egyébb, mint egy szétmarczangolt nemzet halálos hörgése. Nem siratni jöttünk annak halálát, ki milliók ! lelkében él. Dicsőségünket jöttünk bele kiáltani e világba, mivelhogy ő a mienk. Jöttünk, hogy megtiszteljük őt az ő emlékezetében, mert sóba senki sem volt tisztább mint ő. Hálálkozni jöttünk a gondviselésnek, hogy őt nekünk adta. Ki az aki nincs itt? Lantod nem tört ketté nagy szellem. Bűvös hangjára ime most is megmozdult a föld és ide küldötte gyermekeit, Szász barátaink üdvözöllek. (Viharos, peresekig tartó éljenzes és taps.) Mivel müveit nép vagytok, meghódoltok a nagy költő emléke előtt és legyetek üdvözölve ti is szerb ajkú barátaink kik két csillagot tűztetek a magyar égboltra: Damjanich-1 és Petőfi-ti Hát a román testvérek hol vannak? Ily hamar elfeledték volna, hogy kezeikről a jobbágyság bilincseit az ő lángja segítette leolvasztani ? Szabad népei legméltóbban ékesit a hála; — hol vannak ? (Felkiáltások.) De ti székely véreim itt vagytok; ő titeket nagyon szeretett, Forró ölelését — ugy-e még most is érzitek ? Édes szavát, melvlyel emléket emelt a székely vitézségnek, ugy-e még most is halljátok? Ki az, aki nem ismeri öt? Hol tanultatok szerelmet. erényt, kötelességet, „botorságot A -gyengédséget, önfeláldozást és hat "got, ha nem az ő dalaiból? És mi ébresztette eddig szivetekben a ! hazafiságot, ha nem az ő tüzes csatadalainak sorai? Az a nemzet, mely egész világot felforgatta s a romokon uj és szebb világot hozott létre, mely a szabadságért legendákat és jogaiért hőskölfeményeket irt a történelem lapjaira; — ez a nemzet a Kossuth Lajos és Petőfi Sándor nemzete volt. Hálát adunk gondviselő édes atyám, hogy nekünk adtad őt. Hozzád képest tünedező párák vagyunk mindannyian. De a te hatalmadtól függ, hogy a párázatból harmatcsepp legyen, vagy förgeteg. Te akartad afyám, hogy nemzetünk megter- mékenyitésére a Petőfi dala harmatcsöp és ellenségeink pusztítására az ő vészkiáltása förgeteg legyen. Aldassék a te jóságod és bölcseséged mindörökkön örökké. Amen. (Lelkes éljenzés.) Most Bársony István adta elő Petőfi szerelme czimü müvét, melyet olvasóink már lapunk utolsó számának tárezarovatából ismernek. Bársony felolvasása, melyet a közönség feszült figyelemmel hallgatott régit', a legmélyebb hatást gyakorolta és igazi meghatottságot keltett. Bársonyt zugó éljenzés ' és taps jutalmazta előadásáért. Utána Endrődinek szintén lapunk utolsó szá- j mában megjelent költeményét szavalta Somló Sándor nagy hatás mellett. Szász Gerő saját gyújtó költeményét adta elő folytonos tetszés és éljenzés közepette. Végül a kolozsvári dalkör Ábrányi Kornél alkalmi Petőfi-dalait adta elő. A képviselőház koszorúja. Az ünnep végeztével nagy figyelem és később zajos tetszés mellett mondotta el a következő beszédet lallián Béla, a képviselőház nevében. Nemcsak a lángleikü költő, hanem különö- 1 sebben a hazafias erényekben kimagasló egyén emléke előtt hajtom meg a magyar képviselőház zászlóját és adózom az elismerés babérjával. Amit Petőfi irt, az gyönvörkedtett, lelkesített es elragadott; amit tett, az tündöklő példaként hevítse e faj minden fiát! Most és mindenkoron úgy le- gyenl Mert igazolta azt, hogy idegen nemzetiségben születni is azon kötelességgel jár, e hazát lángolóan szeretni, érte és érdekében minden aspirácziót ésveileitást fe'á dozni, szükség esetén jogaiért meg halni! Kihalt volna e az e példa által adott elv teljességének érzéke a honban? Nem és százszor nem 1 Ha egy horvát Zrínyi, egy szláv Frange- pon, egy szerb Dugonics a többiek is mindezekkel egvenrangban egy Petrovicsnak született Petőfi fénylő tetteikkel igazolták, hogy magyarnak születni vegyes vérből, sőt idegen ajkakkal is lehet és kell, ha e haza földjének gyümölcseit élvezzük, törvényeinek előnyeit