Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
MAQYAR SilRLAP 1899, julius 30 Petőfi története. • í. Szolgáló volt az édesanyja; cseléd. Az apja mester legény. Krqz Máriának hiviák az elsőt, Petrovics Jánosnak a másodikat. Az anyja kissé tótosan beszélt, az apja nem sokat beszélgetett, abból élt és annak, hogy barmokat vágott agyon, taglóval, késsel, a marhát kimérte, a kötőjét bevérezte . . . És ezeknek lett Petőfi Sándor, a legno- oilisabb, leggyengédebb, legmagyarabb genie, iki csak élt mióta e világ világ. A nagykőrösi határban történt pedig ez anno 1823 die jan. 1. akkoriban magában a kis városban se sokat törődtek ezzel a nappal Senkinek, még az anyjának, Mária asszonynak se volt sejtelme arról, hogy oly jeles lesz ez a nap, mint az, amelyen Mátyás király megpillantotta a napot. Sőt még annál is ki- tünőbb. Mert a nagy királyok bizonyos tekintetben gusztus dolga, kinek Nagy Lajos, kinek Kálmán, kinek Mátyás. De Petőfi mindenkinek egy. Minden magyar geniek között ő van a legelöl. És utána még hosszan egy nagy semmi, azután következnek a politizáló, a hasznos geniek. És ezt senkisem tudta akkor, hogy igy lesz. Csak ő sejtette igen hamarosan. És nád- pálczáján lovagolva, tüzfasipját fújva, úgy érezte é§ Úgy viselte magát, mint egy lovas generális. Oly komolyan, oly vakmerőén és olyan szépen. 2# Titok: halála. Nagyobb titok születése és neveltetése. Hogy áll elő a korszakalkotó lángész, mint amilyen ő volt ? A rendes törvények szerint neki szintén székálló legénynek, vagy legjobb esetben lutheránus kántor-tanítónak kellett volna lennie. Csupa mithosz az előállása, még inkább mint az eltűnése. Ha vizsgáljuk eredetét, a viszonyok, amelyek körülvették, az akkori korszakot nagyban és a maga kis kereteiben, ha neveltetését és iskoláztatását tekintjük: azt kell hinnünk, hogy a jó isten a nagy genieket direkte leküldi a földre. És tetszik neki az úri emberiséget azzal megtréfálni, hogy jászolban és cselédágyban, zsupos födél alatt, vármegyei fizikusak asszisztencziája nélkül születteti meg őket. Hiába is fontoskodnak nekünk az életirói, hogy az anya igy, úgy költői lélek volt és az apja csupa kedély! Hinnünk kell a predesztináczióban és hogy a felséges sors beléavatkozott az alföldi szegény emberpár viszonyába. Aztán vitte és vezérelte a mi emberkénket, aki már kis diák korában, a tót algimnáziumban, Aszódon úgy viselkedett, mint egy apostol. És a korban, amikor szőlőt böngész, almát lop és a tudást utálja a legmiveitebb apa fia is: a mészáros gyereke már a halhatatlanságról álmodott és métát futott — az örökkévalóság után. 8. Koldus diák lett. Oh be megalázhatta a rongyosság, de restelhette a sok éhezést, De bizonyára csak azért, hogy megtudják és megszánják. Sem angol, sem magyar, sem királyi, sem mágnás ágyból ergdett gentleman még olyan ur nem volt, mint ez a kis diák. Hon nan e büszkeség, még a csudás — és a gyö nvörü — gőg? Még akkor nem csinált semmit. A remekmunkák ott szunyadtak önérzetes kis szivében, a sürü — sertés hajú fejlub alatt, melyre még diáktársai sem igen mertek barackot nyominintahi. Grandseigneur volt mint kicsapott diák, amikor spárgával felkötött talpú czipőben télviz