Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz

A nagy-károlyi „Szarvas“ vendéglő nagy szállójában történi, a hol a szeptember 7-iki közgyűlést követő napon fényes tánczvigalomra gyűjtötte össze a megye nemes családait. Petőfi is ott volt s figyelő szemekkel kisérte a tánezoló párokat. De legjobban lebilincselte a karcsú Szendrey Julia, a ki Uray Endre szolgabiró karján kerengett s gyújtó szempillantásokat lövelt a költőre.

Petőfi a terem közepéről nézte Pap Zsigmond- dal, a ki biztatta, hogy forgassa meg a tüzes leánykát s közben ingerkedő czélzáso- kat tett Uray Endrére. „Meglásd, holnap csengés négy lóval fog megfordulni a Károlyi gróf jószáginspektora udvarán.“ (Ott volt tudniillik szállva Szendrey Julia).

Ez a megjegyzés bosszanthatta Petőfit, mert Uray egyike volt a vagyonosabb gavalléroknak, e mellett csinos szőke, zömök ilju, jó tánczos és ügyes kocsis, a kinél senki sem tudott szebb nyolczast leírni a könnyű sandlauferrel az égő szatmári homokon.

A nélkül, hogy levette volna szemeit a kaczér leányról, barátjához hajlott s komoly és határozott hangon szólt:

„Az a leány az enyém lesz.*

Nem kérkedés, nem ficsuros önteltség volt szavaiban, hanem a szellemi fölény biztos érzete s a férfi elszántsága, hogy magáévá teszi azt, a kit feorsa osztályosának ismert fel.

Ekkor 23 éves ifjú volt. Tartása egyenes, arcza szikár, sötétbarna haja hátul apróra nyírva; elől nagyobb üstöké kissé göndör hajtással természettől fölfelé állott, nem úgy, a hogy az ifjúság akkor viselte, balra fésülve, jobb oldalt választékkal. Az ü'stökhaj bősége látszólag aiacsonynyá tette Petőfi homlokát, melyen szeműidéi közt függőleges redő látszott. Erélyes tekintetű barna szemeinek élénk volt a tüze, a mit bágyadt arcza még feltűnőbbé tett. Kis szája s telt alsó ajka volt, mely legtöbbször kissé daczosan ejtette a szót. Keskeny bajusza szájszőglete alatt vékonyan fölhajlott spanyol szakállt növesztett, a mi két oldalon sima arczát korosabbnak tüntette föl. Egyszerűen zsinórozott fekete attiláját begombolva hordta s arra kihajló inggallért viselt.

Ilyennek ismerte ez időben Pap Zsigmond Petőfit. Kétségkívül egyike volt azoknak az érdekes férfitipusoknak, a melyek, emelve a költészet és a hírnév nimbuszától is, alkalmasak arra, hogy mély benyomást gyakoroljanak egy ábrándos női kedélyre, a milyennek Szendrey Júliát ismertük. Ő is egyike volt azoknak a női jellemeknek, a melyeket az akadályok megaczéloznak, a melyekben érzékiség és idealizmus, szenvedély és he- roismus, a mindennapiság mély megvetése s a féket nem tűrő fantáziának merész csapongása egyesültek, hogy végzetessé tegyék a közeledést egy oly férfi számára, mint Petőfi volt.