kihasználjuk, oltalmában, védelmében és támogatásában részesüünk: akkor ez irányban csak egy elvnek szabad e hazában érvényesülni a ez az: hogy tartozzék annak lakója bármely faj vagy nemzetiséghez, büszkeségét és kötelességét találja abban, hogy ő is e magyar haza hü fia, alkotmányos királyának tántorithatlaa alattvalója, érzésében, szívverésében és tettben egyenlő velünk, mindenkor jobb és kiválóbb ha lehet, de soha még gondolatban sem nagyobb! Ennek az egyszerű kötelességnek adta kiváló példáját Petó/i! El járása legyen öröksége és vezércsillaga összes nemzetiségeinknek a Kárpátoktól az Adnáigl Poraiból félszázad múltán szálljon fel világitó példája hazafias érzésének, s imádsága, dogmája, hite és meggyőződése legyen az minden e hazában lakó idegen nyelvet beszélőnek! Csak úgy lesznek boldogok ők, testvérek velünk, e haza pedig ki és befelé egyaránt szilárd és erős lesz! Petőfi példájának ezen irányban leendő teljes megvalósításáért imádkozva, teszem le a magyar országgyűlés képviselőházának a nemzet képviseletében küldött hoszoruját emléke előtti (Lelkes éijenzés.) Miután a képviselőház koszorúját elhelyezték, Zeyk József báró néhány lelkes szó kíséretében a főrendiház koszorúját tette le. A kormány nevében. Ezután óriási lelkesedés, folytonos tetszésnyilatkozatok és ováczió közepette Zsilinszky Mihály tett koszorút a szoborra a magyar kormány és az Akadémia nevében. Zsilinszky államtitkár nagyhatású beszéde igy szólt: Mélyen tisztelt Nagyközönség! Mikor egy nagy, hatalmas szellem emlékénél a magyar géniusz ünnepet ül: erről nem hiányozhatnak az e géniusz ái tál vezérelt országos kormánynak és az ország legelső tudományos intézetnek koszorúi sem. E diszkoszoruk. egyikét. a magyar kormány, másikát Wlassics Gyuia dr. vallás- és közoktatásügyi miniszter, a harmadikat pedig a Magyar Tudományos Akadémia küldi Petőfi Sándor emlékének. Ne vonjon le e koszorúk becséből az a körülmény, hogy azokat én — és nem az a kiváló férfiú hozta ide, aki nemzeti közművelődésünk legméltóbb fővezéreként már a törvényhozás termében és másutt is, lánglelkének egész melegével oly ékes szavakban hódolt a nagy költő szellemének. (Élénk éljenzés.) Bizonvára senki sem fájlalja őszintébben, mint ő, hogy gyengélkedő egészségi állapota megfosztotta a személyes jelenlét örömeitől és ezen impozáns, a maga nemében páratlan kulturális ünnepély közvetlen szemléletétől. Mert lehet-e magasztosabb látvány, mint az, mikor egy egész nemzet kegyeletének nyilatkozásaként a magyar társadalomnak és közéletnek szine-java önkényt meghódol azon magas eszmények előtt, melyeknek kultusza nélkül nemzet nagygyá nem lehet soha ? jd világfentartó erők, a fény, a hő, a villany hatása a természet külső tüneményeiben nyilvánul; a nemzet-fentartó szellemerők, az ideális gon- dolatok és érzelmek pedig azon emberek lelkében, akiket az Isten a népek vezéréül és tanitóiui rendelt. Mi teszi nagygyá, mi teszi kegyeletünk tárgyává Petőfi Sándort? Az, hogy nem földi jutalomért, nem önző hiúságokért, hanem ideális ezé- lokért: hazája nagyságáért tudott hevülni, élni és meghalni! Benne látjuk megtestesítve az emberi nem haladásának egyik problémáját, a költő és nép kölcsönös hatásának, a nagy szellemi változások és eseménvek létrejöttének titkát. 0 megtalálta népét, mely megértette; megtalálta nemzetét, mely dalainál lelkesült, megtalálta és régben megteremtette azt a korszellemet, mely tollának varázserőt és teremtő ihletet kölcsönzött. De a nép is megtalálta igaz költőjét ő benne, aki magasba tudta emelni a lelkeket, aki ihlett prófétaként hirdette a tiszta honszerelmet, a szabadságot, az ebből eredő nagyságot és aki megálmodta mindazt, ami ötven év óta nagy és dicső történt e hazában. Oh, ha az ő prófétai lelke égi magasságából