idején gyalog vándorolt Selmeczrő] Pestre. Keze, lába el fagyott, disznókat hajtott, paczukát czipelt és azért kapta a kenyeret. Tűi az operenczián, meseországban, koldusnak öltözött királyok igy viselhették magukat- Némely jó szemű emberek kezdték már megismerni is, hogy itt valami különös dolog történt ezzel a ^saylW’gó plítVuli diákkai. ; Pápán a fiuk tisztelni kezdték. Es itt lön találkozója- egy másik fiatal legénynyel, akit a jó isten szintén a jövendőnek tartogatott. Ennek már rémlett, hogy kivel van dolga; megsejtették egymást. A fiatalabb, a szelje! és szőke, csudái” kozó tisztelettel nézett a kemény, a világot próbált, a vadságában is szeretedre méltó, szenvedélyes czimborára. A szőke diák meghajolt pedig erősebb, nemes és úri emberek fia, és szintén genie volt. — Jókai Móricz nevű. i. Nem tudja tűrni az iskola fegyelmét, -- tehát még nagyobbat keres és katonának áll be Petrovics Sándor-. Tizenhatéves múlt akkor, vézna; szűk vállu, kicsiny. Biztosan nagy mun» dért adtak rá a soproni katonamagaziumban és egy jó időre egészen elveszett a zöld hajtókáé, sárga pitykés szürke köpönyegben, Bizonyos, hogy nem volt ideálja a katonaélet, de élnie kellett és neki urnák kellett marad* nia. Es aki katona, ha közlegény is, az maradhat, ha tudja a módját. Kétségtelen, hogy ő imponált a cserepároknak is és ha a tüdeje bele is vérzett, megtette a kötelességét. A katonaorvosok nem igen szokták elhinni a halálos betegségeket, őt meg az ezred doktorja küldte, kergette haza! 5. Hova? Otthona nem volt, az apja Ieron- gyollott és elszegényedett maga is. Mégis haza-haza nézett, vágyott az anyja ölébe, hogy ott nyugodjék, a Kun laposokra, hogy ott álmodjon. Meg-meg elment, valami űzte, hogy mi: nem hogy más, maga se tudta. Kereste az ideált: fontoskodó czivisek és léha kóczevők között, másolta a ; olitikusok szamár beszédeit és hordta ki a szinlapot Színész lett a legutolsó vidéki truppoknál, ami az urságnak igen nagyon ellentéte volt akkor is, ma is. 0 és histrio! Azt szerettük volna látni, hogy adja be a szinlapot a polgári házak muskátlis ablakába ! Mily grandezzával. És hogy megmosolyogják a fiskálisok és a kötelesek. Éf hogy szökik ő, amikor a trupp szökik . . . 6. Szerelmes lesz Cliapó Etelkába. Ennek a leánynak érdemes volt születnie és meghalnia. A fájdalomnak legédesebb illatárja az örökké- tartó .nászruhája és két nefelejts-tő helyett a sírján: cziprus erdő a legsötétebb, a legmagasabb) és legnagyobb* 7. Fiatalság —: boldogság, szenvedvé is. Kérdjük magunktól, hogy a könyörületes keresztény istenség ellenére, nem-e a pogány Mindenható vette át az uralmat e sekitől sem félő zabolátlan fiatal ember fölött? És vájjon Petőfi szerelme. — A Magyar Hírlap eredeti tárcsája. — Irta: Bársony István. Behunyom a szememet, hogy lássam, ami már nincs. Visszavágyakozom a múltba, ahol születtek a csatadalok s az édes szerelmi álmok. Behunyom a szememet, hogy belenézhessek a letűnt nap fényébe, amit elképzelni is tündéri gyönyörűség. Látom a tavaszt, amely virágok helyett viharokat terem, Látom az őszt, amely virágosabb volt minden tavasznál. S ez az ős? azt a tavaszt megelőzte. A szerelem ősze volt ez; villámok