Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
IX. évfolyam, 208. szám. Vasárnap, julius 30. HÍRLAP Budapest, 1899. Smkesitöseg, nyomda és ki adó ti iratai: Honréd-utcza 4. A kereskedelmi akadémiával saemben. Felelős szerkesztő: FENYŐ SÁNDOR. Egész erre 14, félérre 7, negyed érre 3 írt 50 kr. egy hónapra 1.20 E^yes szám ára: helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Petőfi ünnepe. Petőfit szavakkal dicsőíteni lehetetlen. Nincs az a toll, mely olyan aranyat tudjon festeni, mely Petőfi alakját fényesebbé tegye. A költői képzelet legragyogóbb sugarai elenyésznek a mellett a szivárvány mellett, mely ez órákban az egész ország egén keresztül ívellik, s ez a csodatünemény a valóság, az igazság, az élet. Valóság, igazság, élet az, hogy e napon egy egész ország egy eszmében lelkesül fel, egy hazai költő emlékét ünnepli meg. Égy költőét, aki nemzetének nem adhat mást, mint amit már oda adott: szivének vérét, lelkének világát. Porrá lett már, s azokért a széthullt porszemekért lelkesül egy egész ország. Könyveket írtak arról, hogy mi volt Petőfi a múltban: — az uj korszak krónikájának lapjai feljegyzik, hogy mi lett Petőfi a jelenben? Kiengesztelő Géniusza lett ennek az országnak. Azt látjuk, hogy Petőfi érczszobra előtt összetalálkozik mind az az érzés, mely a politika, a íelekezet, a nemzetiség terén egymással harczol, s a midőn babért nyújt a költőnek, egyúttal olajágat nyújt a közös hazának. A hány koszorú borítja a szobor talapját, annyiféle szinü szalag viseli az üdvözlő szózatot, s a ssineTcnek jelentésük van. És mind azok a színek összevegyülnek egymással, megegyezve abban aa szent eszmében, amiért a költő élt, működött és meghalt: a haza- és szabadságszeretet evangéliumában, E mai fényes napnak messze kiható 'befolyása fog'lenni. Több ez, mint ünnepnapi kezdő napja ez egy óhajtott uj korszaknak. Tegyünk ma fogadást, kezeinket nyújtva egymásnak, hogy azt a testvéri érzést, mely e napon megszületett, soha nem fogjuk megtagadni: s ha visszavonás szállna közé: mondjuk azt: »Petőfi légy velünk.« Ez a testvéri érzés legyen Petőfinek aranyból öntött szobra. Jókai Mór. Petőfi. Irta: Endrődi Sándor. Hozsánna Néked, tündöklő Eszmei Egykor földi alakban Köztünk átrohanó Élet! Vakmerő, tüneményes Alom, Ki több pompát sugaraztál a világra, Mint mennyit az égi tetőkön Szétvillogtat az északi fény. Hozsánna Néked halhatatlan Széliem, Dalok kiapadhatatlan, Örök forrása, Petőfi! Félszázada már, Hogy a segesvári csatatéren Lant és kard kihullt a kezedből. Félszázada már. Csak röpke, futó perez Örök életed, nagy időmutatóján. — Az emberiség történelmének Zugó oczeánja fölött Komor madarakként Száll egyik század a másik után, S' szárnya csapásaival Éjbe sodorja Mindazt, mi múlandó, mi veszendő, — De Téged, érezes erők hárfája, Mennyei dallam, Egyetlen ütése sem érint. Csengőn s tisztán zendülsz át Az idők minden viharán S diadalmasan állsz meg A hanyatló századok düledékén. Homlokodon reszket Az égi'betűkkel jelzett titkos írás: Szellemed nagy egésze Örök-élő része az istenségnek, Mély a gyarló embereket A porból a csillagokba ragadja. Hozsánna Néked, földi csaták közt AtüsztuLt isteni lélek, Mindnyájunk szive melegéből Sarjadzó, dúslombú babérfa. Lelkünk dalnoka, te napunk, levegőnk! Ünnepelünk! — De nem úgy, Mint elesett hőst, ki mögött a Múltak kriptavilágának Vasajtaja örökre bezárult, De mint a temetők hamvából Győzelmesen újjászülető jelenést, Ki eltépdesi végzete gyászát, Szétzúzza nyugalma bilincsét, S a háláiban a halhatatlan élet Zászlóját lobogtatja feléd — Te, a beteg emberiségnek Megváltója, Jövendő! Üdv, üdv Neked, Soha el nem enyésző Fiatalság, Dicsőségünk lángszirmú virága • Petőfi,, Petőfi! Csák gomolyogjon, borongva, vívódva, Mint rengeteg árnyék, Csák nyomakodjék zord útja homályán Ivadék ivadékra, öltőre az öltő S kergesse a földi szerencsét, *— Te mindég egyike lész,dicső szellem, azoknak, Kik a bősz rohanás zavarában, Az olcsó áruk e zsibvásárján, Szivökben az éggel az égre tékintnék, S szozatos ajkuk a mennyei énék Tiszta malasztját Hullatja le vérző sebeinkre. Ha ki hall: döbbenve megáll S álmokat űzve Beleméláz a csillagos éjbe, Hol édes dalaid Nevető rózsái virulnák S csalogányod■ bűvös szava csattog, Mindenható, diadalmas, örök Szerelem. Csák rázza bilincse vasát S döngesse sötét börtöne zárát Erczöklökkel ® rabszolga-világ; Csák törtessen élőre az árnyból Szétroivcsolt rácsa szilánkjain át Az eszmék tündöklő dandárja: — Te mindég egyike lész, dicső szellem, a zoknak, Kik a hősöket, vértanukat Viharos dalod árjával — Mennyei gályákként — Böpited az orkán fajtékán Az emberiség nagy ezélja félé. Ha ki hall: fölvillámlih a lelke, S ujongva rohan be A tisztitó zivatarba, Hol a te dörgő himnuszaid Hatalmas dáliama harsog, Es sassaid szálldosnák a napba, Mindennél szentébb, Hódítóbb örökébb ideál — Lelkünk igaz istensége : Szabadság l Mai számunk 32 oldat.