ereje, vulkánok heve halmozódott fel benne. Aranysugárral ékes szeptember, aranylevelet hullató napjaid ölelték körül az Ő boldogságát. A Petőfi Sándorét, akinek a nevét zengi ma minden a magyar ég alatt.. Behunyom a szememet, hogy elfeledhessek mindent, ami van, g csak attól feszüljön meg lelkem valamennyi húrja, ami a legendás történetet varázsolja elém. Rajzik agyamban az Ő nagy szellemének sok csudás alkotása. De most csak azok felé fordul tekintetem, amelyekhez, hogy híven mondhassuk el Ő utána, a szerelem lantja kell kíséretül. Petőfi szerelme, Petőfi lávát forraló szivének egyetlen egy hatalmas égése kápráztat most. Megyek vele, utána, vakon. Megyek oda, ahol ö szeretett, ahol Ó megtalálta a földi menyországot. Azt, amely annyi, mint az égi. Annál.is töbh. Álmodozva térek vissza az Ő vidékeire, az Ö nagy szerelme igazi fészkéhez, amit ezerszerte szebbé tud tenni í ekem az Ö emléke, mint amilyen akkor, ha csak közönyös szemmel nézek végig rajta. Pedig akkor is gyönyörű. % Vadrózsa illatot érzek; ott bolyong a lelkem az erdődi vár körül, amely régóta nem az már, ami volt. A Drágffyak hajdani otthona lassankint rommá vált. Az ódon falakat repkény futotta be, az ablakok helyén szomorúan meredtek az erdődi lapályra néző vár világtalan szemüregei, amikor én, Petőfi Sándor boldog idején tűnődve, jártam ott. A Homoród-patakja locsog keresztül azon a lapályon. A vár környékén, egy dombtetőn voltak az urasági tisztek iakásai. Lent a vállábán ál hajlik el az ut Madarásznak, Szatmár felé. Ott százados tölgyfák susogtak, mesélhettek, csak az álmodóknak érthető nyelven. Itt volt a virágok virága egykoron. Itt lakott. Szendrei Julia, a női lélek misztériumának ez a típusa, innen nézett szét a szép világon, ami az ő számára talán soha, egy pillanatra 'sem volt igazi valóság, mindig csak változó képzelet. Ennek a szelíd, hangulatokban gazdag tájéknak a lelkét, kereste ábrándos szemével az úszó * felhőse között, amelyekben talán ettől a bűvös tekintettől nőtt meg a fergeteg. Erdély felé, a Szilágyság irányában, ott terül el a Kraszna völgye.. Ez a hosszasan húzódó zöld medencze, ahol ezrével jár a vizre a vadgalamb. Ott van Erdőd mellett a szatmári hegy, s azontúl a magányos sósi puszta. Lankás dombok visznek tovább Szakasz felé, a gyü- rüsi szőlőknek, ahol miudenütt otthon van a csend, az álmodozásra biztató. Lent a völgyben, Erdőd-töl nyugatra, Király-Darócz iránt, fehérük messziről a gé- resi torony. Oda már csak egy ugrás Ákos, a magyar faiü, ahol a Kraszna hümpölygeti habját rekettye-füzí’ás partok között. Szendrei Julia sokszor tűnődött erdődi ablakában, szelíd nyáyesti fuvalniak közt s kínozta lelkét a saját kiszámíthatatlan vágyaival. Szendrei Julia, akit a r.agyszivü Petőfi szeretett, ebbe a levegőbe lehelte titkos ábrándjait, amelyeket talán még az isteni hatalom sem tudott volna az ő megelégedésére megvalósítani. Szemében a fekete éjszakával, hallgatta estennet a messzi harangszót, ami jött a távoleső falvakból, ide, hozzá. Mi volt az, vájjon, ami ezt a fiatal leány- leiket olyan tétovázóvá, olyan töprengővé tette, amikor még alig lehetett előtte egyéb az élet sejtelemnél? ! Ez a leány a titkos forrongás
